Tanár úr, kérem

~46

Eltelt fél év.
Hogy mi történt? Nagyon sok minden.
Minden rosszra fordult.
A Jack-kel történt dolog elterjedt az iskolában, Damon teljesen kiakadt.
Elment egy teljesen másik iskolába, egy teljesen másik államba.
Mindennek vége lett. Mindenkivel.
A jegyeim megromlottak miután Damon elment. Egyik barátnőmmel sem találkoztam, a házat is alig hagytam el.

Anya próbált kirángatni, de elég kevés sikerrel ment neki. Rossz volt látni ahogy lát engem szenvedni, de az én hibám az egész.
Ezelőtt sosem kellettem senkinek, most pedig hogy 2 embernek kellettem, elcsesztem de rendesen.

Az elmúlt fél évem támogatója a netflix és a spotify volt.
Nyálas romantikus filmekkel, és sok sok szomorú zenével. Sírtam. Rengeteget.

Úgy döntöttem elmegyek a nagyszüleimhez pár napra.
A pár napból pár hónap lett igazából. De kellett ez számomra. Elkezdtem jobban lenni.
A kisvárosi hangulat jót tett nekem. Nagyiéknak nagy kertes házuk van, rengeteg időt töltöttem az udvaron. Feltöltődtem.
Távol voltam mindentől és mindenkitől. Erre volt szükségem.
A közösségi médiát sem használtam valami sűrűn.
A lányok írogattak az elején elég sűrűn, majd miután alig válaszoltam nekik, ritkábban írtak. Mára már egyeltalán nem írnak. Megértem őket, én sem keresném magam.

A szomszédban lakik egy hozzám korban hasonló lány, Arizona a neve.
Egyszer átjött a nagyiékhoz mert hozott nekik sütit, akkor találkoztunk.
Az elején nem volt valami szoros a kapcsolatunk, mostanában kezdünk jóba lenni.
Néha elmegyünk sétálni, beülünk a helyi kis cukrászdába és talán ennyi.

Anya és Apa lejár hozzám 2 hetente, hogy láthassanak. Nem erőltetik a vissza menésem hozzájuk, ők úgy tudják Jack miatt vagyok ennyire magam alatt. Részben igazuk van.
Nincs nap igazából hogy ne gondolnék Damonre! De ez szerintem érthető.

A nagyiéktól kaptam egy kiskutyát, Alexnek neveztem el.
Ő is sokat segít nekem. Neki mondok el mindent. Lehet magában azt mondja mekkora idióta is vagyok, de legalább meghallgat (akarva, akaratlanul).