Tanár úr, kérem

~29

Mikor kijöttem a fürdőből Damon már nem volt a folyosón.
Gondolom a szobában várt rám, ezért inkább a nappaliba vettem az irányt.
A kanapén alszok.
Tudom, hogy van másik szoba is, de egyszerűen nem húz oda a szívem. Rossz érzés fog el, amint meglátom vagy eszembe jut.
A törölközőmet kiterítettem, a ruháimat leraktam a kanápé mellé, és egy díszpárnát készítettem a kanapé végébe.
A telefonom a szobában maradt, így nem tudok telefonozni sem.
Ha szerencsém van, Damon a konyhában lerakta a túrázós táskáját, abban van pokróc, takarózhatok azzal.
Szerencsém volt. Legalább ezzel.
Volt a táskában még szendvics is, egyet meg is ettem.
Igyekeztem nagyon halk lenni, hogy Damonnek ne tűnjön fel,hogy már kijöttem a fürdőből.
Halkan vissza mentem a nappaliba a pokróccal a kezemben és lefeküdtem.
A díszpárnát a fejem alá raktam, betakaróztam a pokróccal és befelé fordulva aludni próbáltam.
Nem mertem forgolódni, nehogy azt is észrevegye, így inkább kényelmetlenül voltam amíg el nem nyomott az álom.

Egy simogató érzést éreztem a karomon.
Befelé voltam fordulva, de biztosan Damon volt.
Nem szóltam semmit.
-Diana.. nem tudom hogy fent vagy
-e vagy sem. De el szeretném mondani.
Számomra talán ez a legnehezebb.. De igyekszem. Ha szerencsém van, akkor ez a beszélgetés az álmodban is lejátszódik.
Kiváncsi voltam mit akar mondani, így tettettem az alvást.
-Hol is kezdjem.. Nora.. Nora az előző barátnőm volt. Nem, nem volt a diákom. Ezt más mkatt mondta. Fiatalosan nézett ki, ez minden. Velem egykorú volt.
Volt? Ez így már kiszámítható.. De figyeltem tovább a szavaira.
-4 évet voltunk együtt, még 18 évesen kezdtünk el egymással járni. Szinte filmbe illő kapcsolatunk volt, rengeteg tervvel.
-Mikor 22 évesek voltunk rákkal diagnosztizálták. 4 hónapot adtak neki.
Rettenes 4 hónap volt. Kitartottam mellette, hiszen szerettem és szeretem is. Mai napig. -itt már Damon a könnyeivel küszködött- 3 éve hogy meghalt.. Nem is értem Christophernek hogy volt mersze felhozni..
-Ja igen, Ő a bátyám.. de lehet erre már rájöttél.
Mindegy is.. Én.. Én szeretlek téged Diana. Nem ilyen körülmények között kellene elmondanom, főleg hogy nagy eséllyel alszol. De elszerettem volna mondani neked.
-3 éve nem volt nő az életemben. Mikor megláttalak szeptemberben az autóban, már akkor megtetszettél. Éreztem, hogy te különleges vagy.-simított meg újra.
Itt már nekem is elkezdtek könnyek potyogni a szememből.
-Nem vagy pótlék, ha ilyenen járna a kis  agyad. Sosem gondoltam ilyesmire. Sajnálom, hogy nem ismerhettétek egymást bármilyen formában. Biztosan kijöttetek volna egymással. - nevette el magát sírás közben.
-Szeretlek Diana. Aludj jól. Remélem holnap megbeszéljük ezt szemtől szemben is.- majd adott egy puszit a fejemre, majd elment a nappaliból.

Rengeteget gondolkoztam a mondanivalóján. Még most sem tudom honnan jött az új diák áldozat... Nem tudom mit kellene tennem.
Felkeltem a kanapéról a hálószoba felé.
Résnyire kinyitottam az ajtót, hogy alszik- e Damon, de alvás helyett egy képet szorongatott a kezében és még mindig sírt.
-Nora.. hiányzol és szeretlek-mondta a képnek. - De nekem Diana is fontos. Sosem foglak elfelejteni, de kérlek valahogy vedd rá Dianat, hogy beszélje meg velem ezt. Bízom benned, hogy boldognak szeretnél látni engem odafentről. Vele az vagyok.
Itt én is elérzékenyültem.
Odamentem hozzá és megöleltem.
-Hát te?- lepődött meg és elkezdte törölgetni a könnyeit.
-Hallottam mindent. Nem kell szégyelni a könnyeid. Sajnálom ami Noraval történt. - öleltem meg újra.
-Nagyon szép lány volt- dicsértem meg a képet megnézve.
-Igen.. valóban.Talán az egyik legszebb akit ismerhettem életem során.- bújt hozzám közelebb Damon.
-Ne haragudj rám a ma délutánért. Nora nekem mai napig kényes téma.- kért bocsánatot.
-Shh, majd megbeszéljük ezt reggel. Most gyere, aludjunk. Ránk fér.
Majd felfeküdtünk az ágyra, Damon átölelt, adott egy puszit most is és vártuk, hogy elnyomjon minket az álom.
-Szeretlek. - suttogta.
Jól esett, hogy úgy is kimeri mondani, hogy tudja, hogy fent vagyok.