Tanár úr, kérem

~4

- Először is, a szertárat mutatom meg. -lépett be a szertárt ajtaján.- Ez van a legtávolabb a kijárattól, így fokozatosan közeledünk majd a kijárat fele.
Hát a szertárakhoz nincs sok jó emlékem. Egyszer bezártak ide még 9.ben..
-Rendben. - majd követtem a szertárba.
-Mint láthatod, minden sport kellék megtalálható itt. Ping-pong asztaltól kezdve, kosárlabdán keresztül, egészen a box zsákig.

-Sportolsz valamit?
-Nem, sosem voltam sportos típus. - válaszoltam neki, majd körbenéztem a szertában.
- Pedig az alakod mást mutat- mért végig Mr. Cooper.
Lefagytam. Egyrészt mert ezekszerint felfigyelt az alakomra, kielemezte, másrészt amiért végig mért.
- Oh ne haragudj rám. Bóknak szántam, de ahogy látom nem annak vetted.
Bók? Miért bókol nekem egy tanár? Pont ő? Mr.Cooper?
-Ne..nem haragszom. Csak váratlanul ért. - kezdtem magam kínosan érezni.
- Tényleg ne haragudj rám. Menjünk is tovább.

Kinyitotta az ajtót, majd előre engedett.
Vagyis.. engedett volna. Éreztem hogy egy erős kéz vissza húz. Az ő keze.
Magához rántott. Háttal voltam neki. Mély lélegzetvételét és mellkasa mozgását éreztem csak.
- Tanár úr.. Mit tetszik csinálni? Miért nem enged el? - kérdeztem tőle. Kissé megijedtem.
- Csak közel akarlak magamhoz érezni. Érezni akarom a csokis parfümöd illatát mégjobban. - mély hangja betöltötte a teret.
Nem tudtam mit tegyek.. sikítani nem akartam, mert nem éreztem azt,hogy itt most élet- halál kérdésről lenne szó.
- Elengedne? - kérdeztem miközben próbaltam kiverekedni magam a szorításából.
- Azt szeretnéd hogy elengedjelek?
- Igen, azt! - vágtam rá egyből. Pedig igazából élveztem is egy kicsit..
- Tudod mit? Elengedlek ha a hét minden napján külön órákra jársz hozzám iskola után.
Micsoda? Tényleg ez az elengedésem ára?
- Mi van, ha nemet mondok? - tettem fel neki a hirtelen jött kérdésem.
- Úgyis beleegyezel. Élvezed a velem töltött időt, pedig csak pár órája találkoztunk először.
- Jó, legyen. Max 1 órába beleegyezek, de nem többe, hiszen hosszú napjaim vannak általában.
- Hidd el, ha velem leszel nem csak a napok lesznek hosszúak az életedben. - fordított maga felé, elengedve engem és egy perverz mosolyt villantott.
Ez nagyon kínos. Számomra legalább is. Valószinűleg a férfiasságára gondolt.
Jézusom!! Miért gondolkozok én ilyenen? Sose volt barátom. A szüzességem pedig nem a tanárommal akarom elveszíteni.
Megcsörrent a telefonom.
Apa az. Én hősöm
- Sajnálom Tanár úr, de édesapám hív, mennem kell. Viszlát! - sietősen elhagytam a szertárat, majd az egész sportcsarnokot is.
Mr.Cooper talán mondott valami olyasmit hogy holnap folytatjuk, de nem fordítottam rá túl sok figyelmet.
- Szia Apa! Igen, minden oké, most végeztem. Igen, normálisak velem. Deee akartalak hívni csak meg körbevezettek. Majd még beszélünk akkor. Vigyázz magadra,szeretlek.

Délután 2 van.
Végre itthon.
A suliból haza sétáltam mert még a busz járatokat nem ismerem annyira, anya meg még dolgozik.
Mire haza értem szinte az összes osztálytársam bejelölt. Mindenkit vissza jelöltem, majd becsomagoltam az új könyveimet és előkészítettem őket holnapra.
Mire ezekkel kész lettem 4 óra is elmúlt, így neki álltam tésztát főzni, hogy Anyuval vacsira együnk egy kis sajtos tésztát.
Miután anya haza ért a munkából elmeséltem neki a napomat - Mr.Cooper kivételével-, meghallgattam az ő napját is, majd felmentem a szobámba.
Leginkáb neteztem; insta, face, tumblr. Szokásosak.
Fél körül elmentem fürdeni, majd 10-kor lefeküdtem aludni.