14. Epizód

1.2K 57 14
                                    

Először Mcgallagonra néztem, bólintottam jelezve, hogy értem amit írt. Majd nagybátjámra aki inkább aggódó tekintette vetett rám. Nem törödöm módon megrántottam a vállam és elindultam a griffendéltorony felé.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Hát valljuk be hogy erre játszottam már réges rég óta, de valahogy mégis letaglozott a dolog. Vagyis inkább az, hogy csak az miatt tagadott ki Griffendéles lettem. Egyedül ez fáj az egészben. Nem fáj, hogy nem kell hozzá mennem Dracohoz. Nem fáj, hogy nem kell több időt töltenem a családjával. Nem fáj, hogy nem kell meg felelnem neki. Nem fájt, hogy nem kell elviselnem az idegesítő férjét. Nem fáj, hogy Perselussal fogok lalkin, sőt kifejezetten örülök neki. Viszont az fájt hogy ott kell hagynom mostoha tesómmat. De persze  ez akkor is eltörpül az mellett, hogy az anyám az előitéletessége miatt tagadott ki. Bár amióta hozzáment ahhoz a aranyvérmánisás tuskohoz, azóta még rosszabb. Mióta Eathan Dodge a férje azóta sokkal előitéletesebb szigorúbb és kegyetlenebb. Bár tudom, hogy Eathan mindig a tökéletességre törekszik. Így nevelte eddig a fiát is. Majd engem is.  A mostoha tesóm  Matthew Dodge nagyon kicsi volt amikor bekerült a családba. Mattet is úgy nevelték mint, engem, rossz. Nagyon rosszul. Szegénykém olyan kedves és aranyos, egy légynek sem tuddna  ártani. Az apja pedig kegyetlen vele, sőt mután összeházasodtak az anyámmal. A kiskrapek helyzete csak is rosszabb lett. Matt 1éves volt amikor a szüleink össze házasodtak, én 5. Úgy szeretem minta a vérszerinti  öcsém lenne. Azokban az időkben amikor otthon voltam, próbáltam a legtöbb baleset, csíny vagy csak véletlen után elvenni tőle a következményeket, de amikor nem voltam otthon mindig kapott egy kis kínzó átkot vagy jobb esetben csak nem kapott aznap vacsorát.  Amikor elsős voltam az Ilvermornyban, vettem egy oda-vissza tükröt a spórolt pénzemből. Titokban elpostáztam az egyik felét az öcsémnek, aki akkor még csak 7 éves volt. Minden nap amikor iskolában voltam ezen keresztül kommunikáltunk. Mindig elmondta mi történt vele az nap és én is meg osztottam vele a dolgokat. Próbáltam  a lehető legjobb gyerekkort adni a kis krapeknek. Sok időt vele tölteni nyaranta, de amikor bekerültem a Durmstrangba akkor  ezeket a dolgokat, amit mindig a fejemben tartottam.  Valahogy kimenetek a fejemből. Az idő múlásával már csak havonta beszélgettünk, de az az egy alkalom mindig stabilan meg volt tartva. Közben felértem a klubhelyiségbe.  A jelszót kimondva Dáma röktön be engedett.  Körbe sem néztem  csak felsiettem a szobámba. A szobámba be érve egyből a ládámhoz siettem. Az iskola cuccaim csak le dobtam az ajtó mellett. A ládámat a lehető legnagyobb sebességgel nyitottam fel, és egyből a tükröt kezdtem keresni. Már kB derékig benne voltam a ládámban. A maradék cuccom amit még nem pakoltam ki. Az a szobában szétszórva hevert a földön.
- Hát nem hiszem el, hogy ilyen mélyen lenne az a francos tükör. - morogta egy kissé hangosan. ( Mivel csak angolt tanulok, így nem fogom le fordítozni a bolgár és francia megszolalásokat. Szóval azóta majd még jelölöm . Asszem a bolgár vastagon lesz kímélve a francia pedig aláhúzott lesz szerk:.)
-A büdös életbe  már, hogy ilyen mélyen van az a francos tükör- váltottam valamiért bolgárra. A saját hangom vizhangzott a ládában.
-Héé Pops mit magyarázól? - kérdezte Ginny. A hirtelen  meg szólaló lánytól olyat ugrottam, hogy a fejem be vágtam a ládám fedelébe. - Úristen bocsi.. - ugrott fel és emelte meg a ládám tetejét. Én a fejemet dörzsölve foglaltam helyet a föld egy szabad pontján. A lányra nézett aki körülbelül most nézett szét először.
- Úgy néz ki a szoba mintha egy tornádó tombolt volna. - mosolygott rám.
-Keresek valamit. - mondtam a lánynak.
- Meg mondod mit keresel? -kérdezte kiváncsian
- Az egyetlen dolgot amivel kommunikálni tudok a mostoha tesómmal.... Azaz a volt mostoha tesómmal. - hajtottam le a fejem.
- Nem is mondtad hogy van egy tesód- mondta felháborodottan a lány.
-Nem a tesóm már..... - jegyeztem meg-de nem is kérdezted.
- Mesélsz nekem a tesódról? - kérdezte kissé félénken.  Én mosolyogva bólintottam, és közben vissza tértem a ládámban való kutatáshoz. Elmeséltem a közös csínytevéseinket, a legszebb közös emlékeinket. Persze ő is mesélt nekem a hat bátyáról, hogy az ikrek mindig is ilyenek voltak. Arról, hogy a legidősebb bátyja átoktörő Egyiptomban meg hogy mennyire hiányzik neki. A másikról aki sárkányokkal foglalkozik, illetve arról a tesójáról is aki most kezdte a munkát a mágiaügyi minisztériumban. Közben sikeresen meg lett a tükör. Leporoltam mivel kissé már poros volt. Majd elkezdem szólóngatni az öcsém.
- Matthew, Matthew.... Matt... Matt... Matty- sírtam el magam a végére. - Matty kérlek tudom, hogy ott vagy. Sajnálom, hogy elhanyagoltalak az utóbbi időben. Azt is hogy nem vittelek magammal a világkupa döntöre.... - szipogtam.
- Poppy ne sírj. Semmi baj - vette fel a tükröt, és meglátam a kis szökés-barna  fürtötcskéjit és a gyönyörű mélybarna szemét.
- De Metty van baj... Anya kitagadott.- nyögtem ki a végén.
- Tudom- mondta szomorúan - De nekem mindig a nővérem maradsz- mosolygott rám...
-Én is szeretnék egy ilyen tesót- sóhajtott Ginny.
- Eli ki volt ez? - kérdezte félve  Matty.  Elmosolyodtam, majd Ginnyre néztem.
- Ginny mutkozbe szépen - adtam a kezébe a tükröt. Ő pedig örömmel vette el azt, majd mosolygott a fiúra.
- Szia! Ginny Weasley vagyok. A nővéred szobatársa. Már nagyon sokat hallottam rólad- mosolygott Ginny.
- Szia - mondta Matty. Hallottam a hangján hogy mosolyog. - Matthew Dodge vagyok. Képzeld jövöre én is a Roxfortba fogok járni- meséli izgatottan. Én közben szépen elkezdem összeszedni a szétdobált cuccaimat.
- Tényleg, és melyik házba szeretnél kerülni?- kérdezte a vörös hajú.
- Hát az apám és a mostohanyám azt szeretnék a Mardekáros lennék, de én nem akarok. Nagyon szívesen lennék inkább mondjuk Griffendéles. Griffendélesnek lenni menő- meséli olyan áhítattal az öcsém hogy csak na.
- Képzeld Matt, Én és a Nővéred Griffendélesnek vagyunk. - oldalra pillantottam, Ginny mosolyogva figyelte a tükröt.
- Tényleg?- kérdezte kiörő lelkesedéssel az öcsikém.
-Tényleg
-Tényleg- válaszoltak szinkronban Ginnyvel. Matty lelkesen halgata Ginny történeteit a Roxfortról. Én eközben az összes olyan dolgomat ami anyámhoz és Eathanhez kötött be dobtam a kukába. Minden képet amin velük voltam mindent, egytől egyig.A Mattyvel való közös képeinket kipakoltam a szekrényemre. Ginny pedig még ígérte az öcsémnek hogy vagy ő vagy én de minden nap beszélünk vele. Majd az öcsém elment vacsorázni. Kis idő múlva  mi is el indultunk.
- Tudod, nagyon cuki az öcséd- jegyezte meg. Én bólintottam - Szerinted Griffendéles lesz? - kérdezte.
- Hát szerintem ő nagyon okos, kedves és jószívű. Na meg persze segítő kész is.- gondolkodtam el- Arra esély nincs, hogy mardekáros legyen. Viszont arra, hogy Griffendéles arra is csak nagyon kevés. -mondtam ki végül.
- Igen szerintem is Hugrabugos lesz- jegyezte meg Ginny. A nagyteremben Ő Harryékhez ült le én pedig Fredékhez. Ne értsétek félre nem kedvelem őket de kell egy iciri picirit segítség.
-Na lám csak lám. - kezdte el Fred
-Ki tisztel meg minket - vette át a szót George
-Azzal, hogy köreinkben - vette vissza a szót Fred
- Foglalt helyet. -  Majd fejezte be George.
- Okéé... Ezt a társaságomban hanyagoljátok. Kiráz tőle a hideg- jegyeztem meg.
- Én már 6. éve ezt hallgatom szerinted nekem milyen.? - kérdezte felháborodva Lee.
- Nem tudom, és nem is akarom megtudni-  vetettem oda neki, mert valamilyen szinten még mindig haragudtam rá.
-Akkor durcizzál tovább Törpe -  mosolygott rám- De ne felejtsd el, hogy padtársak vagyunk.
- Jól van jól van. - néztem rá végre.
- Szóval Ellenor miért vagy itt? - kért számon a szemben ülő vörös. Azaz Fred. A mellettem ülő Lee csak megforgata a szemét.
-Honnan tudod, hogy akarok valamit? - tettem fel ártatlanul akérdést-  Kitagadtak gondolom hallottad.... Oda megyek és azzal akivel akarok. - néztem rá komolyan.
- Szóval Drágám szobára akarsz menni valamelyikünkkel- jelent meg egy perverz vigyor az arcán. Meg forgattam a szemem.
- Tudod Fred az élet nem a szexről szól-  világosítottam fel.
- Akkor? - Kérdezett vissza egyből.
- Szívességeről- mosolyogtam csintalanul.
- Szívességekről? - húzta fel a szemöldökét.
- Pontosan. Szívességekről . -  bólintottam.
- Szóval szívességet akarsz kérni tőlünk? - mutatott körbe. Én meg ráztam a fejem.
- Nem, én tőled akarok szívességet kérni- hangsúlyozta ki a tőled szót, illetve rá is mutattam. Fred szája sarkában megjelent egy ravasz mosoly.
- Azt kérek amit akarok? - húzta fel a szemöldökét. Bólintottam - Akkor amikor akarom?
-Ezt nagyon meg fogom még szívni, de igen akkor és azt amit akarsz. - sóhajtóttam.
-Mit akarsz cserébe? - kérdezte.
- Lenne néhány dolgom amit elkéne égetni úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel. - fogalmaztam meg elég konkrétan ahhoz, hogy ne kérdezzen rá.
- Rendben megoldható. 10-kor találkozunk a klubhelyiségbe- állt fel és nyújtotta ki a kezét.
- Tíztől bűntető munkán vagyok. - jeleztem a problémám.
- Akkor amikor végeztél utána megyünk - jelentette ki határozottan.
- Honnan fogod tudni? - jeleztem a dolog hibáját.
-Tudni fogom nyugi- villantott felém egy magabiztos mosolyt. Én pedig belesülyeztettem a kezébe a kezem. Szinte elveszett benne az én kis tenyér, és megráztam azt. Gondolkodás nélkül indultam meg a mardekár asztalához. Dracoval meg beszéltük, hogy ugyan úgy szemmel fog tartani és megirja a szüleinek a dolgot. Majd ők eldöntik mi lesz. Marcus és Draco között vacsoráztam. Sokat nevetgéltünk, viccelődtünk és storytgatunk. Nem is. Olyan rossz fejek ezek a mardisok.

~~~~~~~~Mcgallagon irodája~~~~~~~~
~~~~~10 óra ~~~~~

Mély levegőt vette, majd kopogtam a prof ajtaján.
A professzor asszony egyből ajtót nyitott. Be tessékkelt az irodájába. Majd oda varázsolt egy padott egy székkel. Ahova leülhetem. Mihelyt leültem elémtett egy papírt és persze tintát. Majd lediktálta a 100-szor leirandó mondatott.

"Háztársaim és iskolatársaimat nem tréfálom meg. "

Írtam  és írtam és írtam. Nem beszélgettem a professzorral. Néha néha rám pillantott, de nem pazarolta rám a drága idejét.  Kétt órával később 
Sikeresen kész is voltam a 100 mondattal.
-Kész vagyok professzor-tettem le a pennát.
- Rendben Poppy elmehet. Várom Hétfőn 16:00 kor. Pontosan ugyan itt. - mosolygott majd egy pálca intéssel kinyitott nekem az ajtót. Én pedig ki sétáltam az ajtón. Siettem fel a toronyba. Ginny és Ali is a lelkemre, hogy siesek fel mert a végén még kapok egy addag büntetést. Szóval futottam. Lihegve estem ba körülbelül éjfél után 10 perce a klubhelyiségbe. A kanapén ott ült vagy is aludt Fred. Óvatosan leültem mellé. Tudtam ha most elalszom akkor reggelig nem kelek fel. Szóval óvatosan elkezdem rázogatni Fredet. Nem reagált.
- Fred... Fred... Fredi- rázogattam egyre erősebben
- Fenn vagyok...fenn vagyok... Ellenor Merlinre mondom fenn vagyok - Fogta meg a vállam.
-Jó akkor én most felmegyek a szobámba a cuccokért. - patantam fel és mutattam a hátam mögé, majd gyorsan indultam is. Fred megfogta csuklóm és vissza húzott.
- Ginny oda adta táskád, azt mondta, hogy benne van minden amit a kukába össze szedtél.- mosolygott rám.
- Rendben akkor mehetünk. - vettem ki a táskám a kezéből, és kB egy métert arrább léptem tőle.
- Bocs de most nagyon közel kell lennünk egy máshoz. - lépett elém. KB centiméter választották el testeinket egymástól. Majd Fred valami anyagot terített ránk. - Ez Harry láthatatlanátévő köpenye, kölcsönkértem az akcióhoz. Gyere induljunk. - tolt maga elé. Én pedig szépen lassan mentem elől nyomokban a fiúval. - A tiltott rengetegnek van egy olyan része ahol senkinek nem fog feltünni, hogy te most éppen felgyújtod a múltad. - suttogta a fülbe. Mielőtt kérdezhetem volna Fred ujjra meg szólalt. - A köpeny csak láthatatlanná tesz, a hangok át haladszodnak.- én bólintottam. Gondolom nem nagyon látszott ez a sötétben. Szépen csendben sétáltunk ki a kastélyból. A fűre érve Fred le húzta a köpenyt rólunk. Ezzel elektromossá téva az ígyis elégé kócos hajam. Fred gyorsan elrakta a köpenyt, addig én össze fogtam a hajam egy gyors kontyba.
- Oké...- szólalt meg hirtelen Fred- mostantól figyelj a lábad elé. Illetve a rengetegig nem állhatunk meg, mert ha elkapnak csúnya vége lesz. - én bólintottam - Háromra futunk. Egy
- kéttő- mondtam
- három
-három-mondtuk veszélyesen egyszerre, és mindketten elindultunk futni a fák felé.


Nem hiszem, hogy eléggé átgondolta. Azt a dolgot, hogy szívességet kérjen tőlem.
                                       |Fred Wealsey |



HEELLLOOOO EMBEREK!!
ITT EGY BÓNUSZ  RÉSZ UGY AHOGY MEG ÍGÉRTEM NEM OLYAN RÉG.
KOMMENTBEN ÍRJÁTOK MEG, HOGY AKARTOK-E OLYAN VISSZA EMLÉKEZÉS AMIBEN MATTY♡  AZ EGYIK FŐSZEREPLŐ. JA MEG PERSZE DOBHATOK IS VÉLEMÉNYT A STORYRÓL.

By:.
Bogi❤️

A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》Where stories live. Discover now