Szíveddel láss!

37. fejezet

Azt hiszem a mai nap lesz életem legkülönlegesebb és egyben legfurcsább napja. A Karácsonyi városbál reggelén Adél ébresztett minket úgy, hogy bevetődött közénk az ágyba. Nos, ez nem lett volna baj, ha a takaró alatt nem lettünk volna meztelenek.

- Ember! – ordította Zoli, amikor Adél oldalba könyökölte.

- Neked is jó reggelt! – vigyorgott Adél.

- Hány éves vagy 5?

- Nynyny.

- Hány óra van? – néztem kómás szemekkel Adélra.

- Hajnali öt. – morogta Zoli.

- Jó igen tényleg annyi van, de egykor kezdődik a bál, nekünk meg még annyi dolgunk van!

- Mégis mi?

- Nos, kedves Zoli, mi lányok nem tudjuk le annyival, hogy a bál előtt öt perccel felvesszük az öltönyt és belőjjük a hajunkat, nem mi igényesek vagyunk és nekünk sokáig tart, míg igazi hercegnővé válunk. Kezdetnek elmegyünk wellnessbe, lazulunk pár órát, aztán jön a fodrász, pedikűr manikűr. – magyarázta Zolinak, aki az érdeklődés jeleként hangosan horkolni kezdett. – Tuskó!

- Értem én, hogy babát el akarod rángatni magaddal, de engem miért kellett felverni? Ugye nem kell veletek mennem? – kapta felém a fejét rémülten.

- Nem persze, hogy nem. – ráztam meg a fejem és megdörzsöltem a szemem.

- Köszönöm Istenem!

- Na, Csenge szedd össze magad. Remélem, van fürdőrucid is.

- Igen van. Ivett nekem adott egy pirosat, ami elég merész ezért inkább itt hagytam.

- Csodás! Na, tempó – borzolta meg az amúgy is kócos hajam. – Puszillak Zoli.

- Menj a pokolba. – tanácsolta Zoli kedvesen.

- Onnan jöttem, jó hely. Lucifer meg egyenesen ellenállhatatlanul szexi.

- Egyetértek!

- Kösz baba én is szeretlek.

- Muszáj vagy beletörődni, hogy rajtad kívül mások is bejönnek. – hajoltam hozzá és megpusziltam az arcát.

- Addig nincs bajom még a dolog egyoldalú és nem tudnak a létezésedről.

- Rendicsek!

Kimásztam az ágyból, magam köré csavartam a takarót.

- Én meg fagyjak meg?

- Mindjárt visszakapod, csak felöltözőm. – ígértem a fürdő felé indulva.

- Még mindig szégyenlős vagy?

- Örökre az leszek.

- Pedig nem tudom miért. Csodás vagy, kár magad takargatni.

- Akkor mostantól meztelenül járkáljak minden hova?

- Úgy értem előttem kár takargatnod magad. – javította ki magát.

Hátrapillantottam a vállam felett majd sóhajtva hagytam földre hullani a takarót és beléptem a fürdőbe. Rekord sebességgel készültem el, mert tudtam Adél nem szereti, ha megvárakoztatják. A hajammal és a sminkemmel nem bajlódtam, csak összefogtam a hajam egy kócos kontyba és már ki is libbentem a fürdőből.