A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

4. epizód

□□□□□□□□Cedric szemszöge□□□□□□□□
Ma nehezen keltem. A haverjaimnak nehéz dolguk volt  ma is a felkeltésemmel. Hosszú nap a mai. Nehéz óráink vannak ma,  és ma meg kell írjak még egy mágia történetet beadandót. Nagy nehezen felkeltem. 10 perc múlva már reggelizni tartottunk. Mint mindig vajas pirítóst reggeliztem és átlagos dolgokról beszélgettünk reggel. Jól elbeszélgettük az időt, mire észrevettük, hogy késésben vagyunk majdnem kiürült a Nagyterem. Nevetve rohantunk Gyógynövénytanra ami a Griffendélesekkel van. Éppen be értünk Bimba professzor előtt.  Szokás szerint a középső padsorba ültem Timmel. Gyorsan előpakoltunk,  de esélyünk sem volt elhelyezkedni mert a professzor megszólalt.
-Gyerekek ma páros munka lesz. Vegyes párok lesznek és a mai párjuk lesz az egész évben a padtársuk. Nem fognak mindig együtt dolgozni, de ma igen, a mai óra anyaga pedig a Boszorkányfű lesz. Akinek a nevét mondom ide jön. Belenyúl az urnába és kihúzza a padtársa nevét. Mivel párosan vanak így mindenkinek jut majd padtárs..... -a többire már nem igazán figyeltem ,mivel elbambultam. Akkor eszméltem fel amikor Tim kezdett bökdösni, mivel mondták a nevem. Komótosan oda sétáltam majd húztam egyett. Széthajtottam és szidtam magam! hogy lehetek ilyen szerencsétlen hogy pont kihúzom ezt az idóta   Fred Weasleyt.   A prof kezébe nyomtam és ő felolvasta. Majd az egyik első padra mutatott. Hasonló volt az arc kifejezésünk. Levágtam a cuccom a padra és leültem. Ő is le vágodott mellém.
-Diggory- biccentett kimérten
-Weasley-viszonoztam a biccentést. Az óra további részében nem kommunikáltunk csak ha kötelező volt. Az óra így nagyon lassan telt, de vége lett. Kicsöngettek mindenki rohant kifelé, mondjuk én is. Kiértem és Tim és Eathan vártak.
-Na kibírtad haver?- kérdezte Ethan   az arckifejezésemen röhögve.
-Mint látod. De nem ez a lényeg milyen óránk lesz?
-Bájitaltan a Hollóhátasokkal.-adta meg a választ Tim
-Fantasztikus még egy szenvedés.-ez már most borzalmas. Az órán el kezdtük a Szerencselé elméletét. Viszonylag gyorsan eltelt. Majd mentünk dupla Bűbájtanra ahol az Avis és az Orhidessis bűbájt tanultunk meg vagy is inkább csak próbáltuk.  Az Avis a madáridéző bűbáj. Nem nehéz sikerült másodjára. Az osztályból elsőre.  Normális esetben most kaptam volna 10 pontot,  de persze a trimágus kupa miatt ez most nem így van. A másik bűbáj az Orhidessi volt. Ami amúgy meglehetősen haszontalan. Mármint a csajozáson kivűl!  mikor fogok én virágcsokrott varázsolgatni.  A varázsige most nem ment olyan jól. Negyedjére sikerült csak megcsinálni. Pont kicsöngetésre.  A srácokkal éppen jöttünk kifelé a teremből és pont elhaladtunk egy csapat alsóbb éves lány előtt egyből elkezdtek rólunk sutyorogni.
- Srácok csak én nem bírom azt meg szokni, hogy nem bírunk úgy végig menni egy francos folyóson hogy ne súgjanak össze mögötünk?- tette fel kissé idegessen a kérdést Eathan.
-Szerintem nem vagy vele egyedül. Nagyon idegesítő.-nyögi be Tim.
-Detto.-morogtam.
-Milyen óránk lesz?-tette fel az élet nagy kérdését most Tim. Eathan meg rántotta a vállát. Így két szempár szegeződött rám. Megforgattam a szemem és sóhajtva válaszoltam.
-Nekem számmisztika. Nektek jóslástan. - azzal én lekanyarodtam a számmiszitika terem felé. Útközben Roy is megtalált. Roy egy hollóhátas nagyon jófej gyerek mellesleg a padtársam. Benyitottunk a számmisztika terembe majd szokásszerint a leghátsó padban helyett foglatunk. Én ültem a fal mellett mert általában én elalszom óra közepén. Roy pedig ha kérdeznek felkelt és kisegít. Sokkal tartozom neki már.  Ez ma sem volt másképp csak már az óra első 20 percében bealudtam. Ma szerencsém volt nem kérdeztek semmit. Csak óra végén keltett fel Roy.
-Tessék haver itt az órai anyag majd pótold be. -hevesen bólogatam-Gyere menjünk kajálni.
-Uhh ez egy nagyon jó ötlet Roy.- ezen a reakción felröhögött, majd én is. Ez megalapozta a hangulatot a Nagyteremig. Beléptünk az ebédlőbe ahol elváltunk, ő ment balra én pedig jobbra. Levágódtam a srácok mellé úgy hogy lálássak a többi asztalra. A fiúk a griffendél asztala felé bámultak. Pontosabban egy  barna göndörhajú lányt. Nem láttam még itt de szerintem senki sem. A Weasley ikrekkel társalgott. Mindenki figyelmét felkeltette az új diák. A fiúk szót is adtak neki.
-Valaki tudja ő ki?-kérdezte Eathan
-Passz. Cedric?-nézett rám Tim majd Eathen is. Én még mindig a lányt bámultam.
-Olyan ismerős, de nem tudom honna is.-gondolkoztam hangodsan. Az igazgató közben fel állt, majd szólásra nyitotta a száját.
-Gyerekek mint mind láthattátok új diákot köszönthetünk. Névszerint Poppy Dodge-ot. Poppy kérlek állj fel.Poppynak ez a 4. Iskolája ha tudni akarjátok, hogy miért őt kell meg kérdeznetek. Viszont mint már említettem idén iskolánk falai között kerül megrendezésre a Trimágus Kupa. Szeretnék nyomatékosan meg kérni mindenkit, hogy ha baj van a kommunikációval kerese fel Ms. Dodgeot. Ő anyanyelvi szinten beszél franciául és bolgárul.
-Engem korrepetálhat franciából.-vágott közbe az az idióta Malfoy gyerek. Olyan nyugodtsággal mintha ismerné a lányt.
-Mr. Malfoy tartogassa magának a megjegyzéseit. Tehát két hét múlva jön a másik két iskola, viselkedjenek a Roxforthoz méltóan.- azzal az igazgató visszaült és folytatta az ebédjét. Mindenki izgatottan kezdte boncolgatni,  hogy mit értenek az alatt hogy ez a negyedik iskolája. De én csak figyeltem és gondolkoztam hogy honnan lehet annyira ismerős hisz nekem csak egy Poppy nevű ismerősöm van, de őt már nem láttam lassan 6 éve. A lány közben a legfiatalabb Weasley lány társaságában kapott éppen röhögő görcsöt. Persze mindeki egyből rájuk figyelt.
-MI OLYAN ÉRDEKES? NINCS JOBB DOLGOTOK MINT AZ IDIÓTA BÁMÉSZKODÁS?! MERLINRE MONDOM...-fogta be asszem Ginny a lány száját. Elkellett mosolyodnom, nem mondom elég bátor. A lány sikeresen le hámozta barátnője kezét a szájáról majd szépen elindultak kifelé az ebédlőből. Mielőtt kimentek volna végig nézett az asztalokon a mardekár asztalánál elnevette magát. Majd a mi asztalunkra nézett pontosabban rám. Nekem pedig akkor esett le, hogy ő az én nagyon régi barátom Poppy Ellenor Dodge. Azzal a lendülettel álltam fel a helyemről és indultam el a lány irányába. Mikor visza fordult már ott voltam mögötte. Még mindig úgyan olyan kis szerencsétlen, beleütközött a mellkasomba. Majd a nyakamba ugrott és kiszorította belőlem a szuszt is.
-El...Ellenor- szorítottam magamhoz a lányt hisz nagyon hiányzott.-Ell nagyon hiányoztál.
-Te is nekem. Csak kérlek ne fújts meg.-nevetett fel kínosan.
-Ki is kezdte a fújtsuk meg a másikat, játékot?-kérdeztem vissza nevettve  átkaroltam a derekát, és elindultunk kifelé a teremből -Voltál már a tónál?
-Nem ma érkeztem sacra kb. 3 órája.-kuncogott. Aranyosan kuncog
-Na akkor indulok az iskola legszebb helyére, a legszebb lánnyal az oldalamon.-Mosolyogtam rá a lehető legcsábosabban. Bár tudom hogy közöttünk nem lesz semmi,de azért ha már meg tehetem.
-Ahhh ez már hiányzott..... Hol van Ginny?-fordult vissza a lány. A haja pedig belevágodott az arcomba. Nem telt el fél perc sem,  de már vissza is fordult. Én pedig nem tudtam letörölni a vigyort a képemről hogy ujjra láthatom. Felidéztük kedvenc csínytevéseinket a mugglisuliban míg oda értünk a tóhoz. Ell szája, tátva maradt a látványtól.
-Nos hogy tetszik?
-Ez gyönyörű. Köszönöm hogy meg mutattad.-mosolygott rám
-Ugyan ezzen nincs mit köszönni.-ültem le a fűbe.-Tulajdonképpen miért rúgtak ki az többi sulidból?-kérdeztem rá arra ami igazából mindenkit érdekkelt.
-Hát az Ilvermornyban tanultam két évet, azért rúgtak ki mert felgyújtottam egy lány szobáját aki folyamatosan piszkált. A Beauxbatonsban 1 évet tanultam és csak ott hagytam szimplán. A Durmstrangban pedig  a 3. évemet kezdtem és azért rúgtak ki többek között mert felrobbantottam egy wc-t.-kuncogott a lány.
-Okkéé..... Nem gondoltam volna hogy képes vagy ilyesmire.-mosolyogtam a lányra
-Hát mint látod elértem a célom. Itt vagyok abban az országban tanulok végre ahol lakom. Innen már csak a RAVASZ vizsgámmal a kezemben megyek el.-nevetett fel Pops.
-Na jól van vissza menjünk?-tettem fel a kérdést. A lány csak bólintott. Nevetgélve tettük meg a visszautat is. Egy csomó dolgot mesélt az iskoláiról. Boldog volt hogy itt lehetett, én pedig boldog voltam hogy itt van.