Tanár úr, kérem

~30

Reggel Damon mellkasán ébredtem.
Ő még szerintem az igazak álmát aludta.
Megnéztem az időt. 11:28, hát, remélem mára nem tervezett semmit.
Kimentem a konyhába kávét készíteni.
Amíg lefőtt, a tájat csodáltam a hatalmas ablakokon keresztül. Így van magánélete az embernek? Az állatok bármikor megfigyelhetnek minket..
Ezen mosolyra húztam a számat. Ezt is részben Damonnek köszönhetem, hisz Ő hozott ide. Vannak hozzá kérdéseim, de nem eshetek neki.
Megvárom amíg felébred, megkávézik, aztán utána megbeszéljük, vagy közben. Ahogy Ő szeretné.

Kávé után elindultam a fürdőbe fogat mosni.
-Na hoppá,lesekedsz?- ijedtem meg Damontől. Éppen tusolt.
-Nem, nem..Nem tudtam hogy ébren vagy. Bocsi. - majd ott hagytam a fürdőben és elindultam a hálószobába.
Ez azért furcsa volt. Valahogy másképpen hatott ez a helyzet, mint általában.Gondolom a teljes tegnapi nap benne van.
Ameddig vártam hogy Damon végezzen, addig Én felöltöztem.
Ma egy fekete szűk farmert, egy fekete trikót és egy nagy vastag szürke  belebújós pulcsit vettem fel.
-Mehetsz, Diana- állt meg Damon törölközővel a derekán a háló ajtajában.- Gyönyörű vagy. - dicsért meg.
-Köszönöm. - mutattam neki egy bíztató mosolyt és elindultam a fürdőbe.
Megmostam a fogam és az arcom, majd  a hajamat kifésülve csináltam egy lazább kontyot magamnak és elindultam a konyhába.
Damon már ott volt.
-Köszönöm a kávét.- jött felém és ölelt magához- Tudom,hogy most feszültebb a levegő köztünk, de én szeretnék ezen változtatni, amint lehet.- sétált vissza a konyhapulthoz és beleivott a kávéjába.
-Szóval.. megbeszéljük teljesen?- kérdezett Damon.
-Kellene.. - majd leültem az asztalhoz és bele kezdtünk.

A beszélgetés végén ránéztem az órára. Delután 3, miafranc!
Ilyen sokáig tartott volna? Nekem 1 órának se tűnt.
De teljesen átbeszéltük.. Minden kicsi részletet, ami kihathat a mi kapcsolatunkra.
Megbeszéltük, hogy csak érettségi után jövünk össze, már ha ez kitart addig, persze.
Csörgésre lettem figyelmes. Beszaladtam a hálószobába,Anya hív.
-Szia Anya!-vettem fel a telefonomat.
-Szia Édesem!Mikor jössz haza?- kérdezte Anya.
-Nem tudom.. Miért?
-Mert most akarom hívni a Tanárodat és szeretném ha te is itthon lennél.
Miért kell ezt erőltetni? Nem is értem.
-Holnap haza megyek. Úgy jó?- kérdeztem Anyát.
-Igen, szuper! Hívom is Mr.Coopert!-majd kinyomta a telefont.
Még mindig nagy lázban van Damonért.. Jaj Anya!

Kiszaladtam gyorsan Damonhöz, hogy elmondjam pár perc és hívja Anyám, de már telefonált.
-Jaj ne- suttogtam neki.
Ő ezen csak nevetett.
-Igen, elfogadom a meghívást Mrs. Smith! Mikor lenne?
-Ohh, holnap este? Aha, értem. Jó lesz, ha minden igaz. Rendben. Igyekszem majd oda érni! Viszhall! - majd Damon letette a telefont.

-Úgy tűnik holnap haza megyünk és együtt is vacsorázunk.- nevetett Damon.
-Igen, tudom. Engem is hívott, de nem hittem hogy már holnap. Kiakasztó.
-Jaj nincs ebből baj. Csak időben érjünk haza.
-Hát igen, nem árt..
-Főzünk valamit? - kérdezte Damon.
-Igen, most a te kedvencedet!
Majd neki álltunk főzni. Bár nem tudom még mi lesz belőle. Nem mondta el a nevét.