Tanár úr, kérem

~11

Este elmentem Hannahoz a lebeszéltek szerint.
A szokásos társaság volt jelen; Mark, Jack, Melanie, April, Jessica, természetesen Hannah és számomra 2 idegen fiú.
A legtöbb időt Jackkel töltöttem, de persze a többiekkel is váltottam pár szót.

A csók miatt rosszul is éreztem magam, és ezért igyekeztem többet foglalkozni Jackkel.
Igaz, nem tisztáztuk, hogy akkor most mi is van köztünk, de szerintem több mint barátság. De ennek valószinűleg idő kell.
Hajnali 2 körül úgy döntöttem hogy haza indulok. Mindenkitől elköszöntem, majd mivel Jack ragaszkodott, így haza kísért.
- Jól érezted magad? - kérdezte tőlem séta közben.
- Igen, nagyon. Talán ilyen jól még soha.
- vallottam be neki őszintén.
- Na és van valami vagy valaki aki tehet róla? - faggatott.
- Elképzelhető, igen- mosolyogtam rá.
Megfogta a kezem és megállított.
- És ki? Csak nem egy barna hajú, kék szemű,kissé sportos férfi? - húzta perverzre a száját.
- Lássuk csak: Barna haja van, valóban, kék szeme is és kissé sportos is. De férfinek nem nevezném. Inkább egy kisfiúnak mondanám. - vicceltem vele.
- Szóval kisfiú vagyok? - húzott magához.
- Örülök hogy magadra vetted.
Farkasszemet nézett velem, majd egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
A távolból egyre közeledő fény zavart meg minket, és mivel az úton álltunk, így abba hagytukna farkasszemet, lementünk a járdára és tovább sétáltunk.

Az út további része csendben telt.
-Megérkeztünk- mondtam Jacknek a házunk előtt megállva.
- De szép házatok van! - dicsérte meg.
- Hát.. köszönöm. Anyuék érdeme- mosolyogtam.
- Hát.. akkor viszlát hètfőn. Majd beszélünk.
- Rendben, vigyázz magadra! - majd beléptem az ajtón.
Anya már valószinűleg aludt mikor haza értem.
Felmentem a szobámba, lefürödtem és bedőltem az ágyba. Nem kellett sok mire elaludtam.

A hétvége gyorsan eltelt. Tanulni nem nagyon kellett még, csak irodalomból volt egy olvasmány amin gyorsan átfutottam és végeztem is.
Találtam egy új receptet, amit ki is próbáltunk Anyuval.
Sokaknak nem új, hisz kenyérlángosról van szó, de mi még nem csináltunk házilag, így nekünk új.
Szerintem nagyon finom lett a végeredmény, bár lila hagymát spórolhattunk volna. Nem szeretem. Ble.

Apával is telefonáltam, és azt mondta,hogy hamarosan haza jön.
Ennek nagyon örültem, olyan régen láttam már. Jó lenne megosztani vele élőben is az élményeket.
Leültem a nappaliba könyvet olvasni, amíg anya takarított.
Háttérben ment a rádió, amiben megcsapott egy mondat.
" Újra bejöhet az online oktatás"
Nem tudom eldönteni, hogy ez jó e vagy sem. Új osztályom van, jól érzem magam velük, nem szeretném ha ez itt elmúlna.
Remélem csak a későbbiekben fog és lesz időm elmélyíteni mindenkivel a kapcsolatot.

Délután anya elment bevásárolni, én addig pakolásztam a szobámban.
Fél óra múlva beszélgetést hallottam a földszintről.
2 ismerős hang. De az nem lehet. Mégis hogyan?
Gyorsan lefutottam a lépcsőn és beigazolódott a gyanúm.
Anya Mr.Cooperrel jött be az ajtón.
Mi. A. Franc.
- Szia Édesem! Nézdd csak, ma találkoztam az új szomszédunkkal!
Szomszéd? Mi van? Még nem is tudja hogy a tanárom?
-Öm.. jó napot, Mr.Cooper. - köszöntem a Tanár úrnak.
- Ismeritek egymást? - kérdezte tőlem Anya.
- Igen, ő a kémia tanárom.
-Akkor már tudom honnan volt ismerős! Az első nap Ő állt az iskola kapujában az igazgatóval!
- Igen, én voltam. - szólalt meg elsőnek Mr.Cooper.
Látszott az arcán, hogy élvezi a helyzetet.
-Na és Diana,megkérdezhetem hogy állsz a tanulni valóval? - fordult felém
- Jól, köszönöm a kèrdésèt, de nekem még pakolnom kellene, szóval Viszlát! - majd gyors felrohantam a lépcsőn.

Nem sokkal később hallottam, hogy a tanár úr végre elhagyja a házunkat. Megkönnyebbültem.
Anya feljött a szobámba és áradozni kezdett róla.
- Anya! Férjnél vagy! És nem mellesleg a tanáromról áradozol!
Nevetett majd magamra hagyott.
Fasza. Anyám a kémia tanáromról áradozik, aki nem mellesleg megcsókolt. Nem is egyszer.
Végem van.