Tanár úr, kérem

-16

Ismerős ez a hang. Olyan régen hallottam.
Egyszerűen el se hiszem, hogy itt van.
-Apa! - borultam a nyakába.-El se hiszem hogy itt vagy! Istenem végre!
-Szia drágám, te is hiányoztál. Jól vagy?
- Igen Apa, most már remekül. És te? - kèrdeztem vissza
- Már én is. Végre a családommal lehetek és pont vacsorázni megyünk ha jól emlékszem.
- Igen, egy szomszédhoz. Tudod ilyen Anya féle szomszéd. Még akkor is az lenne ha a mellettünk lévő államban élne- viccelődtem mire mindketten elnevettük magunkat.
- Hallottam ám! - jelent meg Anya a folyosón.
-Kislányom, te egyre gyönyörűbb vagy! - dicsért tovább Anya.
-Egyet értek Anyáddal,mint egy igazi nő!- dicsért tovább Apa is.
- Jajj álljatok le, még a végén zavarba jövök- nevettem el magam. -De azért köszönöm. Jól esik.
- 15 perc múlva indulhatunk is, addig mindenki legyen kész.

A ruhára már csak a bőrkabátomat vettem fel és egy kisebb fekete pénztárcát vittem magammal, amiben igazából csak a telefonom volt.
2 utca ide vagy oda, mi kocsiba ültünk.
Azalatt a rövid út alatt igyekeztem Apának mesélni a suliról.
-Megérkeztünk! Ha minden igaz..- mondta Anya.
Wow.Ez a ház baromi nagy! És menő és gyönyörű és azta!
Egy tanári fizetésből telik erre vagy mégis hogyan? Maffia tag? Ez a ház brutál már kívülről is. Hát még milyen lehet belülről.
Teljesen elállt a szavam.
Az ajtó kinyílt. Nem elég hogy a háztól is már elállt a szavam, de még Mr. Coopertől is.
Amint kiszálltam a kocsiból Őt pillantottam meg.
Fekete nadrág, fehér ing, szürkés zakó. Istenem ez a férfi egyszerűen dögös. Hozzá képest én ki sem tettem magamért.
- Szép estét Mr és Mrs Smith, neked is Diana. - mosolygott. - Én Damon Jeff Cooper vagyok- nyújtotta a kezét Apának bemutatkozásként.
-Örülök hogy végre találkozhatunk.- fogott kezett Apa Mr.Cooperrel.
- Erre tessék- mutatott az ajtó felé.
Én mentem be a Tanár úr előtt, direkt előre engedtem Anyáékat.
-Diana te csodálatosan nézel ki- súgta oda nekem miközben becsukta az ajtót. - Nem hittem volna hogy így jössz hozzám. A kiöltözést szerintem te nyerted - kacsintott, majd tovább vezetett minket az étkezőbe.

-Bevallom nem vagyok valami nagy szakács, előre elnézést is kérek, de a desszert biztosan nagyon finom lesz, nagymamám egyik receptjét készítettem el.
-Biztosan minden nagyon finom lesz- kedveskedett anya.
- Hát ha mégse akkor rendelhetünk pizzát,nem? - viccelődtem
-Diana! - szólt rám Anya és Apa egyszerre.
- Jaj nyugalom, értem a poént, és egyébként már nekem is eszembe jutott, már a pizzériát is kinéztem- mosolygott a Tanár úr.
Haha. Legalább Ő. Nesze nektek Anyáék.

Kicsit körbe néztem és ahogy az étkezőből átláttam a nappaliba, megláttam egy kutyatálat.
- Hogy hívják a kutyát? - kérdeztem.
- Zeus, de őt most elzártam. Szeret ugrálni, aztán nem hagyhatom hogy össze ugráljon bárkit is.
-Főleg téged szépség- súgta oda hozzám észrevétlenül.
-Vacsi után azért megnéztehem? - erősködtem.
- Ha ez minden vágyad, akkor persze, megmutatom neked. Meg persze a szüleidnek is, ha ők is kíváncsiak.- mosolygott Anyáékra.
- Köszönjük, de mi inkább macskásak vagyunk. Meghadjuk Diananak a kutya nézegetést.
Hmm.. Kettesben leszek majd egy kis ideig Mr.Cooperrel vacsi után.. Jól hangzik.

-Na de hozhatom a vacsit? - csapta össze a kezeit.
-Persze,hisz ezért jöttünk- viccődött Apa
-Kell segítség?- kèrdeztem rá.
- Megköszönném, ha jönnél - mosolygott rám.