-Jaj, Xenia! Nem tudsz leakadni a kinézetéről!
- Bocsi bocsi. Tényleg. De állati jó sorod van! Nekem Mr.Callaway jutott. Tudod a pattanásos szakállas vén apóka. Bruhh- rázta ki Xeniát a hideg.
-Olyan gonosz vagy! - nevettem el magam.
- Menjünk inkább be, úgyis elszívtam a cigimet már.
-Oké.
Majd Xeniával együtt bementünk a suliba.
Már a 2. órámnak is vége volt, de választ még mindig nem kaptam Damontől.
Lyukas órám következett, ami iszonyatosan lassan telt el.
Pedig a lányokkal átugrottunk boltba is, pletykáltunk kicsit, de az én fejem végig Damon hol létén agyalt.
Miután nagy nehezen letelt a nap, úgy gondoltam felkeresem Damont személyesen.
A házához érve egy ismeretlen kocsit láttam a beállón.
Mikor megközelítettem a házat, akkor jött ki Damon épp egy szőke nővel az oldalán, meg 2 gyerekkel!
Hogy mivan????
Teljesen ledöbbentem.
Ők nem lehetnek Damon gyerekei! Kizárt!
Vagy nem? Kisbabák még... Lehet akkor történt mindez...mikor...elment...?
Teljesen összetörtem belül.
Azt mondta nekem, hogy nem volt mással.
Ezekszerint mégis. És gyereki is lettek.. Ikrek ráadásul.
Pedig az ikrek az én vágyaim. Voltak.
Istenem...
Haza felé vettem az irányt.
Teljesen magamba fordultam, elgondolkoztam az egész mindenségen.
Ez is azt mutatja, hogy Damon nem hozzám való.
Annyiszor fordult már rosszra ez az egész közöttünk.
Véget kell ennek vetnem mindörökre.
Otthon írtam Damonnek egy levelet.
A nevét nem említettem. Csak írtam. Minden érzést kiírtam magamból.
Beültem a kádba, melybe jó forró vizet engedtem, majd a kádat megtelítették a vörös cseppek.
Majd elsötétült minden.
BẠN ĐANG ĐỌC
Tanár úr, kérem
Lãng mạn"Amint kiléptem a teremből, nemsokra rá újra kinyílt a termünk ajtaja. Damon lépett ki rajta. Elindult felém, elég sietősen. -Wc! Most!-szólt rám. Eleget tettem a parancsának bementünk a női WC-be. - Nem tudom, hogy hogyan lehetséges ez az egész, de...
