A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

9. epizód

-Hééé fiúk. Vízzel nem fog le jönni- nevettem fel és elindultam reggelizni egy nagyon nagy mosollyal az arcomon.

♤♡♤♡♤♡♤♡♤♡♤♡♤♡♤♡♤♡

Alicia mellettem még mindig az események hatása alatt állt. Látszót  hogy, rosszban sántikált már a mosolyán is. A nagyterem felé Ali néha néha fel kuncogot, de nem beszélgetünk semmiről. Amikor a Nagyteremhez értünk szinte üres volt.  Mi pedig helyet foglaltunk a griffendél asztalánál, pontosan ott ahol senki nem szokot ülni. Mostmár kényszert éreztem rá hogy Lee után kérdezek Aliciánál.
- Mi van köztetek Leevel? Mert ugye látszik rajtad hogy nem közömbös neked. Szerintem te sem vagy neki az.- mosolyogtam rá minden tudóan.  Alicia szemei kikerekedtek a meglepettségtől. 
- Mi... azaz én nem érzek iránta semmit. Miről beszélsz?- tagadta a nyilván valót. Hisz hirtelen olyan vörös lett mint a rózsa.
-Tudod Ali van szemem, de meg a vak is látja az egymás felé küldött jeleiteket. Csak épen ti nem.-komolyodtam el.
-Jó ha már itt tartunk, mi van veled és Freddel? -vágod vissza  egyből. Még mindig nem értem miért gondolja ez.
- Mi lenne?- húztam  fel a szemöldököm. - Szerintem színtiszta gyűlölet van közöttünk. Vagy is mostmár biztos.- mosolyodtam el gonoszul. Alicia el nevette magát,de sajnos nem élvezhetűk tovább a reggelinket. Mert a három jómadár be rontott a nagyterembe. Egyenesen felénk tartva.
-Magukkal meg mi történ?- kérdezte Mcgallagon. A tanári asztalra vezettem a pillantásom. Először a nagybátyámra, el sem hiszem egy kis mosoly bújt meg a szája szélében. Majd tovább Dumbledora aki egy nevetést próbált vissza tartani. A diadalittas pillanatomat egy hisztérikus engem vádoló hang szakította meg.
- Szerintem Dodget kelle meg kérdezni, hát ha tud valamit.
-Ms Dodge maga volt?- hát látszik hogy nem kedvel a professzor.
-Professzor - áltam fel és indultam el hozzá- maga szerint úgy nézek én ki aki ezt meg merné csinálni?- mosolyogtam rá a legbájosabb módon.
-Ami aztileti igen kisasszony. Ki nézem magából,  sőt nem is, tudom hogy maga volt.  Hiába mosolyog ilyen ártatlanul, maga a meg testesült ördög.- küldőt felém megsemmisítő pillantást. Huuu na ebből elegen van. -Lehet nem vagyok tökéletes. Lehet rászolgálók egyszer arra hogy gyűlöljön, de még nem szolgáltam rá. Tehát ha már itt tartunk. Be vallom hogy igen én voltam aki ezt meg merte tenni velük. De nyugodtan rá is kérdezhet hogy miért kaptak. Mert minden bosszúnak van oka.- fújtattam mint egy sárkány a nőre.
-Előszőr is 10 pontba Griffendéltől a tettért. Másodszor 40 pont a hangnem ért, amit meg engedtet magának. Harmadszor 20 pont a Griffendélnek mivel magára vállalta  az egész tettüket illetve be valotta hogy mit tett. Negyedszer várom magát az órái után egy beszélgetésére, illetve holnap 10-től büntető munkára jellenkezen nálam.- indult kifelé a teremből a professzor, de még vissza fordult.- Kisasszony ha megtenné szegye le a fiatal urakról azt a förmedvényt.- azzal mosolyogva távozott a teremből.
Miért mosolyog?Hát jó......akkor kellene nekem egy gyors smink lemosó főzet. Piton professzor felé vettem az utat. Meg áltam az asztaluk előtt, pontosan előtte.
- Mit szeretnél Poppy drágám? - kérdezte viszonylag halkan. Természetesen egy halvány mosoly bujkált a szája sarkában.Meg támasztottam magam a kezeimmel az asztalon.
-Kénne pár dolog a szertárból.......Még egy terem.- néztem rá könyörgően.
-Van egy elhagyatott terem az első emeleti lány wc mellett, azt meg kaphatja Ms Dodge.- szólt bele a beszélgetésbe Dumbledor mosolyogva.
-Köszönöm Dumbledor professzor.- Mosolyogtam kedvesen az igazgatóra.
-Apropó Poppy remekül kivitelezted a sminkelést. - kacsintott rám bohókásan az igazgató.
- Poppy mit mondok majd anyádnak ha kérdezi hogy miért vagy büntető munkán? Megígérted neki hogy nem kerülsz többé bajba. Tudod ez volt a kikötés hogy ide járhas- emlékeztetett a professzor.
-Nem én keztem!- vágtam vissza.
-Sose te kezded -forgatta meg a szemét. Nem maradt más választásom. Be kell vettem a titkos fegyverem. Éppen szólásra nyitottam a szám de Perselus gyorsabb volt.- El se kezd, csak... csak menny már. Használj ami kell.-  sóhajtott  egy nagyot. El mosolyodtam.
-Hát még van egy dolog.....szóval le kellene igazolnod nekem körülbelül négy órám. Mivel a smink lemosós főzettem nem tökéletes, még- hangsúlyoztam ki a még szokócskát.
-Tudja mit Ms Dodge jómagam hajlandó vagyok leigazolni, ha jelen lehet a procedúránál - nézet rám félhold alakú szemüvege mögül az igazgató.
-Merlinre, persze hogy jelen lehet professzor úr. - kezdtem el ugrálni mint egy kis lány aki meg kapta azt az ajándékot amire várt.
-Illetve Poppy szeretném ha jelen lenne az egyik áldozata is. Jót tenne nekik egy kis tudás gyarapítás.- mosolygót rám. Erre én csak egy bólintással feleltem. Még fordultam és a hármas felé vettem az útam. Az ikrek és Lee, mily meglepő  módon pont úgy ültek hogy láthassák hogy kivel beszélgetek. Remélem éreztétek az ironiát. Szemben velük Harry és Ron párosa illetve egy barna hajú lány. Határozót léptékkel indultam el féléjük. Mondanám hogy a magassarkú bakancsom kopogása volt az egyetlen zaj a teremben, de nem. Főleg hogy nem kopogót, és mindenki jó ízűen beszélgetett. Kivéve azt a személyt aki minden mozzanatomat leste. Szinte lyukat égetett rajtam. Természetesen az arcomra varázsoltam az egyik legszebb és egyben legélethűbbnek látszó mosolyom. Tudjátok van az a pillanat, amikor valakit már a pokolra kívántok, de muszály vele jópofizni , mert az illem azt diktálja hogy, ne vágd a képébe hogy mennyire gyűlölöd. De sajnos egy mosoly nem rejti el a tömény gyűlöletet. Ne értsétek félre Georgot nem gyűlölöm. Már mondhatni hogy kedvelem is. Ezzel ellentétben Fredt már az első napomom utáltam. Ami igen csak figyelemre méltó, mivel ez a negyedik napom. Mire oda értem a társasághoz már mind engem bámultak. A lány kissé szemre hányóan. Látszik rajta hogy nem szokot szabályt szegni. A talárján egy gyűrödés annyi sincs. Nyakkendője precízen megkötve az enyémmel ellentétben ami csak a nadrágomba volt fűzve őv gyanánt. A táskája telve könyvekkel és most is olvas.  Tuti róla másolják a leckét a fiúk. Apropó fiúk ,Ronra majd Harryire néztem, vették az adást hogy le szeretnék ülni. Egyszerre csúsztak szét hogy közéjük férjek. A lányt Ron majdnem le lökte a padról.  Sikeresen helyet tudtam foglaltam. Na akkor kezdjük a tárgyalást.
-Mind tudjuk hogy az- mutattam az arcukra- én voltam.- a lány morgót valamit az orra alatt.- A morgós lánynak az öcsémék mellet mi a neve?- néztem folyamatosan az előttem ülő szemébe, úgy ahogyan ő is az enyémben. A szája sarkában pedig valami mosolyra hasonló bujkált.
-Ő Hermione Granger. Az öcsénk barátja.- kacsintott rám. Ohh szóval a kis Roncimuncinak tetszik a lány.- És igen tudjuk hogy  te voltál, és azt is hogy nem lehet leszedni.
- De le lehet . Csak ti nem tudjátok hogy. Dumbledor- tól és Piton-tól az összes szükséges dolgot meg kaptam, viszont valamelyikőtök "segítenie"kell- mutattam idézőjelet.
A fiúk azaza Fred és George össze néztek, valamiféle néma egyezséget kötötek. Egyszerre fordultak felém, nagyon bárgyú mosollyal. Valjuk meg kicsit ijesztő hogy milyen szinten vannak összhangban.
-Egy egyszerű kérdés ha tudod rá a választ George megy, ha nem én.- küldött felém egy bugyi olvasztó mosolyt. Mondjuk sminkben furcsán hatott de, be kell valljam hogy így is jól nézet ki. Ebben pedig a legnagyobb probléma az hogy ezzel tisztában van, és vissza is él vele. Mint most.
-Jó mondjátok. -morogtam rájuk. A mosolyuk meg nagyobb lett  Lee csak fogta a fejét, Ronnék pedig ezt a pillantott választották távozásra.- Lee- bökdöstem  meg a fiút. - Alicia egyedül van és néz ki a fejéből. Beszélges vele.- próbáltam rá venni arra hogy oda mennyen oda hozzá. A lányra nézet majd mosolyogva vissza rám. Gyorsan fel ált és oda kocogott a barátnőmhöz. Én pedig kénytelen voltam vissza fordítani a tekintetem az ikrekre.
-Tehát, Ellenor...-mosolygót rám már megint úgy ahogy az imént az az idióta Fred.
-Hány bátyánk van?- mosolygót rám George mint valami vadállat az ártatlan prédájára.
- Most ez komoly?Honna kellene nekem  ezt tudni ?- háborodtam fel- Egy? - kérdeztem reménykedve. Hátha.....De az ikrek mosolya egyből elárulta őket
-Hát Ellenor- kezdte George
-Nekünk összesen-folytatja Fred egyből
-Három bátyánk van.- majd fejezik be olyan szinten egyszerre hogy, fel áll a ször a hátamon. Fred felállt és oda sétált mögém, es mint egy úriember kezet nyújtott nekem hogy, felsegítsen.
Félre löktem a kezét és majdnem futva  indultam el a szertárba. Már vagy 3 perce rohanók előle.
-Ellenor várj már meg- szólt nekem Fred már sokadjára. 180 fokos fordulatott vettem és félmétere ott volt a kipirult arcú Fred Weasley.