Tanár úr, kérem

~34

Igyekeztem meggyőző lenni az egész beszélgetés alatt, szerintem sikerült is.
Damonre gondoltam egész végig, a mosoly végig az arcomon ült, de egy teljesen más fiút írtam le neki, hisz muszáj voltam.
- Nagyon remélem hogy komolyra fordulnak majd a dolgok, látom hogy boldog vagy ha róla beszélsz- nyomott Anya puszit a homlokomra.
-Majd alakul ez- mosolyogtam rá.
-Na, és mit főzzünk estére? Valami ötlet?- kezdett el pakolászni a konyhában.
-Hát nem tudom. Én rád bízom ezt, csak szólj miben kell segíteni.- ajánlottam fel a segítségem.
-Köszönöm drágám, nyugodtan menj fel a szobádba még, addig agyalok mi lenne jó.
Ezt követően felmentem a szobámba és ledőltem az ágyra. Nem figyeltem az időt és egyszer csak elnyomott az álom.

-Diana... Diana... -hallottam a nevemet.
-Diana kelj fel...
Majd felébredtem. Anya ült velem szemben, már kiöltözve.
-Jézusom mennyi az idő??- egyből eltűnt az álom a szememből.
-Van fél órád elkészülni. Már Apád is haza ért. Csini legyél- szorította meg a kezem majd elhagyta a szobám.
Nem segítettem Anyának. Istenem.. Majd felajánlom hogy elpakolok és elmosogatok. Annyira bűntudatom van emiatt.

A szekrényemhez sétáltam, majd elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit vegyek fel.
"Csini legyél" ezt úgy mondta, mintha a kitalált fiút is meghívta volna.
Találtam egy bőrszoknyát,amiről nem is tudtam, hogy van és egy kissé kivágott bodyt. Szerintem jó lesz.
HAJMOSÁS.
Muszáj hajat mosnom.
Átrohantam a fürdőbe, majd gyorsan megmostam a hajam és egyből nekiálltam megszárítani.
15 perc alatt kész is lett a hajam.
Van még 10 percem. Jó,inkább számoljunk 7 percet.
A fiókomból előszedtem egy barna harisnyát, felvettem a bodyt, majd a bőrszoknyát. Nem is olyan rossz. Kifejezetten tetszik. Remélem Damonnek is.
Egy halvány rózsaszín rúzst kentem fel, majd ennyiben ki is merült a sminkelésem.
Az ágyam alól kihúztam a cipős dobozaim, majd miután megtaláltam a magassarkúmat, felhúztam azt és lesiettem Anyáékhoz.
- Kész vagyok! Jó vagyok?- kérdeztem tőlük.
-Tökéletes vagy kislányom- hallottam Anya hangját.
-Én a tanárodként nem mondhatok véleményt- hallottam meg Damon válaszát.
-Maga már itt van??- lepődtem meg.
-Hát,mint látod Diana, itt. - mutatott végig magán.
Damon egy sötétkék elegáns nadrágot viselt, fehér inggel, és szintén sötétkék nyakkendővel.
-Igazából,most nem tanárként van itt. Megmondhatja a véleményét- mondta Anya Damonnek.
Normális??? Mi van Anyámmal?
-Szerintem nem hely...
-Szerencsések a kortársaid, biztosan sokan vannak oda érted.- szakított félbe Damon.
Elpirosodtam. Szinte láttam magam kívülről.
-Hmm.. Mindjárt jövök... elnézést- majd felrohantam a szobámba.
Istenem Damon direkt csinálja. Valahogyan ellen kell állnom, hisz se nem Anyám, se nem Apám nem vak.
-Bocsánat, csak a telefonomat felvittem.-értem le hozzájuk újra.
-Akkor, üljünk is le vacsorázni.

Én Damonnel szemben ültem. Élveztem, de jajj a lebukási esély istenem. Nagy rajtam a stressz.
-Na és Damon, hogy telik a szünet egy tanár számára?- kérdezte Apa.
-Mint másnak egy szabadság egy kevés dolgozat javítással-viccelődött Damon.
-Nemrégiben értem haza a Nagymamám nyaralójából. - váltott komolyra Damon.
- Csak nem a barátnőddel voltál ott?- szállt be Anya a beszélgetésbe.
Jézusom Anya, semmi közöd hozzá..
- Hát, végülis nevezhetjük Őt annak- mosolyogta el magát Damon.
Éreztem magamon a tekintetét de inkább csak a kajákat nézegettem.
Egyébként Anya rizst csinált, törtkrumplit, oldalast és rántotthúst sütött.
-Akkor jól tippeltem, hogy valaki már ellopta a szíved- folytatta Anya.- Képzeld az én kislányom szívét is kezdik elrabolni. Ma mesélt róla.
- Valóban?- lepődött meg Damon. - Ez.. Ez fantasztikus. - nézett rám Damon.
-Igen, még macit is kapott tőle. Fent van a szobájában.
Itt Damon arca megenyhült.
-Anya.. Ehhez senkinek semmi köze..- szóltam rá.
-Én csak örülök neked,Drágám!
-Ezt megteheted akkor is, mikor nincs itt a Tanár úr.
Itt megfagyott a hangulat.
-Nagyon finom a vacsora, Mrs. Smith!- törte meg a csendet Damon.
- Köszönöm, némelyik családi titkos recept alapján készült. Főleg a desszert! - fényezte magát Anya.
-Mondanám, hogy akkor szívesen bekerülnék a családba, de sajnos ez nem lehetséges. Kivéve ha van egy eltiktolt korombeli lányuk- viccelődött Damon.
Hát számomra nem volt vicces egyáltalán.
Anyáék viszont jót nevettek rajta.
-Nem tudunk róla- válaszolt Apa.
-Na és milyen a barátnőd?- feszegette Anya a témát.