Tanár úr, kérem

~72

Fürdés közben elgondolkodtam az egész Damonnel való jövőmről.
Nem véletlenül jelent meg újra az életemben, így most nem fogom elrontani! Kifogjuk bírni a végsőkig!

- Min gondolkozol annyira királylán?- zökkentett ki Damon a gondolataimból.
- Rajtunk. Beszállsz? - csúsztam arrébb a kádban.
- Bővebben? - kérdezett vissza miközben bemászott mellém.
- Hogy ez a második találkozás nem véletlen és végig akarom veled csinálni.
- Én is végig szeretném csinálni. De csak akkor megy ha mindvègig kitartunk a másik mellett. Az iskolában majd azt mondom nemrég váltam el, oké? Csak hogy ne kérdezgessenek tovább a kapcsolataimról.
-Ez jó ötlet. A suliban a lányok úgyis mind odáig vannak érted, fel sem tűnik ha nekem is folyik utánad a nyálam-nevettem el magam.
-Igazad van, tégy úgy mint a többiek!
-De sose feledd, hogy számomra te vagy az igazi, és a legkülönlegesebb mind közül. És ha flörtölnek velem, ne legyél ideges, majd én lereagálom.
-Nem ígérek az utóbbival kapcsolatban semmi bíztatót, de igyekszem majd.

Fél óra áztatás után kiszálltunk a kádból, majd én amint párnát ért a fejem, be is aludtam.

Damon ébresztője 5:00-kor jelzett.
-Damon, mi a franc? Minek kelsz ilyen korán? - nyaggattam.
- Futok - kacsintott rám.
- Jó akkor fuss a csörgő telefonoddal együtt. - majd vissza aludtam.

Az én telefonom 6:00-kor jelzett, nem mondom hogy eleget aludtam, de jobban esett, mint az 5 órás kelés.
Kimentem a konyhába, ahol Damon màr reggelivel várt.
Pirítóst csinált, külön tányérra helyezte a felvágottakat, kolbászokat.
Mint valami gazdag sorozatban úgy érzem magam.
-Kérsz kávét?
-Igen, elfogadom!
Majd Damon kitöltött nekem is egy csésze kávét.