Szíveddel láss!

6. fejezet

Mikor beléptem a házba nyomomban Iannel a reakciók nagyon vegyesek voltak. Apa, aki épp az előszobába cserélte ki a villany égőjét, mert tegnap elromlott csodálkozva nézett le rám.

- Te meg mit csinálsz itthon? – kérte számon rajtam.

- Apa bemutatom Ian Somerhaldert – vigyorogtam, mint a vad alma.

- Kit? – kérdezte vissza.

- Jó napot – integetett Ian mellőlem.

- Apu tudod... ő játszotta Damont – magyaráztam.

- Áá... igen most már tudom. Veled van tele a lányom szobája ugye? – ráncolta a homlokát az én arcom pedig paprikapiros lett. Mert persze apa angolul mondta ezt. Hogy máshogy?

- Ezek szerint – felelte vidáman Ian. – Feltétlen meg kell mutatnod – bökött oldalba.

- Hah, nincs az az Isten – horkantottam fel.

- De, igen. Kíváncsi vagyok – bökdöste folyamatosan az oldalam.

- De, nem... nem fogod megnézni – ellenkeztem.

- Talán szégyellsz engem? – kérdezte sértetten.

- Nem – sóhajtottam. – Anyu merre van?

- A hálóba... sorozatot néz – válaszolta.

Ja, igen. A szüleim otthonról dolgoznak. Apa író, anyu pedig egy kiadó tulajdonosa, mellette pedig borítótervező. Mi már csak ilyen művész család vagyunk, már csak egy énekes hiányzik, de sajna az egész családnak bot hangja van.

- Hűha... oké... akkor megyek, felkészítem. A végén szívrohamot kap, mert azt hiszi Damon kijött a Tv-ből.

- Jó kis képesség lenne – vigyorgott Ian.

- Nekem mondod? – mosolyodtam el szomorúan. – Apu addig megkínálnád valamivel Iant? – néztem apára.

- Persze. Fiatalember jöjjön velem – hívta apa miután lemászott a létráról.

- Hej... nekem is hagyj a Bourbon-ből – szóltam Ian után.

- Nem ígérek semmit –kacsintott rám.

Mosolyogva sétáltam a hálószoba felé. Miután bekopogtam beléptem az ajtón, tekintetemet azonnal a Tv-re szegeztem.

- Ígérd meg, hogy ez örök – mondta éppen Elena Damonnek miközben mindketten bőrig ázva álltak az esőben.

- Ígérem – felelte Damon és utána csókolóztak.

Elmosolyodtam. Imádtam az összes ilyen Delena pillanatot

- Csenge. Nem hallottad mit kérdeztem? Hogy hogy itthon vagy már?

- Zoli megpróbált beégetni az egész iskola és Ian Somerhalder előtt azzal, hogy megmutatta neki a rajzaimat – válaszoltam.

- Micsoda? Ezt nem értem – rázta a fejét értetlenül.

- Zoli apja elintézte, hogy Ian Magyarországra jöjjön és ma bent volt a suliban. Látta a rajzaimat.

- Ugye csak viccelsz? De... de mit szólt hozzá? Ugye nem gúnyolt ki?

- Nem, tetszettek neki – néztem anyura mosolyogva. – A képregény a legjobban.

- Jaj, drágám annyira örülök – ugrott fel az ágyról és szorosan megölelt. – Mesélj! Milyen élőben? Kedves volt veled? Adott autogramot? Na, és közös fotó?