Szíveddel láss!

12. fejezet

Zavartan néztem Bencére és szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam megszólalni.

- Csenge mire véljem ezt a hallgatást? – kérdezte ingerülten.

- Szeretném, ha nem akadnál ki...

- Min?

- Zoli szülei megkértek, hogy korrepetáljam őt addig, míg meg nem műtik. Nem akarják, hogy lemaradjon és csak engem találtak megfelelőnek.

- Merem remélni, hogy nem vállaltad el – sziszegte, és ha természetfeletti képessége lett volna, akkor most villámokat lövelt volna ki a szeméből.

- De igen elvállaltam – motyogtam.

- Hát te nem vagy normális – fakadt ki. – Azok után, ahogy az a görény bánt veled képes lennél még segíteni neki? Azok után, hogy az egész iskola előtt megalázott?

- Ami nem jött össze neki! Rémlik? Iannel barátok lettünk!

- De az volt a szándéka, hogy megalázzon! Vagy említsem azt az esetet, amikor fejbe rúgott? Vagy amikor kitapétázta a sulit a rajzaiddal? Vagy amikor megvert engem? Amikor flúgosnak nevezett? És még ki tudja, mennyiről nem tudok – emelte meg a hangját.

- Mindez eltörpül az mellett, hogy megmentett!

- Azért hálásak is vagyunk neki, de biztos vagyok benne, hogy volt vele valami hátsó szándéka. Megmentettelek cserébe feküdj le velem vagy valami.

Ekkor elpattant bennem valami és olyat tettem, amit eddig még soha nem. Pofon vágtam Bencét, aki döbbenten lépett hátra miközben az arcához emelte a kezét.

- Soha... soha nem feküdnék le valakivel hálából! Ha megteszem, azt csak szerelemből fogom. Ennél már azért jobban ismerhetnél – csuklott el a hangom majd kiléptem a liftből és a kijárat felé siettem.

- Csenge várj már – sietett utánam Bence.

- Hagyj békén légyszíves! – kértem.

- Ne, már – kapta el a kezem. – Húgocskám ne haragudj már, tudod, hogy nem úgy gondoltam.

- Hát pedig szerintem úgy gondoltad. Már nem kislány vagyok Bence, meg tudom magam védeni. Az Istenit 18 múltam!

- Lehet, most ezt mondod, de mi lesz, ha bántani fog téged?

- Nem fog!

- Miből gondolod?

- Abból, hogy nem fogja tudni, hogy én vagyok az.

- Mi van?

- Tudom, hogy nem tűrne el, ha tudná, én vagyok az, ezért nem lesz neki megmondva. Előtte nem Csenge leszek, hanem Flóra.

- Nem fogja felismerni a hangod?

- Ha igen akkor lelépek ennyi, de egy próbát megér...

- Szerintem meg egy próba se kellene. Mondd, hogy mégsem tudod elválani. Nem tudom elhinni, hogy a nagy Szatmári Zolinak nincs egyetlen haverja, se aki tanítgatná őt.

- Pedig nincs... csak érdekbarátokkal van körbe véve, még senki se ment be hozzá látogatni – suttogtam. – Talán legbelül ugyanolyan magányos, mint én...

- Ne, hogy kitaláld, rokon lelkek vagytok – horkantott fel.

- Lehet, hogy egy szörnyeteg, de neki is van egy olyan oldala, ami jó, ha nem lenne, akkor... nos, tudjuk, mi lenne. Mindenki megérdemel egy második esélyt.