Tanár úr, kérem

~55

M: Láttam beszéltetek Liával.
D: Neked is szia🫡
M: Hát oké...
M: Szia Diana, láttam beszéltetek Liával.
D: Na így már jobb. Igen, beszéltünk.
M: És mire jutottál? Jössz velem hétvégén?
D: Nem gondolkoztam még ezen.
M: Péntek estig adok időt. Ha nem, akkor nem. Elfogadom. Csak normálisan tudasd velem. Kösz.

Ezen a srácon eligazodni.. Egyszer kedves aztán később meg tökre flegma.
Nem is tudom igazából hogy elmenjek e vele vagy sem.
Kimozdulni jó lenne... Átgondolom még az egészet aztán remélem jól döntök.

-Héé csajsziiii- szólt bele a telefonba Arizona.-Hogy telt az első nap nélkülem? Ugye nem volt borzalmas?
-Igazából nem volt vészes, de veled sokkal jobban kibírtam volna! Szerencsére Rose velem volt, Liával is beszélgettem, aztán eltelt viszonylag hamar. De azért ne légy túl sokat távol!
-És hé...-kezdtem bele- Személyesen is tudnánk beszélni ebben a pár napban? Fontos lenne a véleményed..Tudod itt alig van olyan akivel tudnék beszélgetni ilyesmiről...
-Persze! Ha szeretnéd már ma este átjöhetsz és megbeszéljük!
-Az jó lenne... 7 körül jó neked?
-Igen, gyere nyugodtan!
-Köszönöm!

-Na! Jó! Te lááány!! Én úgy örülök ennek!!!!- kezdett el visongani Arizona, miután elmeséltem neki a Markos dolgot.
-Miért örülsz?- kérdeztem rá.
-Emlékszel amikor a büfénél megmutattam ki is az a Mark? Már ott reménykedtem hogy az ő részéről nem csak egy laza pillantás volt feléd!
-De tudtad hogy Liának jön be..
-Ez így igaz! Évek óta tetszik neki Mark, de mindenki tudja hogy esélytelenek.
-Csak én ezt nem tudtam... és tökre rosszul éreztem magam.
-Ugyan, kincsem! Nem kell! A szerelemnek nem mondhatod meg hogy mit és hogyan csináljon!
-De ugye elmész vele hétvégén???-jött teljesen lázba Arizona.
-Nem tudom még. Nem hiszem hogy kellene.
-Próbáld meg! Veszíteni nem veszíthetsz!

2 órát töltöttem Arizonáéknál, majd mikor haza mentem máson sem járt az agyam csak Markon. Pedig nem az esetem. Cseppet sem. Mégis az, hogy nem kellene vele lennem, az vonz engem...