Tanár úr, kérem

~13

Mr.Cooper valószinűleg egy fajta játékot űz velem, így nekem el kellene érnem,hogy az én játékomat játsszuk.
Igazából a mai napon az órák 80%-án azon gondolkoztam hogy Jackkel inkább barátság lenne jó.
Számomra mindig is egy idősebb férfi volt az ideál, és ez a Tánár úrnál adott. Kis borostája is bejön, ez valahogy a gyengém.
Még csak a 2. hetem az iskolában és már most nem bírok magammal mit kezdeni ilyen téren. Valahogy az új társaság adott egy kisebb önbizalmat.
Elkezdek a Tanár úrnak jeleket adni, játszok vele. Remélem bele megy a játékba. Legyen egy kis izgalom az életünkben.

Most lesz vele a külön órám.
Óra előtt elmentem a mosdóba, leengedtem a hajam, felsőmet is lejjebb húztam, pont amennyire kell és befújtam magam,majd elindultam a terem felé.
Mr.Cooper már várt rám.
Ahogy közeledtem felé egy magabiztos mosolyt varázsoltam az arcomra,miközben a szívem majd' kiesett a helyéről, annyira izgultam.
Mikor kinyitotta előttem az ajtót igyekeztem annyira közel menni hozzá, amennyire csak tudtam, a hasán végighúztam a kezem
Kockák! Kockái vannak! Azta. Kifogok zökkeni, nem hiszem el.
Diana!Koncentrálj! Neked kell irányítani.

-Hmm Diana, ez mi volt? - húzta perverz mosolyra a száját miután bejött utánam és bezárta az ajtót.
- Mire gondol a Tanár úr?
- Talán... - lépett közel hozzám- Erre? - megfogta a kezem és most az Ő segítségével simítottam végig a hasát.
Élvezi hogy kínoz ezzel,biztosan látja rajtam.
- Csak leellenőriztem hogy tényleg edz, vagy csak valami felfujható lufik vannak a karján a hasán pedig nem létező izmok- igyekeztem folytatni a játékomat.
- És.. mire jutottál?- tette a kezemet a karjára és végig húzta azon.
Közelebb léptem, a szánk néhány centire volt egymástól.
- Talán a szememnek jobban hiszek,mint a tapintásnak- majd elhúzódtam és leültem a székre egy büszke mosollyal.
Láttam hogy rájött a célomra.
-Szóval, kedves Diana- ült le velem szembe a padra. - játszadozni akarsz?- kérdezte.
- Itt az ideje,igen. Nem tudni meddig tudunk találkozni, így gondoltam vágjunk bele- nyújtottam ki a nyelvem.
-Biztos vagy benne? Nagyobb játékos vagyok, mint te. - mutatta meg újra perverz mosolyát.- Na meg nemrégen azt mondtad,hogy lassítani szeretnél.
- Most rossz szeretnék lenni, túl sokáig voltam jó.
-Örülök,hogy így gondolod. Kezdjünk bele. Mit szólnál ha a szüleiddel együtt meghívnálak egy vacsorára titeket? Te, Én, Anyukád? Na meg persze Apukád ha itthon lesz. - vágott önelégült arcot.
- Legyen, délután próbálja meg elkapni Anyát. Apa amúgy is hamarosan haza jön. Aztán majd meglátjuk mi lesz. Győzzön a jobbik- hajoltam oda Mr.Cooperhez.
Láttam ahogyan a szemei nem a szemembe néznek, ezért hátat fordítottam neki.
- Tudod.. hátul is van mit nézni.- nevette el magát.
- Majd nézzen rá a vacsoránál is, ígérem jobban ki lesz emelve- vettem fel egy perverz mosolyt én is.
-Igazán? - a kezemért nyúlt és magához húzott, az ölébe.
Éreztem a férfiasságát. Ezt ki ne érezné?
-Akkor muszáj leszek kordában tartani magam, -fogta meg a derekam. - minden tekintetben- majd elkezdte puszilni a nyakam.
-Akár most is kezdhetné, hiszen vége az óránknak.- kacsintottam rá. - Viszlát holnap, Damon. -suttogtam a fülébe.
Elsőnek szólítottam Damonnek, a játék része. Igazából élvezem. Eleg nagy az esélye hogy Ő nyerjen, tudom jól. De egy kis játszadozást én is bele vihetek.
Csak ne bukjunk le.