Tanár úr, kérem

~26

-Diana, hasadra süt a nap! - ébredtem fel Damon ébresztésére.
-Mi? Mennyi az idő?- kérdeztem még kómásan.
-10 óra lesz, mostmár muszáj kelned! Terveim vannak mára amik tuti teszenek majd neked! Reggelit is készítettem. - Damon csak mondta,mondta és mondta.- Készülődj, fél óra és indulunk! - majd elhagyta a szobát.
Az ágyon időztem még egy keveset, majd elkezdtem készülődni.
-Melegen öltözzek? - kiáltottam neki a szobából.
-Melegítő elég lesz!- hallottam meg a válaszát.
Kiválasztottam egy Adidas melegítőt,majd neki álltam rendbe szedni a fejem.
-Ne..- hallottam Damon hangját az ajtó felől.- Ne sminkelj. Anélkül is gyönyörű vagy. - csókolt bele a nyakamba.
-Csak lemosom az arcomat, nyugi. Akinek akarok már úgyis tetszek- incselkedtem vele.
-Helyes válasz. Siess, kihül a reggeli.- majd újra magamra hagyott.
Kifésültem a hajam, lemostam az arcom és elindultam a konyha felé.

Rántotta illata csapta meg az orromat.
-Megérkezteeem- jelentettem be eme nagy hírt Damonnek.
-Ideje volt, hercegnő.- kacsintott rám.
-Rántottát csináltam, remélem szereted. Sonka is van, gondoltam rád.- rakta elém a tányért. -Kávét?
-Kérek,köszönöm.
Amíg neki láttam a reggelinek Damon szendvicseket csinált.
-Meddig leszünk oda? - kérdeztem tőle.
-Este jövünk vissza. Sötétedés körül. Kiskorom óta járok erre,nincs okod az aggodalomra, mielőtt elkezdenél kombinálni.-nevette el magát.
-Haha, igazán vicces vagy.

-Te tényleg gyalog akarsz menni? - kérdeztem döbbenten Damontől, mikor az útja nem a kocsihoz vezetett.
-Igen, túrázni megyünk. Ne mondd,hogy plázacica vagy és lusta vagy sétálni.
-Nem vagyok az. Csak nem tudtam hogy ez lesz. Inkább mutasd az utat.
Szép a táj, nem panaszkodom. De sose túráztam, nem fogom bírni, akárhogy is akarnám majd.

Már talán 1 órája folyamatosan sétáltunk, mire végre megállt Damon.
-Ide akartál hozni?-néztem körbe.
Igazából hangulatos a táj. Hozzá tudnék szokni.
-Dehogy! Nézdd, látod ott fent a kis füves részt?-mutatott egy tisztás felé.- Oda viszlek!- kacsintott rám.- Csak megálltunk pihenni. Gondolom nem vagy nagy túrázó.
-Valóban nem, de bírni szeretném az utat. Max lefelé jövet a hátadon hozol. - nyomtam egy puszit az arcára.
-Vicces vagy nagyon. Azért nem vagyok olyan jó kondiban.- nevette el magát.
-Szóval dagi vagyok?
-A legdagibb akit ismerek- emelt fel és csókolt meg.
Szeretem a humorát. Már ha ez az volt. Remélem.
-Gyere dagi,sok van még hátra.
-Na jólvan már, azért szerényebben. - szóltam rá a vállát megütve.