Tanár úr, kérem

~23

A szemem előtt egy csodaszép faház állt.
A ház mellett volt egy kisebb tó, majd ezeket fák vették körül minden oldalról.
-Ez gyönyörű!- fordultam Damon felé.
-Ennek örülök - csókolt meg- Itt önmagunk lehetünk. Nem kell félni, hogy bárki meglát. - kacsintott.
-Gyere, körbe vezetlek. - fogta meg a kezem és behúzott a házba.

Ahogy beléptünk, jobb oldalra helyezkedik el a konyha, ennek a szoba résznek a bal oldalan az étkező, majd jó néhány virág.
Boltív nyílik a konyhából a nappaliba, melyben bőr kanapé és fotelek vannak, egy beépített kandalló, ami hihetetlenül hangulatos, az óriási ablakok miatt pedig a kilátás innen csodaszép. Tv-t nem látok, viszont TV állvány van. Fura.
A nappaliból egy folyosóra vezet az utunk, ahol 4 ajtó található.
A jobb oldal első ajtaja a fürdő, ami nem sokkal kisebb, mint Damon házában, csak itt a tusoló és a kád egyben van megoldva, ami szintén nagyon jól néz ki.
Ezen az oldalon a 2. ajtó egy hálószoba, gondolom Damoné.
A bal oldal első ajtója szintén egy hálószoba, a második pedig egy kamra.
Nem nagy, de szerintem nagyon kis helyesen néz ki.

-Na,  hogy tetszik? - kérdezte a véleményem csillogó szemeivel.
-Hihetetlen ez az egész! Annyira hangulatos, annyira gyönyörű, hogy el sem hiszem! - áradoztam neki.
-És ez tényleg a tiéd? - kérdeztem miközben még nézelődtem.
-Igazából a nagyimé, de Ő már túl idős ahhoz, hogy lejárjon és ellássa itt a feladatokat, így én szoktam ezeket megcsinálni. Szóltam neki hogy jövök ide egy csodálatos lánnyal, szegénykém nem győzött faggatni- nevette el magát.
-Nagyon édes lehet - mentem közelebb Damonhoz.
-Gyere, pakoljunk ki, aztán megnézzük mit szeretnénk csinálni.

Miután mindent behoztunk, valamennyire elrendezkedtünk belevágtunk az ötletelésbe.
-Mit szeretnél csinálni? - puszilta meg a homlokomat Damon.
-Mik a lehetőségek? - bújtam hozzá.
Egyébként biztosra tudom, hogy el van sietve ez a dolog, de olyan gyorsan jött..
Lehet, hogy nem fog sokáig tartani, de legalább volt részem a kedvességében és törődésében.
Csak ha(!) ennek vége lesz, akkor szerintem bukok kémiából.
-Min mosolyogsz ennyire? - nézett rám kíváncsiskodóan.
-Csak elkalandoztam fejbe.
-Micsodán?
-Eszembe jutott, hogy ez lehet túl gyors, nekem főleg. Első "kapcsolatom" -rajzoltam macskakaparást a levegőbe- vagy. Aztán ha valami miatt vége lesz, megbukok kémiából. - nevettem el magam újra ezen.
-Miért gondolkodsz ilyeneken?- váltotta komolyra a témát.
-Csak random eszembe jutott, tényleg. Nemrég még terrorizáltak az előző sulimban, most pedig a jelenlegi sulim legdögösebb tanárával vagyok egy kis faházban, kettesben. Furcsa érzés, de viszont jó. - fogtam meg a kezeit.
-Mindent megtudunk oldalni, bármi akadály is jöjjön. A kommunikáció a lényeg. - csókolt meg. -Na meg igen, a kémia bukásod lehet garantált. - nevetett.
-Héé- csaptam meg a vállát nevetve.
-Oké, na, elég. - puszilt meg. - Mit szólsz a közös vacsi készítéshez, közös fürdés, bár ezt te szabályzod úgy is, majd megnézünk egy filmet, aztán alvás?
- Mehet, minden amit így elmondtál.

Baromi sok ételt hozott Damon, 3 nagy fagyasztóládával.
Mennyi időre jöttünk mi?
Végül megegyeztünk az én kedvencemben, fokhagymás-tejfölös-csirkemellben, rizzsel. Egyszerűen imádom.
-Italt? Hoztam bort is- kacsintott- De van sok üdítő, alkoholmentes sör is akár. - sorolta Damon.
-Bort még nem ittam.. - vallottam be.
-Diana, ne szégyelld magad mindenért. Főleg ne ezért. Velem kipróbálsz dolgokat, oké? - ölelt meg - Bármi van, ami kis egyszerű, másnak szinte mindennapos és te még nem próbáltad, szólj. Kipróbálom veled. - csókolt meg.
-Hálás vagyok neked. -bújtam hozzá újra.
Egyre többet vágyok a közelségére. Annyira szeretem amikor hozzám ér.
Itt gondolok az ölelésekre, puszikra stb.
Nem kell rosszra gondolni.
-Mehetünk akkor fürdeni, amíg hül a kaja? 
-Menjünk,igen.