Tanár úr, kérem

~22

Az ottalvásom óta eltelt 4 hét, azaz most őszi szünet van.
Az elmúlt időben mélyült a kapcsolatom Damonnel, ami valljuk be  jó, bár veszélyes.
Minden különórát megtartottunk, pont annyira, amennyire szoktuk.. Tudjátok.
Anyáék azóta is úgy tudják, hogy Jessicánál aludtam.
Az őszi szünetre azt terveztük, hogy elutazunk Damonnel, bár semmi konkrétat nem tudok, csak azt, hogy Apriléknél alszok pár napot. Haha.
Nem szeretek hazudni Anyáéknak, de most muszáj vagyok.
Később úgyis elmondok mindent. Majd ha már leérettségiztém. Ha egyeltalán kitart addig ez az egész.

Anyáékkal már rég leegyeztettem az egészet. Most fogok összepakolni.
Damon annyit mondott, hogy meleg ruhákat is készítsek a biztonság kedvéért.

Az utazómba raktam több pulcsit, melegítőket, fehérneműket, tisztálkodási szereket, parfümöt, és egy kis nasit.

Amikor átértem Damon házához Ő éppen pakolt be. A kocsija hátulja kb tele volt cuccokkal.
Elszökünk vagy mi?
Miközben ezen gondolkoztam észrevett engem.
-Szia Diana- ölelt magához.
-Héj, az utcán? - toltam el magamtól.
-Igazad van, ne haragudj érte. Add csak ide a táskád, bedobom. - vette át tőlem az utazómat.
-Egyébként Anyudék nem csodálkoztak azon, hogy egy teljesen meg tömött utazóval indulsz el? - nevetett.
- Nem láttak eljönni. Apa itthon van, így minden percet együtt töltenek. Tudod. - forgattam a szemem. -Csak köszöntünk egymásnak földszint-emelet távolságban- nevettem.
-Gyere velem.- mondta hirtelen.
Követtem őt a házba. Ami még mindig baromi nagy és azta.
-Gyönyörű vagy -csókolt meg. - Nem bírtam ki csók nélkül, bocsi. De indulhatunk is, ha akarod.
-Én is nehezen bírtam nélküle. Indulhatunk- nyomtam egy puszit a szájára majd elhagytuk a házat, később a várost is, sőt szerintem már a megyét is.

2 óra út után megálltunk egy benzinkúton tankolni, mosdóba menni és enni.
Damon egy szalámis-salátás szendvicset vett, én pedig ugyan ezt, csak sonkával.
Vett 1-1 colát és kávét is, majd miután elfogyasztottuk ezeket mentünk is tovább.
-Sok van még hára? - kérdeztem miután kihajtottunk a benzinkútról.
-Talán még 1 óra, de esküszöm megéri.
-Rendben, hiszek neked.

Az út alatt rengeteg szép tájat láttam. Nagyon sokszor el is merültem bennük.
-Ezzel takard el a szemed, nem sokára ott vagyunk- nyújtott nekem egy fekete kendőt Damon.
Most kezdtem el csak igazán izgulni.
Eltakartam vele a szemem, ahogyan kérte.
-Szerinted tetszeni fog nekem? - kérdeztem a nagy izgalmak közepette.
-Nagyon remélem. - majd megállította a kocsit. - Itt is vagyunk. Még ne vedd le. Mindjárt segítek kiszállni.
Másodpercekkel később már éreztem a karomon a tapintását.
-Gyere,foglak- majd kiszálltam a kocsijából.
-Készen állsz?- kérdezte.
-Igeen.
Majd levette a kendőt a szememről.

(Nektek eddig egyébként hogy tetszik? Tanácsot elfogadok, bármiről is legyen szó, nekem ez az első storym🥺)