Tanár úr, kérem

~48

Döntöttem. A változás mindenkinek jót tesz, így átiratkoztam, mindenkit ott hagyva a régi iskolámban.

Kissé kínos volt bemenni és kiiratkozni.
Láttam Jacket, épp egy lánnyal volt. Ahogy láttam jól elvoltak, örülök hogy Ő boldog.
A lányokkal beszéltem pár szót, aranyosak voltak, azt mondták bármikor felhívhatom őket ha találkozni szeretnék és sok szerencsét kívántak.

Beszéltek az új kémia tanárról. Állítólag valami 50 éves öreg ember jött Damon helyére. Egyből nem érdekli őket annyira a kémia, na de mindegy. Bocsi érte csajok!

A szobámban volt néhány dolog ami Jackre és Damonre is emlékeztetett. Mindet kidobtam.
Összepakoltam mindent ami szükséges lehet még a számomra, majd Anya vissza vitt.

Évközben váltottam iskolát, sőt inkább már év végén. Nem várom el, hogy befogadjanak, számomra csak az új kezdet a cél.

Arizona minden esetre nagyon közvetlen velem. Ő mutatta meg nekem az egész iskolát.
Kisebb mint az előző, kevesebb diák, de a hangulat családiasabb is, amit cseppet sem bánok!
Az osztályban mindössze csak 15 a létszám, már velem együtt.
Arizona baráti köre eléggé nagy, követni sem tudom már az emberek nevét.
Vannak helyes fiúk, hisz azok mindenhol vannak, de most nem szabad a fiúkra koncentrálnom!

-Hé, Diana!- szólított meg egy lány.- Én Rose vagyok! Szia!-fogott velem kezet. - Te melyik nyelvet választottad? Angolt vagy a franciát?
-Szia! Hát.. én az angolt. Miért?
-Jaajj, csak kérdezem! Francián csak öten vagyunk, azt hittem csatlakozol hozzánk! -szomorodott el.
-Bocsánat! Eddig is angolt tanultam aztán nem akartam hirtelen váltani...-magyarázkodtam.
-Semmi gond tényleg! Nem is azért mondtam. Remélem jól fogod érezni magad!
-Én is remélem!- majd Rose kisétált a teremből.

-Diana... - hallottam meg egy ismerős hangot, majd felnéztem és rájöttem csak képzelődök.
Egy 30 év körüli férfi állt meg a padom előtt. Ruházata viszonylag laza volt, nem gondoltam volna róla, hogy tanár.
- Fel kellene mérnünk a tudási szinted! Még a héten!- mondta, míg én a kinézetét csodáltam.
Sötétbarna haja fiatalosra volt vágva, arcát rövidebb szőrzet fedte. Hangja mély volt, kissé rekedtes, de kellemes.
-Diana?- szólított újra a nevemen.
-Jézusom.. Elnézést! Elbambultam kissé-jöttem zavarba.
-Semmi gond. Én vagyok az igazgató helyettes, William Sloan, örvendek!- nyújtotta a kezèt.
-Diana Smith- fogtam vele kezet- de ez valószìnűleg már tudja...
-Így van.! - nevette el magát. -Szóval a felmérő... Mikor szeretnéd megírni? Esetleg egy tesi órán? Arról bármikor elkérhetlek, rugalmas a tesi tanár- kacsintott rám.
- Igazából bármikor jó! Ön mond egy időpontot, én pedig ott leszek és megírom!
-Ez a helyes hozzá állás! - csapta össze tenyereit. - Még kereslek akkor a héten ezzel kapcsolatban, előre fogok szólni előtte, nem fog váratlanul érni!
-Rendben, köszönöm! - majd kisétált ő is a teremből.

Gratulálok Diana, eljöttél teljesen más városba és iskolába, és megint egy szexistent kaptál... Nem is a te szerencséd lenne!