Tanár úr, kérem

~81

-Megpróbálom túltenni magam azon, hogy a pizzának jobban örülsz, mint nekem.
-Sajnálom, de hozzá kell szoknod. - nevettem el magam majd kivettem mindkettő pizzát a kezéből.
- Mindkettőt megeszed? - nézett utánam Damon.
- Igen, majd utána téged is! - néztem rá haragosan.
- Jujj, valaki valóban éhes! - nevetett ki Damon.
- Én mondtam!
- Hozdd már őket, én is éhes vagyok ám, nem csak te!
- Jó, na. Viszem.

Damonnel leültünk a kanapéra, kényelembe helyeztük magunkat.
Netflixen néztünk egy filmet, a címére sajnos nem emlékszem, de tetszett a film.

-Hé, amúgy ugye nem lettél terhes?- nézett rám aggódó szemekkel Damon a film közepén.
-Még nem jött meg. De csak 1 hèt múlva kellene amúgy is.
-Ja. Jó.
-Nem kell paráznod. Korábban sem volt belőle baj.
-Korábban?-nézett rám furán.
Majd itt leesett, mit is mondtam.
-Nem úgy értettem- próbáltam menteni a menthetőt.
-Milyen korábbról beszélsz Diana? - kezdett kiakadni Damon.
- Semmilyenről.
- Mondjad már!
- Damon, semmiről szó sincs! Nyelvbotlás volt.
- Az előző srác? Beléd élvezett? Ő is? - Damon már teljesen kivolt akadva.
- Istenem, igen! - kiabáltam vele. - Nincs hozzá közöd, a láthatáron se voltál mikor megtörtént! Ne oktass ki!
- Az igen Diana... Na és ugyan hányan tették még ezt? Jack is? Az előző iskolából? Meg kitudja hány másik?
- Fejezd be...
- Fejezzem be? Te felakarod csináltatni magad mindenkivel?? Én hülye azt hittem egyszeri alkalom...
- Nem akarom! Bakker, élvezem ha belém élveznek!

Ez a veszekedés mintha örökké tartott volna.
Nem szívesen vallom be még magamnak sem ezt a dolgot. Nemhogy másnak.