A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

40. Epizód

-

Számíthatsz rám Eli. - mosolygott rám biztatóan. Majd egy mély levegőt vett és teljes komolysággal nézett rám.
- Meleg vagyok... - mondta ki halkan Katei, amin én halkan felkuncogtam.
- És ki tudja eddig? - néztem rá kedvesen.
- Te... Csak te. - mondta zavartan. - Már túl régóta tartottam magamban ezt a titkot. Muszáj volt elmondanom valakinek. És mivel te megbíztál bennem annyira, hogy elmondd nekem azt, hogy ki az apád, így én is elmondtam neked az én legféltettebb titkomat. - miközben, ezt mondta folyamatosan az ágyon játszó görényt nézte.
-Katei....? - karoltam át a vállát.
-Igen? - nézett rám elvörösödve.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá. Ő pedig vissza mosolygott. Az idő gyorsan telt, ugyanis Katei nagyon jó társaság volt. Teljesen el is felejtkeztem a ma történtekről, míg Ginny be nem rontott a szobába.
-Áhh hát itt vagy...tok.- ahogy meglátta Kateit, a mosoly, ami az arcán elterült egyből lehervadt onann.
-Igen itt. - mondta nyugodtan Katei.
- Beszélhetek veled négyszemközt? - nézett rám Ginny. Én csak zavartan bólintottam.
- Akkor én megyek is. Holnap találkozunk. - ölelt meg a lány, majd távozott. Ginny egyből bele ugrott az ágyamba.
-Neville olyan aranyos volt velem egész éjjel. Sokat táncoltunk, nevettünk és beszélgettünk. - mondta egy nagy mosollyal az arcán.
- Örülök neki. - mosolyodtam el kedvesen.
- És te? Mármint nem mentél vissza Fredhez. - mondta szomorúan.
- Angelina...hogy is mondjam?- sóhajtottam fel halkan- Ráébresztett valamire, ami miatt jobb ha egy ideig távol maradok mindenkitől. - mondtam halkan.
- Ugye tudod, hogyha beszélgetni akarsz valakivel, én mindig itt vagyok neked?! - nézett rám egy kedves mosoly társaságában. Én magabiztosan bólintottam, mire ő csak átkászálódott az ágyába. Tudtam, már akkor, hogy nem mondom meg neki. Inkább elkerültem mindenkit. A napok lassan teltek az elején. A napok hetekké, a hetek hónapokká váltak. Az eddig megszokott életem felborult. Katei maradt nekem csak közülük, aki próbált minél több időt velem tölteni. A hetek múlásával már én éreztem rosszul magam, hogy nincs a barátaival. Mármint imádtam Kateit tényleg mindennél jobban, de tudtam, hogy hiányzik neki a régi társaságunk.
- Katei, menj vissza a többiekhez kérlek. - néztem rá könyörögve.
-Miért? - hallottam meg Fred hangját. - Miért jó az neked, ha mindenkit eltaszítasz magadtól? - jött hozzám egyre közelebb, míg én egyre hátráltam.
- Mert jobb ez így. - mondtam halkan, miközben a könyveimet a mellkasomhoz szorítottam.
-Jobb? Kinek Szívi? - támaszkodott a falnak Fred, úgy, hogy esélyem se legyen kibújni a beszélgetés alól.
-Nekem. - mondtam, majd elfordítottam a fejemet oldalra, ahol Angelina állt a falnak támaszkodva, arcán egy gonosz mosollyal. Gyakorlatilag éreztem a leheletett a nyakamon, lassan az ajkait is. - Fred hagyj!- próbáltam eltolni magamtól, majd Fred dühödten vált el a nyakamtól.
- Ugyan miért tenném? - nézett rám kacér tekintettel.
- Weasley, azt mondta engedd el! - Fred gúnyosan nevetett fel. Majd ellökte magát a faltól.
- Mivan Salvatore, már ráfanyalodsz a használt cikkekre is?- mondta gúnytól csöpögő hangon, amit Angelina gúnyos kuncogása követett. Bennem akkor, az a mondat után, az összes elfolytott érzelem feltört, méghozzá harag formájában. Éreztem, hogy az elmémen eluralkodik egy érzés.
Gyerünk tedd meg, tépd szét a fiút....

Mcgallagon professzor szemszöge

- Mivan Salvatore, már ráfanyalodsz a használt cikkekre is? - hallottam meg az egyik Weasley fiú gúnytól csöpögő hangját, így sietősebbre vettem a lépteimet. Mikor bekanyarodtam a folyosón megláttam Poppy elborult tekintetétt. A szeme átváltott vérvörösre, az arcán pedig megjelent egy elmebeteg mosoly. Gondolkodás nélkül szegeztem rá szegény lányra a pálcámat.
- Stupor!- mondtam ki halkan. A lány ájultan omlott össze. Én pedig oda siettem a lányhoz, a döbbent tömeghez. - Salvatore, Bell, Potter és George Weasley itt marad! A többiek nagyon gyorsan tűnjenek el. - emeltem fel a hangomat. Mire a diákok gyorsan eliszkoltak.-Salvatore, menjen és szóljon Piton professzornak a lehető leggyorsabban. Bell, jelezze Madam Pomfrinak, hogy készítsen elő egy ágyat. Potter, maga jelezze Dumbledornak, hogy amint tud jöjjön a gyengélkedőre.- adtam ki az utasításokat a tanulóknak, akik gyorsan elsiettek.
- Professzor? - hallottam George aggódó hangját.
- Megtenné Mr Weasley, hogy felveszi Poppyt? - néztem nyugodtabban oldalra. A fiú csak óvatosan a lány alányúlt és felemelte.- Mi történt?
- Hát tudja, Poppy kerüli Fredt a bál óta, és csak Kateivel társalog. De most valamiért kérte, hogy inkább legyen velünk. - mondta idegesen.
- Igen hallottam a dolgot. Viszont azt tudja, hogy Poppy úgy érzi, hogy Katienek a barátaival kellene lennie? Nem vele. - mondtam még a fiúnak amit tudtam, és közben kinyitottam a gyengélkedő ajtaját. Madam Pomfri pedig egyből elkezdte ellátni a lányt. Én pedig csak intettem a fiúnak hogy folytassa.
-... Freddel és a többiekkel mentünk lefelé utánuk. Ő pedig nem bírta ki szó nélkül. Gyakorlatilag Poppy rá sem mert nézni, ami azért furcsa, mivel a kapcsolatuk alapja volt a szemkontaktus. Szóval Fred kiakadt arra, hogy nem enged neki. Így igazából megcsókolta a nyakát. Amit Poppy nagyon rosszul reagált le. Aztán jött Salvatore. Aki leszedte Fredet Poppyról. - mondta lehajtott fejjel.
- Köszönöm Mr Weasley. Viszont van valami amit tudnia kell. Poppy azért nincs magukkal, mert megzsarolták. - néztem szomorúan a fiúra.
- Mi?! Ki?! - lepődött meg a fiú.
- Figyeljen, nem szabadna elmondanom, de ez - mutattam a lányra. - nem fordulhat elő mégegyszer. - mire George bólintott. - DE! Senkinek sem mondhatja el. Ígérje meg, hogy senkinek sem mondja el. - néztem a fiúra szigorúan.
- Ígérem professzor. - mondta kissé idegesen.
- Anglelina Johnson volt. Tudja Poppynak a családfája bonyolult. Az anyja Piton, de Nancy csak Perselus féltestvére. Az apja pedig Sirius Black. - mondtam a fiú szemébe nézve. A kék szempár kétszeresére nőtt.
- Angelina? Meg zsarolta Poppyt? Angelina? Biztos ez? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen Mr Weasley. - szólalt meg Dumbledor professzor. - Egy negyedévesnek fizetett, hogy lopakodjon be és nézze meg a lány aktáját. Az irodámban lévő portrék jelezték nekem ezt az incidenst. Ezekre három héttel Minerva elmondta, hogy mi történt Ms Blackkel. Így egyszerűen összeállt a kép. - mosolyodott el bohókásan Albusz.
- Ms Black hamarosan felébred. - mondta nyugodtan a Madam Pomfri. - Valamint az lenne a legjobb megoldás Ms Black számára ha csak Albus lenne jelen mikor felébred. - mondta érzelemmentes hangon. Én bólintottam, majd intettem Georgenak, jelezve, hogy jöjjön. Az ajtón kilépve George felé fordultam.
- Gondolom nem kell mondanom, hogy amit most hallott, az szigorúan bizalmas, és senki nem tudhatja meg. - néztem szigorúan a szemébe.
- Neki elmondhatom, hogy tudom? - kérdezte könyörgő szemekkel.
- Neki el. DE! Csak neki. - veregettem meg a vállát és távoztam.

Popps szemszöge

Fájdalomra ébredtem. Minek hatására a szemeim egyből kipattantak. A gyengélkedőn voltam. Felsóhajtottam, és oldalra néztem, ahol Dumbledor professzor ült egy betegágyon. Egy kedves mosolyt küldött felém.
Bízol a vénemberben?
Szólalt meg a fejemben A hang megint.
- Igen - mondtam halkan. Mire a professzor felhúzta a szemöldökét.
Nem kellene. Csak magadban bízhatsz. Morogta a hang.
- Dumbledor professzor? – szólaltam meg hirtelen, pár perc hallgatás után.
- Igen Poppy? - irányította rám a figyelmét.
- Hallottam egy hangot...- mondtam kicsit tartva a reakciójától.
- Milyen hangot? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét.
- Nem tudom... Talán egy kicsit annak a sárkánynak a hangjára hasonlít, akivel találkoztam. - mondtam bizonytalanul.
Nem Genesis vagyok. A nevem Nüx. A benned lakozó sárkány bennem testesül meg. Azért Genesis hangján szólaltam meg először, hogy ne legyél ideges.
Szólalt meg egy kicsit fenségesebb hangon.
- Poppy kérlek megtennéd, hogy elmondod mit mondott? - kérdezte komoly hanggal.
- A hang, a bennem lakozó sárkány megtestesülése. - mondtam amit tudtam.
- Van neve a sárkánynak? - kérdezte engem nézve.
- Nüx. - mondtam egyszerűen.
- Köszönöm Poppy. Vissza mehet a Griffendéltoronyba. Próbáljon meg megnyugodni és pihenni. - mosolygott rám kedvesen. Majd felállt és távozott a szobából. Én is elkezdtem összeszedni magamat. Miután a javasasszony is elengedett az első utam a Csillagvizsgáló toronyba vezetett. Megtámaszkodtam a korláton, és felsóhajtottam.
Figyelj tudom, hogy ez furcsa neked. Mivel nekem is az. Te teremtettél. A te érzelmeid, sérelmeid az alapja a létemnek. Főleg a haragod. Kuncogott fel a sárkány. És amit az a Fiú mondott.
- Hogy használt cikk vagyok? - húztam fel a szemöldököm.
Az, igen. Én nem akartam kimondani.
- Nem baj, ez az igazság. Igen nem vagyok szűz, sőt biszexuális is vagyok. És? - kérdeztem idegesen - Ez semmit nem jelent. Én ettől ugyanaz vagyok. - válaszoltam a saját kérdésemre.
Szerintem bár ez csak az én véleményem. Az a fiú oda van érted.
- Már elbaszta. Én biztos nem megyek hozzá vissza. Ha ezt gondolja rólam nyugodtan maradjon a ribancával.- morogtam.
- Poppy? - hallottam meg George hangját.
Ez meg ki?!
- Mondjad George. - mondtam kissé idegesen.
- Tudom... - mondta mellém állva.
-Mit? - kérdeztem rá se nézve.
- Hogy Johnson megzsarolt. - mondta a reakciómat figyelve. - Mcgallagon és Dumbledor mindent elmondtak. És a lelkemre kötötték, hogy ne mondjam el senkinek. - karolta át a vállam.
Aww de kis aranyos. Kuncogott fel halkan Nüx.
- George... Ne mond el tényleg senkinek. - furtam a mellkasába a fejem.
- Ígérem. - ölelt meg George.
- Lenne még valami, ami nem rég derült ki és lehet tudnod kéne. - mondtam kínosan, eltolva magamtól, és elkezdtem mesélni neki Nüxről. Mármint amit eddig tudtam. George meg sem lepődött.
- Komolya meg sem lepődsz? - húztam fel a szemöldököm.
-Veled kapcsolatban már semmin nem lepődőm meg Poppy. - mosolygott rám kedvesen. Én pedig halkan felkuncogtam. Hiányzott George társasága mindennél jobban. Képes volt minden pillanatban megnyugtatni.
És a másik fiú?
- Fred? - kérdeztem vissza.
Igen, gondolom.
- Ő, hogy is mondjam? Még nem tisztáztam magamban azt, hogy mit is jelent pontosan számomra. - mondtam halkan.
- Mit kérdezet? - kuncogott fel George. Mire én csak nevetve megráztam a fejem, és elindultam a klubhelyiség felé. George kuncogva kocogott utánam.

" Mi történik veled Szívi?"
|Fred Wealsey|