A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

45. Epizód

- Nyugi Xim, téged nem foglak bántani. Csak azt a kettőt ott. - mutatott gonosz mosollyal az ikerpárra, akik fal fehér arccal figyelték a történéseket.

°Ximena szemszöge°

Nüx szavai hallatán egy ütemet kihagyott a szívem. A reakciómat meg sem várva fordult vissza a két fiú felé.

- Túl sokat áldozott már rátok Poppy. - sétált oda Fred elé - Főleg rád.
- Mert mi nem áldoztunk fel érte szerinted semmit?! - mordult fel a vörös.
- Fred, ezt nem kéne! - mordultam rá a fiúra.
- De igen is kell! - emelte fel a hangját - Mindig játssza az áldozatot, holott ebben a storyban pont nem ő... - ekkor Nüx Fredet a nyakánál fogva emelte fel és préselte a falhoz.
- Már több mint, fél éve ide jár és egyikőtök sem vette a fáradtságot, hogy megismerje. - fordult felénk Nüx, miközben a szorítása egyre erősödött Fred nyakán. - És tudjátok mi a legjobb az egészben?! Azért jött ide, hogy többet tudjon meg az apjáról. - emelte el a fiút a faltól. - De ti ezt is megtagadtátok tőle! - vágta át a fiút a szoba másik sarkába, majd megindult felénk. Nüx szeme lángolt a dühtől, a kézen pedig elkezdtek kirajzolódni a pikkelyek.
- Stupor! - hangzott fel a szoba másik sarkából Fred fájdalommal teli hangja. Nüxnek esélye sem volt reagálni, így Nüx azaz Poppy, a szemben lévő falnak vágódott és elvesztette az eszméletét. George az ájulás határán volt így oda rohantam hozzá, és próbáltam megtartani kisebb nagyobb sikerrel.
- Valaki hívjon egy tanárt! - szólalt meg hisztérikusan Hermione.
- Nyugi van Granger. - tápászkodott fel Fred. Én Georgenak fejjel jeleztem, hogy segítsen neki. Ugyanis Fred, hát nem volt valami jó állapotban. A nyakán Nüx apró kezének lila lenyomata volt. Tippem szerint 2-3 bordája eltört, arról nem is beszélve, hogy mennyi zúzódást szerezhetett ezek mellé.
- Nyugi?! Képes vagy azt mondani nekem, hogy nyugi?! Poppy a "barátunk" majdnem megfujtott és még falhoz is vágott, nem emlékszel? - mutatott idézőjelet Granger szem forgatva.
- Igaza van Mionak. – állt pártjára Ronald. Én ebbe nem akartam bele szólni, mivel elméletben ők ismerték jobban a lányt. Csak hát, gyakorlatban az összes emlékét végig néztem. Tudom szégyellem, amit tettem. De így mindkettőnknek egyszerűbb lesz.
- Ez nem Poppy volt. - jegyezte meg George.
- Ez igaz, ő nem lenne képes erre. Mármint fizikailag nem elég erős. - értett egyet George-val Lee.
- Láttátok a szemét? Aranysárga volt. Poppyé rohadtul sötét barna. - mordult fel Harry.
- Hol van Wyatt? - szólalt meg Alicia a semmiből.
- Az előbb még itt volt. - nézett körül Katei is.
- Elküldtem tanárért. - mondta Hermione halál nyugodtan.
- Hogy mit csináltál? - szólalt meg Fred erélyesen. - Nem vagy normális Granger, ki is rúghatják!
- Mindenkinek jobb volt míg nem járt ide. - morogta és kifelé indult a szobából.
- Kinek Hermione? Mert nekem biztos nem! - jelentette ki Harry.
- Mi közöd van neked Piton unokahúgához? - nézett rá Ronald kíváncsian.
- Ő a keresztestvérem. És nem engedem, hogy kirúgassátok. - állt be a kómás lány elé Harry. Mire Hermione és Ronald dühösen távoztak. A távozásuk hatására csend telepedett a társaságra, amit én törtem meg.
- Amit láttátok az nem volt más, mint egy Lélekállat. Poppynak személy szerint sárkány az alakja. - mondtam halkan.
- A sárkány neve Nüx, és ott lakozik Poppyban. - mondta George.
- És én meg semmibe vettem a létezését. - nevetett fel fájdalmasan Fred.
- Mennyünk le a gyengélkedőre. - mondtam halkan. George az ölébe vette az eszméletlen lányt, Fred pedig átkarolt engem. Lassan haladtunk Fred miatt. Már az is 5 perc volt, mire leértünk a klubhelyiségbe.
- Jól van? - szólalt meg egy hang hirtelen.
- Jól lesz, Wyatt. - küldtek a fiúk a kis srác felé egy biztató mosolyt.
- Nem szóltam a tanároknak mivel nem akarom, hogy Poppyt kirúgják. -mondta szomorú hangon a kisfiú.
- Nyugi kis szívem, nem fogjuk ezt hagyni senkinek. - mosolyogtam rá én is. Wyatt felrohant mellettünk a szobájába, mi meg szótlanul folytattuk az utunkat a gyengélkedőre. Talán az ebédlő környékén lehettünk amikor a folyosó végéről fény jelent meg.
- Bármi lesz is fiúk, - mondtam halkan. - kibírjuk a büntetést.
- Csak jussunk el a gyengélkedőre. - mondták egyszerre.
- Maguk meg mit keresnek a folyosókon éjnek évadján?! - hangzott fel Piton dühös hangja, mire mi megálltunk némán, ő pedig közelebb jött. Pálca fény mellett végigmért minket.
- Magukkal meg mi történt? - kérdezte aggódva.
- Piton professzor... - szólaltam meg - ...jelenleg Poppynak és Frednek is orvosi ellátásra van szüksége.
- Igen, igaz. – mondta, majd elindult a gyengélkedőre. A következő 5 perceben némán követtük a fekete hajú professzort. A gyengélkedőbe belépve George lefektette Poppyt egy ágyra, míg én Fredet segítettem fel a mellette lévőre.
- Biztos itt akarsz mellette feküdni? - kérdeztem halkan.
- Mellette kell lennem. - jelentette ki határozottan.
- Szereted? - húztam fel a szemöldökömet. Fred elgondolkozott. Majd rám nézett.
- Hiányzik, ha nincs mellettem, ... - sóhajtott fel - ...ha mellettem van, akkor meg kihívást jelent nekem. - fordult el. A javasasszony addigra idegesen nézte az eszméletlen lányt.
- Sajnálom Perselus, de le kell kötnünk, nem tudhatjuk, hogy reggel milyen állapotban lesz. - mondta szomorúan a javasasszony, majd egy pálcaintéssel az ágyhoz kötözte a lány kezeit és a lábait.
- Mr Weasleyt pedig el kell különítenünk tőle. - nézett Fredre.
- Muszáj? - kérdezte reménykedve a vörös.
- Attól tartok igen. - Majd intett még egyet és Poppy ágya körül megjelent egy paraván. - A kisasszonyt nem látogathatják, mivel nem tudjuk milyen lesz az állapota. Valamint szólnunk kell Perselus erről az igazgatónak. - mondta határozottan a javasasszony, aki eközben Fredet vizsgálta.
- Akkor kérem Ms LaRock szóljon az igazgató úrnak, a jelszó citrompor. - nézett rám a házvezetőm, mire én csak bólintottam. Gyorsan szedtem a lábaimat az igazgatói iroda felé. Amint oda értem kimondtam a jelszót, mire az aranyszobor utat engedett nekem. A lépcső tetején bekopogtam a nagy barna ajtón.
- Szabad! - hallatszott ki. Én bizonytalanul nyitottam be. Dumbledor professzor a könyvébe volt temetkezve. - Jó estét Ms LaRock, miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Jó estét! Piton professzor küldött Önért, ugyanis Ms Black a gyengélkedőn van és tudnia kell az esetről. - mondtam el gépiesen a tudnivalókat a tanár számára.

El kellett volna hinnem neki...
|Fred Weasley |