Tanár úr, kérem

~42

-Jó napot!- köszönt Jack Anyának, mikor beengedtem az ajtón.
-Jack! Szia! Hálás vagyok amiért átjöttél!-sietett ki Anya a konyhából.
-Ugyan, semmiség! Hoztam kaját is, hátha segít a gyógyulásban- fordult felém felmutatva 3 mekis zacskót
-Azta!-akadt el a szavam.- A betegségem végére inkább elhízok így!-poénkodtam el.
-Majd maximum lemozogjuk a jövőhéttől-kacsintott rám Jack.
Ezt mégis hogy értsem? Még jó hogy Anya nem hallotta..
-Na fiatalok, akkor én megyek!Ügyesek legyetek! Ne gyújtsátok fel a házat!-majd Anya elhagyta a házat.

-Hogy vagy egyébként?-kérdezte Jack miközben felmentünk a szobámba.
-Reggel jobban éreztem magam, bár most sem vészes, csak na. Pihenésre van szükségem.
-Persze, természetes. Van bármi amiben tudnék segíteni?-ajánlotta fel.
-Nem, már így is többet tettél mint alapból kellett volna.-mosolyogtam rá.
-Feküdj fel nyugodtan- mutatta az ágyamra.-Film vagy sorozat?-kérdeztem.
-Szerintem film.
-Igaz, van valami konkrét?
-Rád bízom a választást!
-Rendben.. akkor.. hmmm..- gondolkoztam el.- Fák jú, Tanár úr?- dobtam be ötletnek.
Jack csak nevetett.
-Persze, imádom. - bólintott rá végül.
Felfeküdtem Jack mellé, a fejemet a mellkasára hajtottam és el is aludtam.

-Tényleg nagyon hálás vagyok!- hallottam Anya suttugó hangját.
-Szívesen töltöm az időt a lányával.- válaszolt Jack valószínűleg Anyának.
Mikor realizáltam a helyzetet, Jacket átölve ébredtem fel.
-Szia- suttogtam neki kómásan.
-Szia te álomszuszék!- mosolygott rám.-Jól aludtál?- érdeklődött.
-Igen, kifejezetten jól-mosolyogtam rá. Nagyon jól esik a közelsége. Damonnel ritkán élhetnék át ilyeneket..
-Mennyi az idő?-kérdeztem Jacket.
-Fél 6.
-Fél 6??????- ültem fel hirtelen.
-Igen, miért?- ült fel Ő is.
-Csak beszéltem Mr.Cooperrel, hogy kémiát tudna-e nekem tartani online, hogy ne maradjak le. 5 órát beszéltünk meg... Írok neki, hátha még megtartja.

Krétába belépve láttam hogy 2 üzenetem is jött Damontől, gondolom több azért feltünő lenne, hisz biztosan ezeket is ellenőrzik.
"Szép napot Tanár úr!Elnézést a késésemert, tudnánk most kezdeni vagy halasszuk máskorra?"
Pár perc múlva már választ is kaptam, egy meet linkkel.

-Jó napot Mr.Cooper!- néztem bele a kamerába. Szerencsére csak a fejem látszódott, a ruhára nem nagyon kellett odafigyelnem.
-Szia Diana! Jobban vagy?
-Gyógyulgatok, változó mikor hogyan érzem magam, köszönöm kérdését!
-Ugyan- mosolygott rám.
-Akkor én megyek, majd beszélünk-suttogta Jack.
-Rendben, köszi a mait, szia!- köszöntem el.
-Az ott Jack volt?- váltott komoly hangnembe.
-Igen...
-Mit keresett nálad?
-Hosszú történet, barátilag volt itt.- itt már inkább fülessel beszélgettem vele, nehogy Anya halljon bármit is.
-Barátilag, mi?
-Hogy másképp?
-Miatta késtél?
-Aludtam...
-Vele?
-Hát itt volt, de nem vele..- hanem rajta.. mondtam magamba.
-Minek volt ott?
Elmeséltem neki Anya pánikba esését és a többi történést részletesen, nehogy bármibe is beleköthessen.