Tanár úr, kérem

~49

-Kaptál órarendet?- kérdezte tőlem Arizona.
-Még nem..
-Akkor ma lefénymásolom az enyémet, és oda adom, jó?
-Persze, köszönöm!
-Ma néhány lánnyal elmegyünk pizzázni, velünk jössz?
-Nem zavarnék?...
- Ugyan dehogy!!
-Rendben, akkor szívesen veletek tartanék!

Suli után haza mentem a nagyiékhoz, gyorsan letusoltam, átöltöztem.
A hajamat beszárítottam, egy kis szempillaspirált kentem fel, aztán már szinte egyből indultam is.
Szóltam a nagyiéknak, hogy nem tudom mikor jövök, de ha már nagyon izgulnának értem nyugodtan hívjanak fel engem.

Amikor kiléptem a kapun, Arizona már várt rám.
-Gyalog megyünk, mert mindössze 4 utcányira van. A többiekkel ott fogunk találkozni! - mondta nekem Arizona.

Amikor beléptünk a pizzériába, akkor egy nagyon hangulatos kis étterem fogadott minket. Igaz, ez csak számomra volt új, Arizonáék bizonyára sűrűn járnak ide.
-Most írt Lia, hogy pár percen belül ide érnek, addig gyere üljünk le ide!- mutatott egy 8 fős asztalra.
-Húha!-csodálkoztam el.-Ilyen sokan leszünk?- kérdeztem.
-Még négyen jönnek, mindig ide szoktunk ülni, bőven van helyünk legalább!- nevette el magát Arizona.
-Sziasztok!- hallottam meg több lány hangot egyszerre köszönni az ajtó irányából.
-Sziasztok lányok!- rohant oda hozzájuk Arizona. - Ő itt Diana, tudjátok Ő az, aki nemrég iratkozott át hozzánk. - mutatott be engem a többieknek.
-Sziaaa! - hallottam meg egy ismerős hangot- Mi pont ma beszéltünk a teremben!
-Szia,igen. Rose, igaz?- kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.
-Igen,igen!- örülök hogy velünk tartasz!- ölelt magához.
-Én is örülök, hogy itt lehetek.
-Bemutatom a többieket is,jó?- fordult hozzám Arizona. - A magas barna hajú lány, Ő a Lia. 2 évvel idősebb nálunk, de csak most fog érettségizni. Mellette a vörös, Ő Henriette, velünk egy idős, mint mindenki más is egyébként, csak ő másik osztályba jár. A szőke, Ő Emily, mellette a barna pedig Xenia.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket!- mosolyogtam rájuk. - A név memóriám nem tökéletes, ne haragudjatok rám ha az elején keverem/ nem jut eszembe a nevetek!
- Ugyan, ez legyen a legnagyobb gondod!- nevette el magát Rose.

A pizzázás jól telt. Nagyon sokat megtudtam a többiekről, és ők is megtudtak pár dolgot rólam.
Beszéltek a suliban lévő fiúkról, kire érdemes ráhajtani, vagy éppen ki reménytelen eset.
A lányok nagyon kedvesek velem, ez jól esik, hisz erre van szükségem.
Arra, hogy ne kinézzenek, hanem elfogadjanak engem.

Este 9 körül indultunk haza, én Arizonával, a többieket pedig Lia vitte haza kocsival.
-Jól érezted magad?- kérdezte tőlem Arizona.
-Igen, köszönöm a meghívást! Nem is tudom mikor éreztem magam utoljára ilyen jól!
-Hát, biztos nem az elmúlt fél évben!- viccelődött Arizona.
-Igen, az biztos!

Miután haza értem csak átöltöztem pizsamába, lemostam a sminkem, bepakoltam másnapra, majd le is feküdtem aludni.