23. Epizód

975 52 41
                                    

Viszont abban megegyeztek, hogy ezt még nagyon megbánnyák a Weasley ikrek és Lee Jordan egyaránt.

- - - - - - - - - - Popps szemöge- - - - - - - - - -
- - - - - - - Vasárnap este - - - - - - -

Miután a fiúk miatt bekerültem egy hétre a gyengélkedőre, és még Perselus is le szidott. Azon az alapon, hogy--hogy lehetettem ilyen buta, hogy nem jöttem egyből a gyengélkedőre vagy hozzá. Számomra az előző hét egy szenvedés volt. Akár mennyire sűrű látogattak a barátaim. Szerencsére Ginny elküldte Ali-val az oda vissza tükröm, így tudtam Matty-vel beszélni. Alicia hozta nekem a tanulni valókat, Mio olvasni valót a mardekárosok és Harry és Ron pedig egy csomó csomó édességet. Bár én nem vagyok annyira édes szájú szóval csak a csoki békát meg a mindenízű drazsét ettem. A többit általában szét osztottam a többi betegnek. Bár csak én voltam a gyengélkedőn meg az elsőéves Wyatt Baker. Ő egy nagyon aranyos kis fiú. Mint kiderült Griffendéles és metamorfmágus. Bár a haja árulkodik a képességéről mivel az állig érő fekete hajának a vége zöld. Mesélt nekem az életéről arról, hogy félvér és az anyukája meg halt a születés után pár nappal. Az apja a bánatát alkoholba folytotta amikor a fiával még vele élt és rendszeres, nos verte őt. Ezért került oda Remus Lupinhoz aki a nagybátja. Amikor rá kérdeztem, hogy miért van már egy hete a gyengélkedőn, véletlenül elszólta magát. Annyira megijed, hogy ezek után nem leszek barátja, hogy muszáj voltam oda bújnom mellé és megnyugtatnom. Akkor elmesélte, hogy-hogy is történt. Egyszer amikor telihold volt kiszökött hintázni. Azért mert hajnalban felébredt és nem tudott aludni. Azt hitte már nem lehet baj mivel a nap majd nem fenn volt. Nos sajnos ez nem így lett, és Remus meg harapta, de mivel hajnalodott ezért hamar vissza változott Remus. Ő pedig egyből vitte a Szent Mungóba. Remus sokáig emésztett magát a történtek miatt, de lassan rá jött arra, hogy Wyatt nem hibáztatja érte. Miután ezt meg tudtam biztosítottam Wyattet arról, hogy rám mindig számíthat bármi lesz vele, én rá is vigyázni fogok. Nagyon megkedveletem a kisfickot ezért meg beszéltük, hogy együtt megyünk majd a nagyterembe. Mivel mindkettőnk egyszerre engednek el. Így is történt
- Wyatt kész vagy? - fordultam oda a fiúhoz miután felöltöztem. Mivel Ali volt olyan szíves és hozott nekem egy fekete szaggatott nadrágot egy zöld harísnyát meg egy zöld kötött garbot illetve a bakancsom meg egy fekete farmer kapátott. Így nem kellett abban lennem ami nálam volt. Wyatt ezzel ellentétben kék farmert és egy Griffendéles pulcsit kapott fekete bakancssal.
- Igen, mehetünk. - nyúlt a kézemért. Természetesen engedtem neki hogy fogja azt. Így sétáltunk el a nagyteremig. Nem beszélgettünk. Viszont nekem futa az oldalamat valami ezért a nagyterem ajta előtt megálltam és a fiú ellé guggoltam, és megfogtam a két kis vállacskáját.
- Wyatt kiközösítenek ugye? - húztam fel a szemöldökömet. Ő pedig csak némán bólintott. - A hajad miatt vagy azért mert Remussal laksz és szegények vagytok? - kérdeztem
- Mind a kettő miatt. - sírta el magát. Én pedig magamhoz öleltem a kisfiút.
- Wyatt akik ezt csinálják ők a legbutább emberek a földön. Ne foglalkozz velük. Te egy nagyon erős fiú vagy, aki ezek mellet nagyon kedves, aranyos és bátor. Ők csak irigyek a király hajadra. - álltam fel és kocoltam össze a haját a fiúnak. Akinek a szeméből eltünt a szomorúság utolsó szikrája is. Mosolyogva fogta meg ujjra a kezem és léptünk be a nagyterembe. Ahol a helyemet kerestem szemmel. Nagy meglepetésemre ott ült Alicia, az aranytrió, Ginny és még Katei Bell is. Megjegyezném egyszer ő is volt bennt nálam. Csak az ikrek nem akik miatt ugye bennt voltam. Wyatt-val oda sételtunk helyemhez és helyet foglaltunk a társaságban. Mindenkinek bemutattam Wyattet és persze mindenki örömmel fogadta jelenlétét. Bár az alsóbb évesek irigykedve néztek rá. Ezért megbögdöstem a vállát.
- Igen? - kérdezte.
- Néz oda Wyatt. - mutattam az alsóbb évekre. - Én mondtam, hogy irigyek rád. - mosolyogtam rá.
- Persze, hogy azok Ell. Hát nincs még egy ilyen elsőéves akinek ilyen jó haja lenne. - nevetett fel Ali. Wyatt pedig minden téren vörösre váltott. Mármint az arca és a haja is.
- Ami igaz az igaz. Nézd meg milyen kis cuki. - mutatott rá mosolyogva Katei is.
-Hagyjátok már szegényt mindjárt el olvad zavarában - kezdte kivédeni Mio. - ez kis cukiság.
Erre mindenkiből kitört a nevetés az este hasonlóan jó hangulatban telt el. Így egy szem pillantás alatt eljutottunk arra a szintre, hogy Wyatt elaludt a vállamon én pedig a pici fején. A többiek pedig ott hagyták minket. Viszont én fél ébretem az éjszaka közepén arra, hogy valaki le ült mellém. Lassan emeltem fel a fejemet. Majd halk megnyugvással teli sóhajt engedtem ki a számon.
- Szia George. Hol hagytad a másik feled?-kérdeztem halkan.
- Alszik. - mondta tömören és halkan. Itt pedig mindketten csendbe burkoloztunk legalább 5 percig. - Sajnálom.- szólalt meg George hirtelen.
- Mit? - kérdeztem vissza egyből.
- Azt ami hétfőn történt. Mármint nem azt akartuk, hogy megfáz. Lee mesélte, hogy ramatyul néztél ki. Illetve azt is sajnálom, hogy nem mentem be hozzád. Pedig folyton azt magyarázom, hogy bizhatsz bennem és erre nem mertem be menni hozzád. Mivel azt gondoltam, hogy haragszól rám azaz ránk, és Fred pedig egész héten szárnyalt a boldogságtól, hogy nem vagy a közelében. Nekem viszont hiányzott a társaságod. Az, hogy szekálj minket. Az, hogy még kelljen vigasztalni. Hiányzott a barátom Poppy. - mondta egyre halkabban.
- George köszönöm, hogy vagy nekem. Viszont csak azért haragudtam rád, hogy semmit nem küldtetek még egy WC ülökét sem. - kuncoktam fel, George arcára pedig egy hatalmas mosoly szökött. - Meg az miatt, hogy te nem jöttél. Azt hittem elfelejtette. Fred nem érdekel. - sóhajtottam majd a fejemet a fiú vállára döntöttem.
- De megbocsátász? - kérdezte mosolyogva. Vagyis a hangján hallatszott, hogy mosolyog.
-Megbocsátom- mondtam mosolyogva - És ki ez a kiskarapek?-kérdezte kíváncsian.
- Wyatt Baker. Ő Remus Lupin unokaöcse.Most elsőéves. Segítesz felvinni a szobájába? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs melyik a szobája - sóhajtott. - De aludhat nálunk. - mosolygott rám.
- Jó de, ezt hogy tervezed? - húztam fel a szemöldököm.
- Én alszom a földön te meg Wyatt pedig az ágyamban, ha neked úgy jó? - én egyszerűen csak bólintottam.
George feltápászkodott és felette a fiú a kezébe. Én pedig mentem előttük és világítottam.
Pár perc múlva már a szobájukban is voltunk. Szépen lefektettük a fiút. George adott egy pólót meg egy nem használt boxert pizsama gyanánt én pedig elmentem a fürdőbe átöltözni. Mire kiértem George már a földön feküdt egy matracon és be volt takarozva nyakig. Én leültem a matrac azon oldalára amerre ő is volt fordulva.
- Köszönöm, George. Ez nagyon sokat jelent. - mosolygottam rá.
- Bármikor aludhatsz az ágyamban nyugi. - nyugtatott meg halkan kuncogva. Mosolyogva sétáltam oda az ágyához. Amit Wyatt teljesen befoglalt. Mármint úgy elvolt terülve, hogy sehogy sem fértem volna oda. Így maradt az, hogy akkor George-val alszol.
- George. - bökdöstem meg a hátát amíg leültem a matracra.
- Igen? - sóhajtott fel mikőzben megfordult.
- Wyatt elfoglalta az egész ágyat. - mosolyogtam rá kínosan, bár ebből semmit nem látott. Nem szólt semmit csak felemelte a paplant így bekucorodtam mellé.
- Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar élsz az ajánlattal. - kuncogott. Én pedig szemforgatva fordítottam hátatt neki. Amit ő is meg tett.
- Ez most olyan mintha egy pár lennénk és haragudnánk egymásra- kuncogtam fel. Majd oda fordultam George felé és átöleltem a hátát. Erre csak egy halk kuncogást hallottam. Ebben a pozícióban aludtunk el.

A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》Onde histórias criam vida. Descubra agora