A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

A Múlt Titkai #3

x 1978 Roxfort x

A Tiltott Rengeteg felé két alak tartott. A sötét éjszaka fedte a kilétüket, így csak az látszott, hogy nagyon siettek. Nem is siettek, hanem inkább rohantak,... rohantak valamiért, valami fontos miatt. Amint beértek a rengetegbe még lélekszaggatóbb tompóra kapcsoltak. Meg sem álltak, míg egy tisztáshoz nem értek. Ott az egyik sötét alak a földre rogyott, a másik pedig egyből mellé lépett és leguggolt.
- Jól vagy édesem? - A hang egy érces férfi hang volt. Valahol mélyen, pedig aggodalmat tükrözött a megszólítás.
- Nincs erőm tovább menni Sirius... - szólalt meg egy gyenge női hang. - Itt kell elásnunk Sirius! - jelentette ki határozottan a nő.
- Biztos vagy benne Nancy? Mert nem ez volt az eredeti tervben , te is tudod. - Sirius magához húzta a gyenge lányt, és ölelésbe vonta.
- Tudom, de jelenleg nem tudok tovább menni, és nem találhatják meg ezt a könyvet. Ezt nem vehetik el tőlem. - mondta fájdalmasan a lány . – Atét elvehették tőlem, de ezt nem vehetik el Sirius...kérlek segíts! - könyörgött neki a lány. Sirius erre csak oda hajolt Nancyhez és megcsókolta. A csóknak a lány vetett véget, és gyenge remegő kézével tolta el magától a fiút.
- Miért ilyen fontos ez a könyv Nancy? - kérdezte a fiú, míg a lány derekára fonta a kezét.
- Azért Drága Siriusom, mivel ebben minden benne van a lélek sárkányokkal kapcsolatban. - mondta határozottan a lány, mire a fiú csak felhúzta a szemöldökét. - Hogy, hogy tudják használni közösen az erejüket, vagy éppen a sárkány hogy tudja átadni a gazdájának az erejét. Érted Sirius? - Nézett a fiúra a lány, mire a fiú bólintott. - A családunk tulajdona már a nagymamám óta. Az Ő eredményei által született ez a könyv, minden titok ami a sárkányokkal kapcsolatos ebben van benne. Az ismeretterjesztő könyvek közel nem olyan részletesen foglalkoznak a témával, mint a nagymamám, azaz az Apai nagymamám. Ő írta a könyvet a saját kézével, ő is illusztrálta az egészet. - mondta elgondolkozva a lány, majd maradék erejét összeszedve kezdte el kaparni a Tiltott Rengeteg kemény talaját. A fiú felvette az animágus alakját és ő is elkezdett ásni. Így is nehezen boldogultak, a lány kezén már állt a kosz, a homok. A lány megállt egy percre, mivel a kezébe belenyilallt a fájdalom. Halk fájdalommal teli nyögés hagyta el a száját. A fekete kutya arrébb tolta a lány kezét és még nagyobb erőbedobással kezdett ásni.
- Elég mély már Sirius. - tette a fiú hátára a kezét, aki lihegve változott vissza emberré. Egy nagyobb ládikát vett elő táskájából, majd óvatosan elhelyezte a gödör alján a ládát. Mindketten pihegtek. A lány attól, hogy elvesztette erejét, a fiú pedig csak szimplán a sietség miatt, és félt attól, hogy elveszti szerelmét. Pár percig néma csendben ültek egymás mellett. A lány ajkait egy hangos sóhaj hagyta el.
- Remélem ezt a könyvet egy arra méltó személy találja meg. - a lány reménykedett benne, hogy aki megtalálja megőrzi családja titkát.
- Ne aggódj Édesem, biztos jó kezekbe fog kerülni. - nyugtatta a fiú a lányt, majd Sirius lassan elkezdte visszaásni a gödröt, figyelve arra, hogy ha valaki betéved a rengetegben, ne vegye észre a friss ásás nyomot. Sirius miután befejezte a ládika betemetését fáradt, erőtlen barátnőjére nézett. Tudták, hogy nehéz lesz ez az időszak, hiszen mire a lány teste visszaáll arra, hogy csak saját erejére hagyatkozhat hónapokat, lehet éveket fog igénybe venni. A fiú tudta, hogy ez sok mindent meg fog változtatni, de nem foglalkoztatott vele, mert abban a helyzetben segítenie kellet a lányt. Nancy lassan próbált felállni. Zavart, hogy ennyire rá szorul másokra. Zavarta... Nagyon is zavarta, hogy lábra állnia is nehezen megy segítség nélkül. Egyszerűen megalázónak érezte a helyzetet. Tudta, hogy ez az állapot elmúlik, de másfelől hiányzott neki Até ereje. Hiányzott neki, hogy mindig ott legyen valami. Valami megfoghatatlan, és azt a dolgot, mostmár sosem kaphatja vissza, hiszen Atét elveték tőle. Nem is elvették, hanem inkább elrabolták tőle, majd egy lombikba zárták és azzal, hogy bezárták Até ereje véglegesen elhagyta a lány testét. Até mindig is mohó volt, mindig többet és többet akart, és ezt akkor is bizonyította amikor távozni kényszerült Nancy testéből. Magával vitte a lány erejének nagyrészét, fizikai erőt és varázs erőt is, így a lány hirtelen gyengült le. Sirius sajnálta a lányt ahogyan szenved és próbál lábra állni, de tudta hogy nem tehet semmit...Nancy nem akarná, sőt nem is engedné. Hagyta a lánynak, hogy szenvedjen, egészen addig míg könnyes szemmel nem nézett rá. Sirius tudta, hogy az utolsó idegszála is elpattant a lánynak. Nem bírja elviselni, hogy nem tud semmit sem önállóan megcsinálni. Sirius gyengéden menyasszony pózba emelte a lányt, és elindult vele kifelé a Rengetegből. Lassan haladtak, mivel Sirius folyamatosan a lába elé figyelt, mivel nem akart több kárt tenni barátnőjében. Mikor kiértek a Rengetegből Sirius szeme elé egy feléjük tartó magas, nagy darab alak került, azaz Hagrid.
- Sirius! Mit kerestek kint éjnek évadján? - kérdezte vidáman az óriás.
- Szívességek Hagrid. - válaszolta komoran Sirius majd a kastély felé vette az irányt barátnőjével a karjaiban..