Tanár úr, kérem

~36

Az őszi szünet utolsó napja van, én meg kb. halálos beteg vagyok.
Olyan szinten megfáztam, hogy szerintem ehhez tehetség kell.
Nagyon durván folyik az orrom, fáj a fejem, lázas is vagyok.
Úgy érzem szünet hosszabbítás lesz a részemről, amit nagyon bánok.
Damonnel nem találkoztam a vacsora óta, néha látom elmenni a házunk előtt, szerintem direkt csinálja, de ennél több nem történt.
A tőle kapott maciját ölelgetem most is.
Nagyon aluszékony vagyok most, így most is majdnem elaludtam, mikor megszólalt a telefonom.
Jack hív.
Basszus nagyon régen beszéltem vele.. Vajon mit szeretne?
-Szia!- szóltam bele elsőként.
-Szia Diana, hé minden oké? Olyan a hangod mint akit elütöttek, majd felgurigázták és végül újra átmentek rajta!- poénkodott Jack.
-Haha, nagyon poénos vagy!-nevettem el magam.-Csak durván megfáztam.
-Ah,lány. Jobbulást! Akkor ezekszerint nem megyünk holnap együtt suliba?
-Már ezer éve mentünk utoljára együtt- gondolkoztam el ezen miután kimondtam. És tényleg így volt.
- Tudom, de gondoltam újra mehetnénk, meg van a jogsim, kocsit is kaptam, aztán gondoltam menőzz velem.
-Én mennőzzek? Hanyadik lány vagyok akit felhívtál?- nevettem el magam.
-Első. Amúgy is amióta haza kísértelek nem igazán beszéltünk... Csak 1-2 szót. Személyesen akartam arról beszélni veled, csak még nem volt bátorságom. Most érzem úgy,hogy van.
-Mit szeretnél arról az estéről mondani?
-Hát majd személyesen megbeszéljük. Szólj ha már jöhetsz iskolába, az anyósülés vár rád. És Én is. Még egyszer jobbulást!Szia!-majd mielőtt bármit mondhattam volna, lerakta.

Totál elfelejtettem hogy Jackkel nem zártam le a témát. Remélem minnél hamarabb meggyógyulok és elmondhatom neki. Így is sokáig húztam..
Amíg azon agyaltam, hogyan utasítsam vissza kedvesen, elnyomott az álom.

-Kicsiiim!- keltem fel Anya hangjára.
-Diana!Sziaaa- mosolygott rám Anya.
- Baj van?- néztem rá komásan.
-Csak hoztam gyógyszereket. Meg híreket.
-Miféle híreket?- vágtam értetlen arcot.
-Találkoztam Mr.Cooperrel. Egyrészt jobbulást kíván, másrészt mondta hogy nehezebb anyag jön kémiából és nem szeretné ha nagyon lemaradnál, így szívesen tart neked délután, amikor már persze jobban vagy, online kémia órát!-mosolygott rám Anya. Szinte kidurrant a boldogságtól.
-Egyrészt köszönöm neki mind a kettőt, de neked ez miért akkora öröm?
-Hát nem tudom. Csak örülök. Na, itt a gyógyszer, vedd be aztán aludj vissza. Főzök addig finomat neked. - majd küldött egy levegő puszit.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd a gyógyszerek bevétele után vissza is aludtam.

Aludtam vagy 2 órát. Mikor felkeltem ez az online órás dolog jutott eszembe. Mi van, ha végül megint mindenkinek lesz? Remélem nem... Jobban örülnék, ha csak nekem lenne.
Felvettem a köntösömet, a hajam laza kontyba fogtam majd leindultam a konyhába.
Mit sem sejtve beértem, majd lefagytam.
Anya és Damon ott ültek és beszélgettek.
-Jobban vagy?- sietett hozzám Anya.
-Szia Diana- köszönt Damon.
Damonnek egy szimpla fejbiccentős-mosolygós köszönés ment, mert még mindig nem értem a helyzetet.
-Kicsit jobban.- válaszoltam Anyának.
- Ülj le, szedek levest!- vezetett oda az asztalhoz.Damon mellé.
- Bakker még betegen is borzalmasan gyönyörű vagy!-suttogta nekem Damon  mikor Anya a konyha másik felében volt.
Most realizálódott bennem, hogy hogyan is nézek ki.
Egy kinyúlt trikó, ráadásul melltartó nélkül, egy hosszú pizsama nadrág, köntös, kócos lata konty. Te jó atya..
-Most esik le hogy milyen állapotban látsz- mondtam ijedten, majd elmosolyodtam.
- Bejön ez az állapotod is- mosolygott rám. -Annyira megcsókolnálak most - nézett rám szomorúan.
-Küldj te is levegő puszit- nevettem el magam.
-Az mi?
-Amikor a tenyeredet megpuszilod és végül elfújod a puszit belőle. Jobb esetben felém.
Majd Damon megcsinálta. Hát vagyok olyan boldog most. De jót is nevettem rajta.
-Tessék Drágám- rakta le elém Anya a levest.
-Köszönöm- majd neki álltam enni.
-Jóétvágyat- hangzott el mindkettőjük szájából.
-Köszönöm.

Miután végeztem a levessel felindultam a szobámba.
Elköszöntem a Tanár úrtól, majd vissza feküdtem. Bekapcsoltam a szobámban a TV-t, majd Damon maciját ölelgetve újra elnyomott az álom.