A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

37. Epizód

- Hol is tartottunk? - nézet rám kacéran.
-Valahol itt. - csókoltam meg a vöröst. Freddel pedig egy szenvedélyes csókban forrtunk össze. Lassan le kerültek a rétegek, mind rólam, mint róla. És ott abban a teremben megpecsételtük ennek a kapcsolatnak a sorsát.

Ma van a bál napja. Én pedig a nagybátyám fejmosását hallgatom.
-... Poppy nem kénne velük barátkoznod. Eddig sosem logtál. Most pedig?!? Egyre többet. Sőt tegnap egy órára sem mentél be! - emelte fel a hangját.
- NEM MENTÜNK BE! NEM CSAK ÉN!- kiabáltam rá.
- ENGEM NEM ÉRDEKEL AZ A VÉRÁRULÓ WEASLEY! - vett egy mély levegőt- Poppy drágám én csak azt akarom, hogy te ne szúrd el a jövődet. - maszirozta meg az orrnyergét.
-Honnan tudod, hogy éppen vele szúrom el a jövőm? - kérdeztem tőle szomorúan.
-Jobbat érdemelesz egy Weasleynél. - mondta határozottan.
- Nem én érdemlek jobbat, hanem Ő. - könnyeztem be. Perselus mire reagált volna én ki rohantam az irodájából. A könnyeim pedig megállás nélkül folytak. A léptem egyre jobban lassultak a klubbhelyiséghez közeledve. Tudtam, hogy nem úszom meg a kérdezősködést. De féltem válaszokat adni. Féltem attól, hogy kiderül, hogy szeretem. Igen szeretem. És tudom , hogy ennél nagyobb hülyeségét nem is követhetek el. Mivel tudom, hogy csak egy kaland vagyok neki. Tudom, hogy gyorsan  beadtam neki derekam. Tudom, hülye voltam.
- Drágám nem akarsz be menni? - kérdezte hirtelen a Dáma.
- Mi...?- kérdeztem vissza értetlenkedve.
- Drágám, már 5 perce itt állász. Csak bambusz. Nem akarsz bemenni készülödni? - kérdezte kedvesen.
- De...persze. - mondtam semmit mondóan.- Lári-Fári. - mondtam ki a jelszót. Unotan mentem be a klubbhelyiségbe. Ahol nagyábból csak fiúk tartózkodtak. De sajnos az ikreket nem láttam sehol. Így maradt Lee. A gyerek, az egyik kanapén terpeszkedet egyedül. Én pedig úgy mentem oda hozzá, mint egy zombi, majd vágodtam le mellé. Ő pedig csak átkarolt. Szerintem ő is érezte, hogy semmi kedvem ehhez a naphoz.
-Törpe, baj van? - kérdezte a hátamat simogatva. Mivel időközben a mellkasába furtam a fejem.
- Mindig Lee. - suttogtam sírós hangon.
- De tudod, hogy nekünk bármit elmondhtasz.- simogatta tovább a hátam.
- Ki mondhat el, mit? - kérdezték az ikrek egyszerre.
- Semmit. - mondtam hidegen, majd erőszakosan letöröltem a könnyeimet, és elindultam a szobámba.
- Ellenor!- kapta el a kezemet Fred, majd  húzott vissza. - Ellenor, kérlek mond el. Láttom, hogy baj van. - igazított el egy tincset a szememből. Én pedig elkeztem könnyezni.
- Perselus. - suttogtam halkan.
-Ő sok mindenkinek a baja. - ölelt át. - De ma próbálj meg nem ezzel foglalkozni. Hisz ma van a bál. - tolt el magától mosolyogva. Én pedig ha lehet még szomorúbb lettem.
- Persze. - mondtam szipogva. - Tök jó lesz, hogy te Anasztáziával mész. Én pedig Carlossal. Majd Gorannal. - forgattam meg a szemem. Fred pedig elkomorodott.
- És még nem is tudsz mindent. - kontrázott rá Fred.
- Tudjátok mit?!? Leszarom. - mondtam nyugodtan. - El megyek készülődni. Este találkozunk. - azzal dühösen hagytam ott őket.

<Fred szemszöge>

- És még nem is tudsz mindent. - kontráztam rá.
- Tudjátok mit?!? Leszarom. - mondta tettettet nyugalommal  - El megyek készülődni. Este találkozunk. -  majd elviharzott. Én pedig idegesen vágodtam le Lee mellé.
- Csak tudnám ilyenkor mi jár a fejében. - kuncogott fel Lee.
- Az engem is érdekelne. - morogtam.
- Fred, George! - rontott be a klubbhelyiségbe Ron- Itt van Charlie! - mondta izgatottan.
- Fantasztikus. Egyre jobb és jobb lesz ez a nap. - morogtam.
- Nem tudhatam, hogy  ez lesz. - csapott a combjára George és állt fel.
- De meg kérdezhettél volna előtte!- kezdtem felemelni a hangom és én is felálltam.
- Ugyan minek?!? Ez úgy is csak a pillanatnyi állapot. Kéthét múlva úgy is vissza mész valamelyik előző csajodhoz. - léppet elém George.
- Igen?!? Ilyennek ismersz? - húztam fel a szemöldökömet egyre dühösebben.
- Rosszkor jöttem? - kérdezte Charlie zavartan.
- NEM! - kiabáltunk rá közösen. Béke jobbot nyújtottam Georgenak. Ő pedig mosolyogva csapot bele, ezek után  pedig ment Charliehoz. Én pedig szimplán vissza ültem. Vissza gondoltam a tegnapra. Arra, hogy nem csak a világképe formás, hanem az egész lány. Mindenhol van rajta mit fogni. Felrémlet a szemem előtt a meztelen lány. Ahogy ott fekszik az asztalon. Ahogy miattam hadják el, szebbnél szebb nyögések  az ajkát.  Maga az egész lány egy csoda. Ginny már sokat mesélt nekem Ellenorról. Arról, hogy milyen gyerekkora volt. És ezeket végig gondolva. Csak köszönni tudom Pitononnak, hogy ott volt neki. Hogy nem lett olyan mint a "szülei". Csak találkozzak velük egyszer. Annak nem lesz jó vége.
- Tudod Fred nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre sülyedsz. - mondta Charlie, míg mellém ült.
- Az a múlt, elavult. - néztem továbbra is a semmibe. Azaz nem is. Wyattet néztem ahogy, a többi gyerek piszkálja.
- Ohh elavult? Ha egyszer meg tetted, többször is meg fogod. Akkor viszont már a jelen lesz. - mondta Charlie nyugodtan.
- Honnan tudod, hogy meg tenném vele még egyszer? - néztem rá idegesen.
- Ugyan már. - nevetett fel- Te vagy  Bill után a második legnagyobb csaj mágnes a családban. Nem bírnád ki mellette. - mondta lenézően. Wyatt pedig már a sírás szélén volt. A haja már kezdet kékülni. - Sosem bírtad ki két hétnél tovább egy "barátnőd" mellett sem - tette idézőjelbe a barátnőd szócskát.
- Angelinával  3 évig voltunk együtt! - mondtam egyre idegesebben. - De ez, hogy jönn ide?!? - kérdeztem tetett nyugalommal.
- Az ok amiért szakítottatok az a lényeg! -  mondta idegesen Charlie. Wyatt pedig elkezdet könnyezni. Én pedig gondolkodás nélkül siettem oda  Wyatt mögé. Az összes első éves meg szeppent. Nem piszkálták tovább.   Wyatt pedig lassan fordult meg, mint aki a halált várja. Mikor realizálta, hogy én vagyok és nem akarom bántani. A mellkasomba furta a fejét. Óvatosan eltoltam magamtól a fiút és leguggoltam elé. Meg töröltem a könnyáztatta arcát és magamhoz öleltem. Wyatt pedig gondolkodás nélkül ölelt vissza. A velem szemben álló első évesekre pedig vetettem egy csúnya pillantást. Ők pedig félve húzták el a csíkot.
- Wyatt? - kérdeztem kedvesen. A fiú pedig még jobban a nyakamba furta a fejét. - Wyatt... Tudod ugye, hogy mind marhaságot beszél? - toltam el magamtól. Ő pedig kételkedve de bólintott. - Mivel piszkáltak? - adtam a fiúnak egy zsebkendőt.
- Azzal. ..Azzal, hogy.... Azzal, hogy szegények vagyunk. És... És, hogy Remus vérfarkas. - szipogta. Én pedig lesajnáloan megráztam a fejem.
- Mivan Fred? Peszrtálsz egy első éves? - nevetett fel Charlie gúnyosan.
- Wyatt gyere mennyünk fel Ellenorhoz.- fogtam meg a kezét és indultunk meg Ellenor szobájába.  Wyatt végig úgy  szorította a kezem, mintha ez lenne az egyetlen dolog amibe kapaszkodhat. Be kopogtam az ismerős ajtón. Ellenor pedig egyből ajtót nyitott. Lassan végig mértem a lányt. Egy zöld trikó volt rajta egy mackó nadrággal.
- Wyatt mi a baj? - kérdezte egyből. A fiú pedig egyből átőlelte a lányt.
- Szóval az van, hogy a takony első évesek megint piszkálták.- daráltam el gyorsan amire várt.
- Most mivel? - húzta fel magát. Ilyenkor olyan meg ragadó. Az ember nem tudja levenni a szemét róla.
- Szegénység, Remus vérfarkas. - mondtam tömören. A lány pedig lehámozta magáról Wyatt kezeit és le rohant.
- Wyatt maradj itt kérlek. - veregettem meg a vállát. Majd Ellenor után rohantam. A lépcső tetejéről néztem végig azt, ahogy torkaszakadtából ordít az első évesekkel.
- A WEASLEYKET SEM PISZKÁLJA SENKI MERT SZEGÉNYEK! WYATT MIVEL SZOLGÁLT RÁ, HOGY KI KÖZÖSÍTSÉTEK?!? NEM ROSSZABB EGYIKŐTŐKNÉL SEMMM!
- Egy vérfarkas neveli. - mondta halkan az egyik. Ellenor pedig most akadt ki teljesen.
- Remus Lupin az egyik  legkedvesebb ember a világon. - vágtam közbe. Ellenor pedig lassan felnézet. A vonásai  pedig fokozatosan ellágyultak. - Akkor mondjátok, hogy rossz ember ha ismeritek. De nem ti sajnálatos módon nem ismerhetétek meg. Ugyan is ő volt a legjobb tanár a világon. - mondtam nyugodtan.
- Sok mindent köszönhetünk Remus  Lupinak. - mondta Harry. Míg én folyamatosan a Ellenort nézetem. Körbe nézett a helyiségben. Gyorsan én is körbe néztem. Viszont Ellenor volt a gyorsabb. Ugyan is meg látta Charlie aki a túloldalon a falnak támaszkodott.