Tanár úr, kérem

~8

A reggelem szokásosan zajlott. Mai ruhám egy kék farmer, fekete trikó és egy nagy vastag pulcsi lett.
Ma anyának korábban kellett mennie dolgozni, így ma már busszal mentem iskolába.
Kissé zsúfolt volt, de mit várunk iskola időszakban?

A busz a sulitól kb 5 percre áll meg, szóval nem is annyira vészes az egész.
Leszállás után elindultam a suli féle.
Volt még 15 perc a becsengetésig, szóval elnéztem még a büfébe.
Nem kellett volna. Ugyanis amint végeztem a büfénél Mr.Cooper már várt rám. Nem szerettem volna vele beszélni, úgy is találkoznánk délután ha akarom,ha nem.
- Szép jó reggelt Diana! Tegnap jó hamar elmentél aludni. - hozta fel a tegnapot.
- Igen Tanár úr, fáradt voltam. Túl sok órám volt, és ma is ugyan ez a helyzet. Valahogy nem segít rajtam az Ön általi óra, csak nehezít. - vallottam be neki őszintén.
- Tényleg? Hiszen még nem is tartottam neked igazán órát. Ma szerettem volna kezdeni. - közelebb lépett hozzám - Minden elmaradást bepótolunk, kedves Diana. Ha érted, hogy értem.
Eltávolodtam tőle, hiszen szünet van. Bárki láthat minket, és nem akarom hogy ebben a suliban is piszkáljanak,csak mert egy tanár szórakoztatónak tartja, hogy játszhat velem.
- Mennem kell órára, ezek szerint akkor délután találkozunk. - majd sietősen a terem felé haladtam.
Matek volt az első óram az osztályfőnökkel.
Alig 10 perce kezdődött el az óra, mikor kopogtak. Mr.Cooper. Hát ki más?
- Szép napot! Elnézést a zavarásért, de elkérhetném Dianat? Fel kellene mérnem a tudását, így még kémia óra előtt, hogy tudjam hogyan készüljek a pénteki dupla órára.
Mivan? Ez most komoly? Elhiszi ezt bárki? Ez nevetséges, teljes mértékben.
- Jaj hát persze! 1 óra nem a világvége, majd Mark oda adja neked az anyagot Diana, igaz Mark?- fordult az osztályfőnök Mark felé.
- Természetesen, Tanárnő! - mondta hirtelen. Szerintem azt se tudja mire válaszolt.
- Rendben,köszönöm.- összepakoltam a cuccaimat, majd az ajtó felé vettem az irányt.
-Tényleg? Tudásfelmérés? A tanárok hogy nem látnak át magán? - kérdezgettem amíg a kémia terem felé mentünk.
- Ide figyelj Diana. Az állásomat kockáztatom azért, hogy láthassalak és veled legyek! 15 perce láttalak utoljára és hiányoztál! Nem muszáj elhinned, de tettekkel is bizonyítom. Egy feladatlapot tényleg kitöltesz..Az óra vége felé.
Ezt hogy kellene értenem? Előtte még megerőszakol?

Oda értünk a teremhez. Megint csak amint beléptünk az ajtón kulcsra zárta és elhúzta a függönyt.
- Diana.. - lépett hozzám közel. - Tudom, hogy számodra ez furcsa. Nekem is az. - simogatta meg az arcom. - De én érzem hogy ez jó lehet köztünk! Nagyon vonz hozzád valami.Nem tudom megmondani pontosan,hogy mi. - neki nyomott a falnak.
Istenem. Most szerelmet vallott? Vagy mi volt ez? Szívem majd kiugrik a helyéről, szerintem még ezt Mr.Cooper is hallja. Szemem hol a száját, hol a szemét nézik.
Megtörtént.
Megcsókolt.
Jézusom, el se hiszem! Mr.Cooper megcsókolt.
Vissza csókoltam, de nem tartott sokáig.
- Tanár úr, kérem- szólaltam meg.
- Shhh- csitított el, majd hozzám nyomódva újra megcsókolt.
2 percen át csókolóztunk, amikor is elkezdett vetkőztetni.
- Tanár úr, kérem.. - szóltam rá.
Nem vette figyelembe.
-Mr.Cooper!
Ez is süket fülekre talált.
- Damon! - szóltam hangosabban.
Erre megállt. Itt volt az ideje.
-Diana ne haragudj rám! Elkapott a pillanat heve és csak az járt a fejembe hogy minnél többet kapjak belőled. Tényleg ne haragudj rám. - kért folyamatosan bocsánatot.
- Nem haragszom, de itt még csók sem történhetett volna, nem hogy ennél bármi több.
-Bánod? - kérdezte boci szemekkel.
- Nem ezt mondtam.. Viszont a feladatlapot azt kérném, ugyanis mindjárt vége az órának. -emlékeztettem a hazugására.
- Jaj igen, persze! Foglalj helyet.- mutatott a padokra.

Elment a tanári asztalhoz a táskájához, amíg én helyet foglaltam és elővettem egy tollat.
-Tessék-rakta elém a papírt.
- Köszö.... - ahogy felnéztem volna rá, szembe találtam magam a férfiasságával, ami hát.. nem kicsi. Zavarba jöttem.
- Na mi az? Tetszik? - kérdezte perverz mosollyal és előre döntötte csípőjèt,hogy biztosan jól lássam.
-Öhmm.. inkább a feladatra koncentrálnék. - mondtam lányos zavaromban.
- Szólj ha kell segítség, itt leszek. - kacsintott rám, majd rá ült a tanári asztalra velem szemben.
- Ami azt illeti, Tanár úr, kérem ide jönne? - hívtam magam mellé,ugyan is tényleg nem értettem.
Beállt mellém, hogy pont ráláthassak férfiasságára, majd elkezdte magyarázni a feladatot, amire nem igazán figyeltem, hiszen láttam,hogy direkt mozgatja.
Fekete feszülős farmerja kiemelte az egészet. Nem tudtam másra nézni, pedig szűz vagyok. Egyszerűen a tanár úr jelenléte felizgat.
- Értetted? -kérdezett.
- Hogy mi? - kaptam észbe. - Ja öhm.. igen.. természetesen.- habogtam.
- Add ide a kezed, megmutatom. - nyúlt a kezem felé. - Mi? Miről is kérdeztem? Istenem teljesen elvette az eszem.
Úr isten.
A.. a férfiasságára tette a kezem.
- Nézdd csak.. érzed? - kezdte el a kezemet huzogatni jobbra,-majd balra a nadrágján. - Hogy tetszik?
- Tanár úr,.. én nem tudom. Nekem nem volt még ilyen helyzetben részem.
Ledöbbent. Elvette a kezem.
- Sajnálom! Én azt hittem már volt barátod! Most szégyellem magam! Istenem akkora tahó vagyok! -kezdte szidni magát.
- Nem,nem az. Nem tudhatta.
- Lassítok a tempón, igérem. Oda figyelek rád. Nem fogok erőltetni semmit, oké?
Ne már. Mármint oké, legalább megerószakolni nem fog. De én nem vagyok kezdeményezős típus.
- Nem vagyok kezdeményező típus.. - vallottam be neki.
- Akkor az alapokkal kezdjük, de azokat is lassan, rendben? Mondom majd, hogy miről lehetne szó és majd figyelek a reakcióidra.
Azta. Sose hittem volna. Jelentek én ennyit egy tanárnak? Egy férfinak? Hogy ezeket megtegye értem?