Tanár úr, kérem

~41

-Szia! Csak azért hívlak, mert az orvos kiírt egész hétre, pénteken még vissza kell jönnöm!- mondtam el Anyának az orvos által mondott információkat.- Írt fel gyógyszert is. Kiváltod majd?
-Persze Kicsim! Haza ugrok ebéd szünetben és akkor délután már otthon is lesznek!
-Köszönöm. Szeretlek,szia!- zártam rövidre a hívást, mivel megláttam hogy Jack már jön is ki.
-Pihenj sokat!Szeretlek puszi- köszönt el Anya tőlem.

-Na, mehetünk is!- lépett mellém Jack.
-Rendben- majd indultunk az autóhoz.
-Mit mondott neked az orvos?- kèrdezte miközben elhagytuk a parkolót.
-Erre a hétre kiírt, meg pénteken vissza kell jönnöm. Kaptam gyógyszereket is, Anya majd kiváltja őket délutánra szerencsére.
-Elhozzalak pénteken is?- ajánlotta fel.
-Biztosan van jobb dolgod is.
-Azok várhatnak ha rólad van szó.- mosolygott rám.
Istenem miért kell ilyen helyzetben lennem? Jackkel lehetne egy normális gimis kapcsolatom, erre összeszűrtem a levet a kémia tanárral. Nagyon gyorsan rendbe kell rakni magamat érzésileg, ez hosszú távon nem lesz jó.
-Ez aranyos tőled!- mosolyogtam rá én is.
-Ugyan, semmiség! Na met egyébként ha délután jobban éreznéd magad akkor nincs kedved együtt enni? Nálatok persze, hisz az számodra kényelmes. Vinnék kaját meg minden.
- Igazából nem rossz ötlet, bár ha ilyen sokat vagyunk együtt akkor tutira te is beteg leszel- nevettem el magam.
-Mondtam hogy nem érdekel, megéri- kacsintott rám. -Majd írj 2 körül hogy hogyan érzed magad aztán úgy alakítjuk a délutánt, rendben?
-Igenis kapitány!- poénkodtam el az egészet.

-Megérkeztünk. - állt meg Jack a házunk előtt.
-Köszönöm hogy elvittél, majd még akkor beszélünk- szálltam ki a kocsiból.
-Jobbulást! Pihengess!- mondta, majd el is hajtott.
Első dolgom volt átöltözni egy kényelmesebb ruhába, majd a gyógyszer receptjeit kirakva az asztalra fel mentem a szobámba pihenni.
Bekapcsoltam Netflixen A Nagy Pénzrablást, és vártam hátha elnyom az álom.
Sajnos nem sikerült. Az agyam elkezdett kattogni a "Damon vs Jack" jelenségen, de semmire sem jutottam. Szükségem lenne tanácsra, de kitől? Hisz nem mondhatom el senkinek hogy egy tanárral mi is van közöttünk.

-Drágám! Ébren vagy?-hallottam meg Anya hangját.
-Igen, megyek!- majd lesiettem Anyához.
-Huhhh- szédültem meg egy kicsit a lépcsőről leérve.
-Minden rendben?-sietett oda hozzám Anya.
-Igen, csak kicsit megszédültem. Semmi komoly!
-Csüccs le azonnal!- mutatott a kanapéra.
-A recepteket leraktam a konyhába- mondtam Anyának.
-Jaj, kicsim most nem ez a lényeg! Biztos  jól vagy? Hozok vizet! Ne mozdulj!- parancsolt rám.
-Anya.. csak megszédültem. Semmi komoly, de tényleg.
-Nem baj, akkor is maradj még itt egy kicsit és igyál!- nyújtotta felém a vízes poharat.
-Hogy vagy? -kérdezte.
-Jól, de tényleg!- nyugtattam továbbra is.
-Így nem hagyhatlak egyedül! Mi van ha legközelebb a lépcső közepén szédülsz meg? Itthon maradok!
-Túlreagálod. De ha ennyire aggódsz, áthívom Jacket, jó? Úgyis felajánlotta hogy átjön ha jól érzem magam délután.
-Rendben, úgy is jó. A lényeg hogy ne legyél egyedül!
Írtam Jacknek, hogy mi is a helyzet, azt írta fél óra és itt van.
-Fél óra és itt is lesz.
-Rendben, megvárom, aztán haza felé beugrok a gyógyszertárba. Boltból kell bármi? Mert ha igen, oda is beugrok neked gyorsan.
-Anya, ne tégy úgy, mintha elsőnek lennék beteg! Ráérsz délután mindennel, Jack itt lesz.