Tanár úr, kérem

~50

-Diana...- hallottam meg a nevemet.- Diana ébredj! Hasadra süt a nap!- majd elkezdett puszilgatni, simogatni.
Meguntam a sok noszogatást, így hát felkeltem.
A szemem előtt egy kigyúrt testű, nagyon ismerős személy volt jelen.
Igen, Ő az.
De hogyan?

-Te mit keresel itt?- kérdeztem kissé riadtan.
-Sajnálom, de nem bírom tovább nélküled! Kérlek Diana... Bocsáss meg amiért ez történt közöttünk! - kért tőlem bocsánatot.
- Hogy jöttél be ide? - kérdeztem, mit sem törődve az előbb hallottakkal.
-Szerintem nem ez most a legfontosabb. - válaszolta.
- Számomra de ! A nagyszüleim házában vagyunk!
-Diana te miről beszélsz? Nézz már szét!
Majd mikor körülnéztem megláttam a saját szobámat.
Rengeteg kérdőjel van most a fejemben.
Ez hogy történhetett? A nagyiék házában aludtam el!
A lányokkal nem piáltam, drogot sem fogyasztottam!
-Ez...most....mi? Nekem nem itt kellene lennem. Ahogy neked sem!
- Akkor tüntess el.- kaptam vissza a laza választ.
-Hogy tessék?
- Jól hallottad, tüntess el...tüntess el..... tüntess el.......- kezdett egyre halkabb lenni a hangja.

-Diana! Kelj már fel!
Majd felriadtam. Jézusom... Csak egy buta álom volt.
-Kivel álmodtál? Kit akartál eltűntetni?- kérdezett tőlem folyamatosan nagyapa.
-Nem tudom... Csak rosszat álmodtam.. Bocsánat ha megijesztettelek. Ne haragudj rám.
-Ugyan már, édeském. Nem tudnék rád sosem haragudni. -majd megölelt. - Azért jöttem be egyébként,  mert nagyanyád palacsintát csinált reggelire. Gyere egyél velünk!
-Rendben, csak arcot mosok ha nem gond.
-Ugyan, dehogy! De siess! Mielőtt megeszem az összeset!
Majd nagyapa futást színlelve kiment a szobámból.

Egész nap a reggeli dolog volt a fejemben.
Vagyis az álmom. Miért álmodtam róla?
Hisz oly'  régen nem beszéltünk már.
És nem is gondoltam rá...
Őszintén szólva, nagyon felkavart.
Kezdtem jobban lenni, erre egy álom vissza dob.

Nem tudok kivel erről beszélni, pedig most jól esne.
Arizona nem tudom hogy megértene-e...
Anyával sem igazán tudnék...
Valami anonim csoport kellene ehhez, esküszöm!