52. Epizód

227 12 1
                                    

- És kérem a pénzt, amiben fogadtatok. -  adtam ki az utolsó utasítást a két fiúnak, akik pánikolva dobták az asztalra azt a két  zacskó galleont, amiben fogadtak.
- Mennyi? - érdeklődtem meg a két teli zsák értékét.

Szerintem minimum 150 galleon
Jegyezte meg Nüx

- Fejenként 100. - mondta halkan Flin.
- Ennyit nem érek fiúk. - vettem el a két pénzzel teli zsákot és indultam el  Marcushoz, aki Ximenával beszélgetett nekem háttal. Az én szerencsémre.

Szerintem ezt nem kéne
Jegyezte meg Nüx

De Marcus szerencsétlenségére addigra  én már el is találtam a lapockái között, az egyik zacskóval, mire ő a fájdalomtól összerogyott. Én pedig a maradék távolságot bezárva közöttünk, a nyakendőjénél ránottam fel a földröl a fiút.
- Kapsz 5 másodpercet, hogy megmagyarázd mi történt. - néztem rá hidegen. - Lejárt.....Tudod Marcus...-
- Miért csinálod ezt? - vágott közbe hisztérikusan. - Miért kell neked mindig ilyennek lenni? - csordult ki egy könnycsepp a szeméből.

ÉN MEGMONDTAM
Üvölti nekem Nüx

- Miért mindig az ő pártjukat fogod? - fogta meg a kezemet, amivel a nyakkendőjét fogtam.
- Mi már nem vagyunk neked elegek? ÉN, már nem vagyok neked elég? - kérdezte teljesen szomorúan. - Amióta Cedeic megsértett, azóta úgy futsz utánuk, mint egy jól nevelt kiskutya. - köpte a szavakat az arcomba Marcus. - Nézhetsz rám így Balck. Senkinek nem tudnál ártani kis cica. Gyenge vagy, pont mint az apád. - sziszegte.
- Tudod mit Marcus? - mosolyogtam el kedvesen és újra vörösre váltottam a szemem színét. - Bármikor  eltudnám törni a gyenge kis kezecskédet, vagy bármelyik csontod a testedben. De persze, én gyenge vagyok. - engedtem el Nüx  sötét kisugárzása felett a kontrollt. Az egész nagyteremben megfagyott a levegő. - Tudod miért nem tettem meg Flint? - kérdeztem undorral az arcomon. - Draco, a te kedves kis barátod mindig megtudott győzni arról, hogy ne vágjam el álmodban a torkod, amikor haragudtam rád...De most nincs itt. - Marcus már halál sápadt volt, ami bennem undort váltott ki.

Igazából néha nem értem, hogy te hogy vonzod be az ilyen embereket, de komolyan
Jegyezte meg Nüx halkan

-  Szóval Marcus pontosan tudod, hogy amiket az előbb a szádon ki mertél ejteni, az nem igaz. Bár te azzal járnál a legjobban, ha az lenne, nem? - engedtem el a nyakkedőjét míg halálos nyugalomban bele rúgtam egyet a bordáiba, majd  felvettem a pénzt a földről és ott hagytam őt, a nagyteremben lévő összes emberrel együtt.
- Ez mi volt? - hallottam még az utánam rohanó Draco kissé remegő hangját.

Szerintem megérdemelte, pontosan tudta, hogy mennyire nem bírod hogyha fogadnak rád
Értett velem egyet Nüx

Míg engem Draco beért.
- Mit szeretnél? Mit mondjak, mi történt? Hogy nem baszott fel az, hogy az elvileges legjobb barátom szabadidejében arra köt fogadást, hogy melyik haverja tud lecsapni a "pasim" kezéről. - mutattam idézőjelet kissé idegesen.
- Nem vagytok együtt a Weasleyvel? - lepődött meg.
- Nem. - mosolyogtam rá, ő pedig hitetlenkedve nézett rám. - Tényleg nem. - nevettem el magam.
- És ez nem zavar bogárkám? - kérdezte érdeklődve.

Ez egy jó kérdés, amúgy tényleg nem zavar?
Kérdezte meg Nüx is ugyanazt, mint Draco

- De zavar persze. Csak tudod, hogy mennyi szart vonzok be napi szinten. - utaltam a a Marcusos incidensre. - Ő túl jó ahhoz, hogy miattam legyen bármilyen baja, azonfelül amit eddig okoztam neki. – törődtem bele abba, hogy mi valaha is egy párt fogunk alkotni.

Nem vagy te egy kicsit túl negatív ma?
Érdeklődött Nüx

- Tartsunk egy bulit ma? Jobban éreznéd magad tőle ha ellazulhatsz? - ültünk le a mardekár klubhelyiségében egy kanapén.
- Nem hiszem, hogy segítene. - döntöttem a vállának a fejem.
- Szerintem játszunk Mardekáros mersz vagy merszet. - mosolygott rám Blaise, mire én elmosolyodtam. A játék lassan indult be, de mire besötétedett már egy hatalmas bulivá nőtte ki magát a dolog. De meg kell mondanom, hogy a játék teljesen lelazított. Többek között én ittam Pansy köldökéből és smároltam is vele. Bár az, az ő merése volt, nem az enyém. Jelen pillanatban pedig Draco ruhájában vagyok, mert ruhát kellett cserélnünk, és az egészben a legviccesebb az, hogy neki jobban áll a szoknyám és a fekete garbóm, mint nekem. Bár mit ne mondjak rajtam feszült minden ruhája. És az ingjét be sem bírtam gombolni magamon. De nem érdekelt. Mivel éppen Milessal feleseztünk.

Táncoljunk!!!
Üvöltött Nüx az élvezettől

- Miles gyere. - húztam magammal a táncperkettre a fiút.
- Hogy mondhatnék nemet erre a látványra? - kezdtünk el vadul ugrálni a zenére. Öt perc táncolás után elkezdtem keresni a tekintetemmel Adriant akiről tudtam, hogy még hajlandó lesz engem szórakoztatni.
- Helló hercegnő. - ölelte át a derekam Adrian.
- Pont téged kerestelek szöszi. - fordultam meg a kezei között.
- Itt van. - mosolyodott el. Majd abba az irányba fordított ahol Ő ált.

Menj oda hozzá
Buzdított Nüx

- Szerinted látni akar engem? - néztem Adrianra.
- Le sem vette a szemét rólad, mióta itt vannak. - engedett el és tűnt is el mellőlem.

Most hova tűnt?
Kérdezte meglepetten Nüx

Mély levegőt vettem és oda sétáltam Fredhez, akinek az arcán látszott, az alkohol mámora és a vágy.
- Gyere csak ide! - kapta el a derekam. - Mit gondolsz, mennyit vártam volna még arra, hogy észre vedd, hogy itt vagyok? - kérdezte a melleimet nézve.
- Bármikor oda jöhettél volna hozzám Fredi. Egyből a tiéd lettem volna. - vezettem be a fekete poloja alá a kezem.
- Itt rakjalak meg mindenki szeme láttára, vagy kijössz velem? - húzott magához úgy, hogy a teljes hosszát érezzem az álló farkának.
- Azt ne mondd Fredi - vezettem a kezem az álló férfiasságára amit meg is markoltam - hogy, osztoznál rajtam.
- Kibaszott jól ismersz szivi. - csókolt meg, majd vezetett ki a klubhelységből.
- Hova viszel Frederick? - kérdeztem türelmetlenül.
- Látni akarom! - jelentette ki hirtelen, mikor ki értünk az udvarra.
- Mit szeretnél látni? - kérdeztem értetlenkedve.
- Látni akarom az animágus alakod. - állt meg hirtelen.
- Miért? - kérdeztem meglepődve.
- Miért kell megindokolnom azt, hogy látni akarom azt, hogy milyen sárkányt kapok melléd? - nevetett ki.
- Hebridai fekete sárkany. - mondtam halakan és át is változtam a sárkány alakomba.
 

Fred Weasley szemszöge
 
-

Fred ne agyalj annyit, csak menj oda hozzá. - veregette meg a hátam George és ott hagyott. Mire feleszméltem a sokkbol hogy George itt hagyott, addigra Ellenor itt állt előttem Malfoy ruhájában. Igen beszéltem Adriannal. Kibaszottul izgató volt az egész lány, főleg a mellei, amik csak úgy hivogattak, hogy a kezembe vagy a számba vegyem őket.
- Gyere csak ide! - rántotam magamhoz még közelebb a lányt a derekánal fogva. - Mit gondolsz mennyit vártam volna még arra, hogy észre vedd, hogy itt vagyok?- kérdezte meg tőle.
- Bármikor oda jöhettél volna hozzám Fredi. Egyből a tiéd lettem volna.  - nézett rám ártatlanul, míg a kis kezei már a pólóm alatt voltak, és az így is álló farkam bele sajdult a tudtaba, hogy még várnom kell.
- Itt rakjalak meg mindenki szeme láttára, vagy kijössz velem? - préseltem neki az álló farkam a lány alkoholtól lángoló testének.
- Azt ne mondd Fredi -  markolat meg a kibaszott férfiasságom szemtelenül - hogy, osztoznál rajtam. - uhh de szét fogom kúrni azt a kibaszott szűk pincidat édes kis cicám, ha továbbra is ezt csinálod morogtam magamban.
- Kibaszott jól ismersz szivi. - csókolta meg a lányt aki bele nyögött a csókba a hirtelensége miatt. Egyszerűen imádtam minden porcikáját, és az fix hogy nem osztozom rajta. Így szépen elindultam vele az udvar felé. Úgyis volt még egy dolog amit látnom kell.
- Hova viszel Frederick? - kérdezte türelmetlenkedve.
- Látni akarom! - jelentettem ki egyszerűen.
- Mit szeretnél látni? -  értetlenkedett.
- Látni akarom az animágus alakod. - álltam meg hirtelen.
- Miért? - nézett rám meglepődve.
- Miért kell megindokolnom azt, hogy látni akarom azt, hogy milyen sárkányt kapok melléd? - nevetettem ki a cicuskámat.
- Hebridai fekete sárkany. - mondta halkan, még én is alig hallottam meg. A következő pillanatban pedig már egy Hebridai féket sárkánnyal néztem farkas szemet.
- Ohh Meriln köszönöm, hogy nekem adtad őt. - suttogtam.
A következő dolog amit észre vettem az már az volt, hogy Ellenor tepert le engem az udvar kellős közepén.

Megőrjítesz...

|Fred Weasley|

A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》حيث تعيش القصص. اكتشف الآن