Amerikából jöttem II. (HP fanfic)

51. Fred Weasley - féle tökéletes terv

Egészen reggelig biztos voltam abban, hogy egy zseniális tervet építettem fel. Még hét óra sem volt, amikor kivágódott a szoba ajtaja, és ott állt ő. Szikrákat szórt a szeme, ahogy ott állt - még pizsamában- mezítláb a küszöbön. Amikor megszólalt, hangja legalább annyira remegett, mint a keze. A keze, amelyikben a kis, fekete gyűrűtartó dobozkát fogta. Az üres gyűrűtartó dobozkát.

- Frederick Gideon Weasley, te most szórakozol velem?!

Négy héttel karácsony előtt (1996. november 25.)

Az első karácsonyunk lesz George-dzsal, amit nem roxfortosként töltünk el. Nagy mérföldkő, jegyezte meg Bill, amikor legutóbb beugrott hozzánk a boltba, hogy lásson minket. Bírom őt.

Hannah eszméletlenül hiányzott, és bármit csináltam, valahogy mindig hozzá lyukadt ki minden gondolatom. Emiatt sajnáltam csak, hogy nem vagyok a kastélyban, és lévén milyen közel vannak az ünnepek, már biztosan nem kapnak kimenőt a faluba. Főleg azután, ami Katie Bellel történt...

Nem tudom, mikor jutott eszembe a dolog. Talán mindig is ott motoszkált bennem, de talán csak akkor körvonalazódott a dolog, amikor az elégedett, és a saját boldogságát megtaláló bátyámmal beszélgettem. Őszintén tudok örülni neki, Ginny beszámolói miatt viszont örülök, hogy nem kell sokkal közelebbről megismernem a sógornőmet.

Egyfolytában Hannuci jár az eszemben. Hetedéves. Én tizennyolc éves vagyok, ő tizenhét. Szeretem. De még mennyire... és a kettőnk közötti távolság rádöbbentett, hogy nem szeretnék tőle még egyszer ilyen sokáig távol lenni.

Három héttel karácsony előtt

Egyik nap együtt mentem George-dzsal bevásárolni. Amellett a kis ékszerüzlet mellett mentünk el, ahol az eladó, a bolt tulaja ismer minket, mert Muriel néni barátnője. Már ha a vénasszonynak vannak egyáltalán barátai. Mrs. Daisy Ewelry éppen a kirakatbeli gyűrűket tisztogatta, amikor az egyik darabon megakadt a szemem. George még viccelődött is rajta, rajtam, de ezúttal nem tudtam vele viccelni. Én ugyanis... komolyan gondoltam.

Az első, akihez fordultam volna - George után, mert hozzám hasonlóan ő is elég tanácstalan volt - Ginny volt. De őt nem tudtam megkérni, egyrészt mert nem tudott volna eljönni velem, másrészt pedig olyan közel volt barátnőmhöz, én pedig féltettem a meglepetést.

És izgultam is. Minden héttel egyre jobban. Végre eszembe jutott a megoldás. Pontosabban George eszébe jutott: Anabelle Reynolds.

Két héttel karácsony előtt

Írtam hát neki, és megbeszéltük a találkozót - sietnünk kellett, mert ő is aznap szabadult ki az iskola falai közül. Nem mellesleg elárulta, hogy a szünetet egyébként is Angliában tölti Ron egyik osztálytársánál, mivel a fiú meghívta őt.

Aggódtam is egy kicsit mert úgy tudtam Belle igazi drámakirálynő tud lenni... és a legutolsó dolog volt, amire vágytam egy hisztis kiscsajt nevelni. Ennek ellenére hamar megtaláltuk a közös hangot.

Egy héttel karácsony előtt

- Hannah ki fog nyírni mindkettőnket, ha rájön - vigyorodott el a találkozásnál.

- Ha rájön - tettem hozzá - idő előtt.

Belle-lel érkezett Izzy is, aki úgy tűnt mit sem tud a tervünkről. Én nem is firtattam a dolgot, amikor viszont hármasban maradtunk, Belle elárulta, hogy titokban tartotta. Ezért először az üzletünket kezdtük el bemutatni neki, majd aztán elsétáltunk a kis ékszerüzlet felé.