29. fejezet

415 9 1
                                    

Az elkövetkező egy hétben nem mentem be suliba. Képtelen voltam rá. A lebukástól való félelemtől teljesen bepánikoltam, ki se mertem menni a szobámból.

- Csenge kicsim – kopogott be anya.

- Nem vagyok itt – kiáltottam és beljebb vackoltam magam a párnáim közé.

- Adél van itt és eléggé határozott – kiabálta Bence. – Áuu – üvöltött fel.

- Mit műveltek? – téptem fel az ajtót és csodálkozva meredtem Bencére és Adélra.

- Ez a barom nem akart felengedni, ezért megharaptam – simította le a haját Adél.

- Én mondtam, hogy senkit ne engedjenek fel – dőltem az ajtófélfának.

- Én viszont nem vagyok akárki – toppantott a lábával Adél.

- Jó gyere be – sóhajtottam fel és beléptem a szobámba.

- Hozzak fel nektek valamit? – ajánlkozott anya.

- Nem köszi, nekem semmit – hárítottam el.

- Én sem kérek köszönöm – mosolygott Adél.

Visszamásztam az ágyamba és nyakig betakarództam.

- Mit akarsz Adél? – kérdeztem.

- Hívtalak, sokszor...

- Tudom...

- Küldtem vagy 1000 sms-t!

- Tudom...

- Itt voltam, számtalanszor!

- Igen tudom.

- És te egyre sem reagáltál. Bocs már, hogy egy kicsit nagyon kiakadtam – vágta le magát a forgósszékembe és fellapozta a rajzfüzetem. – Ezt még nézni is rossz. Sírás... sírás... sírás... ÖNGYILKOSSÁG? TE NORMÁLIS VAGY? – üvöltött fel.

- Halkabban már – csitítottam ijedten.

- Ember mégis, hogy a rohadt életbe vannak neked ilyen gondolataid? Egy olyan faszkalap miatt, mint Zoli? – kérdezte idegesen.

- Nem akarok róla beszélni – ráztam meg a fejem.

- Keresett téged ő is. Tudja, hogy te vagy az?

- Mondtam, hogy nem akarok róla beszélni. A közelébe se tudok lenni anélkül, hogy halálfélelmem ne lenne.

- Már nem is szereted őt?

- Adél!

- Tisztában kell lenned az érzelmeiddel!

- Attól félek, hogy mit tenne, ha megtudná. Ha megmondanám neki, félek, hogy mi lenne a reakciója – suttogtam.

- Talán egészen meglepődnél a reakcióján.

- Engem már ő semmivel nem tud meglepni – ráztam meg a fejem. – Komolyan Adél nem akarok róla beszélni!

- Jó rendben, nem beszélünk róla – egyezett bele. – Meddig akarsz még a szobádba zárkózni? – érdeklődött.

- Örökre?

- Csenge tudom, hogy nem akarsz róla beszélni, de tett valamit, hogy ennyire megijedtél tőle? – kérdezte komoran.

- Ő nem mondta el neked?

Szíveddel láss! Where stories live. Discover now