Tanár úr, kérem

~33

Miután letusoltunk elkezdtünk összepakolni.
Összeszedtem a szennyeseimet egy kis reklámtáskába, majd úgy raktam bele az utazóba.
Ébresztőt már korrábban állítottunk, szóval az tuti nem marad el.
A fontosabb dolgokat kint hagytam, ilyen a fésű, parfüm, a holnapi ruhám és a törölközőm még szárad.
-Tudod.. Itt hagyhatsz néhány ruhát. Hétvégenként is lejöhetünk, ha van kedved- csókolt bele Damon a nyakamba.
-Szóval szép lassan költözzek ide?- kérdeztem tőle nevetve.
-Így is felfoghatjuk- kacsintott rám.
-Először éljük túl Anyám vacsoráját.
-Igaz- nevette el magát.

Este 11 óra volt, mire elaludtunk. Damon hátulról átölelt szokásosan, vigyázva rám.
Elkezdtem kicsit helyezkedni, majd egyszer valami nyálkás tapintatú ért a lábamhoz.
-Damon.. kidobtad a... tudod..- utaltam neki az óvszerre.
-Nem. Azt hittem te dobod ki- mondta félig álmában.
-Miért?- nevettem el magam.
-Hát nem tudom. Egyébként is miért kérdezed?
A lábát oda vezettem ahol én is éreztem.
-Ezért- nevettem el magam megint.
-Nemáááár- nevette el magát Ő is- Áh, mindjárt jövök.- majd Damon kikelt az ágyból és pár perc múlva megjelent a szobában.
-Probléma megoldva.- bújt vissza mellém.
-Hát ez.. ez.. ah, aludjunk- hagytam a témát és próbáltam elaludni.

Reggel 9:15-kor megszólalt az ébresztő. Mikor kinyomtam és körbenéztem a szobában sem Damon, sem a táskáink nem voltak itt.
Kirohantam a konyhába.
-Nyugi, nem hagytalak itt. Csak egy kis inspirálás hogy felébredj. -csókolt meg.
-Nem vagy vicces.- ültem le az asztalhoz.
-Fél óra és indulunk. Úgy készülődj. Így talán délután 1-re haza érünk.
-Igenis kapitány-megittam a kávémat,vissza mentem a hálószobába és elkezdtem készülődni.
-Merre van a táskám?- mentem ki Damonhoz a konyhába.
-A kocsiban, miért?
-Elraknám a pizsit, törölközőt és a fésűt.
-Itt a kulcs- dobta felém a kocsi kulcsát.
Kimentem a kocsihoz, kinyitottam és megkerestem a táskám. Legalul volt, hol is máshol.
Beleraktam a maradék cuccomat, majd vissza zártam a kocsit és bementem Damonhöz.
-Én megvagyok. Na és te?- kérdezett Damon amint beértem.
-Én is. Indulhatunk.- csókoltam meg.
Utolsó lépteimet megtéve még körbe néztem.
Csodálatos hely. Csodálatos emlékek. Többnyire.

A talán 3,5 órás útból megtettünk már egyet.
Borzasztó gyorsan telik most az idő. Nem szeretnék még elválni Damontől, még akkor sem, ha este jön át.
-Megint megállunk ennél a benzinkútnál, jó?- kérdezte Damon.
-Persze, te vagy a sofőr.
-Kávé, kaja?
-Jöhet mindkettő. Meg néznék egy szuvenír szerűséget.
-Majd én megleplek valamivel. Menj el WC-re is.- emlékeztetett Damon.
-Addig te elintézed ezeket?
-Igen-csókolt meg.
Miután megálltunk elindultam a mosdó felé. Nem a kedvencem benzinkutakon pisilni, de a szükség nagy úr.
Mire végeztem Damon már az autónál várt kezében sok-sok dologgal.
-Kifosztottad az egész boltot?-nevettem el magam.
-Csak a felét. Hoztam neked szuvenírt- majd a kezembe adott egy nagyobb macit.
-Ez baromi édes!- öleltem meg.
-Hasonlítotok- csókolt meg.
-Itt a kaja meg kávé. Én is elrohanok WC-re. Addig csüccs be a kocsiba.
Beültem a kocsiba amíg Damon a dolgát végezte, majd átnéztem miket vett.
Sonkás és kolbászos szendvicsek, saláta, és 2 nagyobb pohár kávé.
Tökéletesek.
-Na, jókat vettem?- ült be Damon a kormány mögé.
-Szokásosan- mosolyogtam rá.
Miután ettünk egy keveset elindultunk.

Fél 2-kor értünk végül haza. Damon 2 utcával hamarabb kitett egy búcsú csókot adva.
-Szeretlek,szia- majd elhajtott.
Olyan szerencsésnek érzem magam ilyenkor.
5 perc séta után otthon is voltam.
-Haza értem! -Kiáltottam el magam, mert nem tudtam ki/kik merre van/vannak.
-Szia szépségem!- örülök hogy haza értél.Apád még nincs itthon, később érkezik.
-Szia Anya, hiányoztál- adtam az arcára egy puszit és megöleltem.
-Hmmm fiú szagod van. Ki a szerencsés?- kérdezte tőlem mosolyogva.
Itt kissé megállt bennem az ütő. Erre miért nem gondoltam? Be kellett volna fújnom magam.
-Még semmi komoly nincs vele Anya.. Csak ismerkedünk,oké? Szólok ha lesz valakim- hazudtam neki.
-Pakolj ki, öltözz át,egyél, aztán mesélj a fiúról.
-Ahh jól van.
Most van egy kis időm kitalálni egy kamu srácot,köszi Anya a plusz időt.
Felmentem a szobámba, a szennyeseimet átvittem a fürdőbe, átöltöztem egy kényelmes szettbe.
A Damontől kapott macit kiraktam az ablakomba, majd lementem a konyhába enni.
-Csináltam csirkemellet őzgerincben, vágjak?- kérdezte Anya amint meglátott a konyhában.
-Igen, köszi.-majd leültem az asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni a kitalált fiúról...