A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

10. epizód

-Ellenor várj már meg- szólt nekem Fred már sokadjára. 180 fokos fordulatott vettem és félmétere ott volt a kipirult arcú Fred Weasley.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

-Merlinre kapkod már a csülkeidet Weasley.- mordultam rá. Újabb 180 fokos fordulatott véve indultam meg az utolsó lépcső felé ami elválasztott a a szertártól. Igen ezt már pontosan tudtam hol van. Hát igen ezek a fontossági sorrendek.
-Bocs már de még tennéd hogy, nem színtiszta gyűlölettel mondod a vezetéknevem?- kapta el a csuklóm ezzel megállásra kényszerítve engem. Próbáltam kihúzni a szorításából a kezem. De csak azt értem el vele hogy a keze még jobban fonódott a csuklómra. Nem vagyok hajlandó meg fordulni, semmi szükségem a hülye társaságára. Vagy arra hogy akadájozom a bájital főzésben. Mély levegőt vettem, de még mindig nem fordultam meg.
- Fred elengednéd a kezem?- próbáltam hangomban elnyomni a gyűlöletet.
-Ellenor, Drága Drága Ellenor, mért nem tudod ezt a szemembe nézve kérni?- nevetett fel, én pedig ezt az alkalmat választottam arra hogy újra elkezdjem a kezem ki rángatni a szorításából. Az egyik rántásnál közel rántott magához. A közelt ne úgy értsétek hogy félmétere, hanem körülbelül 5 centire voltam tőle. -Ellenor nem foglak elengedni amíg nem vagy képes a szembe nézni. Néz a szemembe és úgy kérd hogy, engedjelek el!- parancsolt rám.
-Nem, fogok a szemedbe nézni.- morogtam- és te pedig el fogsz engedni. Mert ha nem akkor ez a gyönyörű sárga smink egy életen át fogja díszíteni az arcod- paskoltam meg az arcát a szabad kezemmel. Majd ellöktem magam tőle. Vagyis nem mert időközben a szabad keze levándorolt a derekamra, amit nem vettem sajnos észre. Tehát nem, nem sikerült ellöknöm magam tőle.
-Ellenor kedves,- húzott magához még közelebb- ne próbálkoz olyannal amit te is tudsz hogy nem tudsz elkerülni- igazított egy tincset a füllem mögé.- vagy a te esetedben ne próbálj túljárni az eszemen, mert nem tudsz.- emelte fel a fejem az államnál fogva. Szemében láttam a feszültséget és a gyülöletett. Ugyan azt érezte mint én. Kölcsönösen gyülöltük egymást.
- Most is túljártam azon a csöppnyi eszeden, és tőlem függ a helyes kis pofikát sorsa.- mosolyogtam rá diadalittasan. Elismerően biccentett és elengedett. De persze ez sem tartatott sokáig. Mivel két lépes után elkapta a derekam és vissza rántott magához. A fejem körülbelül a szegycsontjába ütödöt. Oké ez így nem lesz jó. Nagyon nem lesz jó, ha így folytatja a külsejével való vissza élést annak nagyon rossz vége lesz. Mind rá mint rám nézve. Sajnos ez azt is jelenti hogy kénytelen leszek bevallani magamnak hogy, még így is vonzó. Éreztem ahogy szépen lassan a füllemhez hajol. Éreztem  leheletét a bőrömön.
-Szóval helyes a kis pofikám?- kérdezte kacér hanglejtéssel. Nekem pedig ennyi pont elég volt ahhoz hogy az eszem a helyére kerüljön. A kezem az arcára helyeztem és hátra löktem. Morogva mentem be a szertarba és szedtem össze az összetevőket. Szerencsemre az alapanyagok nagytöbbsége az aslópolcokon volt. Szépen bele tettem őket a táskámba és kisétáltam a szertárból természetesen bezárva azt.
- Tudod Ellenor.....-kezdet bele Fred.
- NEM VAGYOK ELLENOR FOGD MÁR FEL WEASLEY!!-Kiabáltan le a fejét. Vettem egy mély levegőt , majd egy fokkal nyugodtabban folytattam.- Poppy vagyok nem Ellenor. Nem hívnánk így ezért légyszíves te se tedd ezt.- motyogtam a végét már inkább magának mint neki.
- Tudod szerintem szép név, és pont azért hívlak így, mert más nem. Ettől én egyedi vagyok. Úgy ahogy te is az vagy, már azzal is hogy, ki jöttök Aliciával. Illetve már nagyobb hatást gyakorolsz rá mint, Angelina- mondta ugy mint ha nem is gyűlölnénk egymást.
- Ezt most bóknak kellene vennem?- kérdeztem kételkedve.
- Annak veszed aminek akarod, attól ez az igazság.- morogta az orra alatt. Az út további részében nem esett köztünk több szó. A terem előtt megálltam vártam hogy majd felfogja hogy tele van a kezem és nem bírom kinyitni az ajtót. Kérdő tekintettel nézet rám. Az ajtó felé biccentettem, ő még mindig kérdő tekintettel mered rám. Ekkora idiótát én meg nem éltem. A kezébe nyomtam a tele pakolt üstőtt, illetve minden olyan dolgot ami a kezemben volt, és kinyitottam az ajtót.
- Most komolyan nem bírtad volna kinyitni a kicsi szád és meg kérni.- trappolt be a terembe és vágta le egy asztalra a dolgokat.
- Most komolyan ne én legyek már a hibás mert te olyan idióta vagy hogy, ne tűnjön fel hogy nem bírom kinyitni.- trappoltam be én is.
- Tudod az embereknek azért van szájuk hogy, ki nyisák ha valami problémájuk van.- emelte fel a hangját.
- Tudod az embereknek azért van szemük hogy, lássák ha valakinek segítségre van szüksége.- emeltem fel én is a hangom. Már ott tartottam ha még egy szót szól és meg vérem.
-Merlinre bocsásson meg kisasszony hogy, nem vagyok tökéletes. Meg hogy....-
- Gyerekek nyugalom, semmi szükség nincs erre a kis vitara. - a hang iranyába kaptam a fejem. Nem kisebb meglepetésemre az igazgató a sarokban ült és onnan mosolygott a párosunkra. Itt jegyezném meg hogy kb 30 centiméter magasság külömbség van köztünk. Tehát ha arról beszélünk hogy Fred lenéző pillantásokkal jutalmaz, akkor az minden értelemben igaz. Fred pedig most volt csak hajlandó rá hagyni az arcomba "való luk égetését". Csak hogy ti is értsétek eddig úgy bámult mintha muszály lenne. Már-már feszélyezett a jelenléte. - Tehát gyerekek lássunk is neki a főzettel való kísérletezésnek.
Oda léptem Fred mellé majd elkeztem kiüríteni az üstöm. Körülbelül ⅓-nál tarthatam amikor Fred meg fogta a kezeim és arrab tolt, és maga folytatta az alap anyagok elövételét. Félszemmel az igazgatóra pillantottam aki csak mosolygót a látványon. Vissza léptem Fred mellé és átnyúltam a keze alatt. Elvéve előle a szeletelő kést és egy deszkát. Fred egy morgással díjazta tettem és megemelte a kezét. Én pedig gond nélkül elkeztem szeletelni a belevalókat.
           
              ~3 óra kísérletezés után~

Fred már 1 óra után leült és serényen lukat égetett a mellkasomban. Mondhatni már már össze estem annyira idegesített hogy, éreztem azt ahogyan stíröli a popsim. Mivel mögöttem ült.  De borzalmas láttványt nyughattam. A hajam kócos volt, de szerencsére a pálcám segítségével  sikerült csinálni belőle egy kontyot. Az arcomon pedig  koromos volt ami izadsággal  volt eldörgőlve. Az utolsó hozzávalót félve raktam bele. Nem volt kedvem még egy robbanáshoz. Tehát bele dobtam, és hiperürsebbességel bújtam az asztal alá. Fred természetesen ki is röhögött. De nem volt bumm, csak arra lettem figyelmes hogy az igazgató oda jön és mosolyogva kezet nyújt hogy, felsegítsen. Természetesen élek a lehetőséggel. A professzor fokozatosan elkezdi tanulmányozni a főzetett.
- Úgy gondolóm Poppy hogy mostmár tényleg tökéletesen sikerült a főzet. Akkor hát próbálja ki kisasszony- adta ki a burkolt utasítást. Le hajoltam a táskámhoz és elkeztem benne egy zsepit keresni. De sajnos muszály volt  hátra néznem mivel az egyetlen személy aki mögöttem volt lyukat  égetett a fenekembe. Minő meglepetés  pont nézett amikor hátra néztem Egy kaján mosoly jelent meg az arcán és rámkacsintott. Mekkora egy tahó. Megforgattam a szemem és vissza néztem a táskámba, sikeresen meg láttam a zsebkendőt.  Felálltam és bele mártottam a zsebkendőt. Oda sétáltam Fred elé, aki ült egy badban. De még igy sem voltunk egy magasak. Szóval felültem az előtte lévő padra.
- Szerintem csukd be a szemed Wealsey.- adtam neki tanácsot. Nem mondott semmit csak tette amit mondtam. Pár perc eltelte után sikeresen leszedtem róla a sminket, és be kell valljam jól  nézet ki. Nagyon is jól. Túl sok ideje tanulmányoztam az arcvonásait mert kinyitotta a szemét és egyenesen az én fekete iriszeimbe nézett.
-Úgy láttom kész vannak. Akkor megyek is.- mondta az igazgató. Nem néztem hátra tartottam a szemkontaktust a sráccal. Fokozatosan fel ált a székből és még támaszkodót melletem. És megjelent az arcán  az a tipikus "tudom hogy jól nézek ki, és ki is használom ellened"  mosoly.
- Meg kénne keresnünk a srácokat. -nézett rám úgy mintha nem akar menni. Pech mivel én mennék.
- Pontosan az üvegházakhoz kell mennünk mivel gyógynövénytan van.- világosítottam fel. Kikászálódtam a kezei közül és elindultam az üvegházak felé. Fred elrohant melletem.
- Verseny?- kiabált mosolyogva vissza, megráztam a fejem és utánna futottam. Persze ő nyert, hogy is tudnák lefutni egy 190cm magas jó kondícióban lévő fiút. De nem baj Poppy csak kicsit vagy hülye.
Lihegve bekopogtam.
- Tessék.-hallotam meg Bimba professzor hangját.
- Jó napot professzor. - mosolyogtam rá.- Elnézést hogy megzavarjuk az óráját de szeretnék... azaz szeretnénk váltani önnel néhány szót. -  javítottam magam míg boci szemekkel néztem rá. Ő bólintott én pedig az éppen szemmel gyilkoló Fred után kaptam. Sikeresen meg tudtam fogni a csukloját és elvonszolni a pódiumig.
- Mit szeretnének?- kérdezte sietettő céllal. Freddel összenéztünk.
- Elszeretnénk kérni George Weasleyt - kezdte Fred.
- És Lee Jordent.- fejeztem be. Fred Pedig eközben össze kulcsolta a kezünk- mit csinálsz? - suhogtam idegesen neki ő pedig csak mosolygót az idegességemen.
-Remélem az a borzalmat fogják leszedni az arcukról.- nézett ránk a prof teljes komolysággal. Mi pedig heves bólogatásba néztünk.- Akkor természetesen mehetnek.
-George Weasley és Lee Jorden pakoljanak! Az igazgató leigazolja maguknak az órát.- mondta úgy a prof hogy, mindenki hallja, és most Ferdén volt a sor hogy kirángatson a teremből. Mivel rá jöttem kit gyilkolt le szemmel Fred. Cerdricet aki most engem méreget úgy mint valami véres  rongyot. Miért járok én mindig így? Azért annyira nem nézek ki borzalmassan. Majd le néztem az össze kulcsolt kezünkre Freddel, és még világosodtam. Vissza néztem Cedre aki csak megrázta a fejét és elfordult. Teljesen megsemmisülve léptem ki a teremből.
  
Valjuk be szép formás a világképe  a mi drága Ellenorunknak. 
                                      |FRED WEALSEY|

HELLOOO GYEREKEK. ARRA GONDOLTAM HOGY. EZEK UTÁN MINDEN RÉSZ VÉGÉRE FREDNEK AZ AZNAPI POPPY KÖRÜL FORGÓ GONDOLATAI KERÜLNEK. ÍRJÁTOK MEG HOGY MI A VÉLEMÉNYETEK ERRŐL A GONDOLATRÓL, JA ÉS PERSZE A VÉLEMÉNYETEKET AZ EGÉSZ STORYROL,  MIVEL ICIRI PICIRIT BIZONYTALAN VAGYOK DE CSAK EGY ICIRI PICIRIT😅😅