A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

13. epizód

-Majd találkozunk órán kicsi lány- suttogta és egy gyengéd csókot lehet a kézfejemre. Majd halkan távozott, én pedig pár perc múlva újra az álmok földjén jártam.

<><><><><><><><><><><><><><><><>
Az esti asztronomia gyorsan eltelt, úgy ahogy a péntek is. Értelmetlen körmöléssel teltek az órák. Kivéve a dupla mágiatörténet. Amikor beértem a terembe alapjáraton kB 5 perces késsel. (rossz irányba fordultam az egyik folyosón) Ne kérdezzétek, hogy kavarodtam el Ali mellől, de sikerült. Szóval kopogtam az ajtón. Egy gyere vagy egy szabad -ot vártam. De nem jött se kép se hang. Az ajtó résnyire kinyitott. Egy rettentően monoton hang szűrődőt ki a teremből. Halkan beosontam a terembe. Az ajtó mellett volt egy üres hely. Oda doptam le magam a lehető leggyorsabban.
-Nahát nahát.. - szólalt meg mellettem Lee- itt van az elveszett bárányka. A mi rosszakaronk, vetéjtársunk és egyben ellenségünk. - mosolygott rám kedves padtársam.
-Lám, lám, lám ki mellé fújt engem a sors- grimaszoltam - Merlin veletek büntett engem - sohajtottam és előkotortam a cuccomat.
-Törpe, arra nem lesz szükséged. - felhúztam a szemöldököm. - Mind - mutatott körbe a teremben- megprobáltunk írni Binns professzor óráján. 90%-ban kudarcba is fulladt.
-Jó, de akkor mivel töltitek az óráit? - tettem fel a legelső kérdést ami megfogalazódott bennem.
-Hmmm általában alszunk vagy pihenünk. Még beszéljük a padtársunkkal az élet nagy problémáit. Bár nekem eddig nem volt- kuncogott saját mondandóján. - Vagy Fred és George esetében itt tervezünkk bosszú hadjáratot. Vagy csak simán egy csínyt.- mosolygott rám.
-Lee és a te esetedben? - kérdeztem kuncogva.
-Vártam már ezt a kérdést Törpe_. - mosolyodott el. - okkal ülök itt közvetlenül az ajtó mellett. Okkal én nyitottam ki neked az ajtót- húzta egy cinkos mosolyra a száját.
-Szóval elszoktad lógni. - mosolyogtam rá.
-Pontosan. Senki nem szól, mert ha szólnának mind nagy kutyagumiban lennénk. Csak néz Aliciára és Angelinára- mutatott a lányokra- alszanak.
-És most hogy van egy ilyen jófej, gyönyörű és okos padtársad. Most is eltervezzel lógni? - tettem fel újfent egy kérdést.
-Az egoistátt és a ravaszt ki hagytad - nézett rám teljes komolysággal, én is megprobáltam komolyan nézni rá. KB 1percig sikerült is, majd egy hangos nevettésbe torkollott az egész. Lee is csatlakozott. A végén már azon nevettünk hogy nevett a másik.
-Mr. Jorden és Ms....
-Piton. - segítettem ki a szellem professzort.
-Tehát Mr. Jorden és Ms. Piton elmondanák mi ilyen vicces, hogy még kell szakítsam az órát hogy magukra szóljak - háborodott fel a tanci bácsi. Leevel összenéztünk én pedig egy csintalan mosolyra húztam a szám.
- Tudja professzor úr épp azt tárdjaltuk meg a kedves padtársammal, hogy el fogunk lógni kB 5 perc múlva az ön agysejt gyilkos tanórájáról.- néztem a nevettéssel küzdő Leere.-De elvettetük az ötletet és éppen az élet nagy dolgait beszéltük meg. - mosolyogtam a profra a teremben mindenki küszködött a nevettéssel.
-Ezek a mai fiatalok már nem tudják mi a tisztelet. - morogta a szellem és újra kezdte az anyag eladását.  Lee fejem már vörösödött. Gyorsan letéptem egy pergamen darabot, és rá körmöltem "ellogunk, mielőtt megfuladsz?" majd  elé csusztattam. Lee csak bólintott. Az ikrek felé fordult és mutogatott nekik valamit. Nem igen figyeltem rá csak be vágtam a cuccaim a táskámba. Lee óvatosan kinyitotta az ajtót  és kissurrant. Utána George ment. Majd Fred képet az aztalomhoz.
-Tudod lekéne lépnünk mielőtt féltünk neki. - suttogta és felhúzott az ülőhelyemről, és kihúzott a teremből. Éppen csak magamhoz tudtam venni a táskám. Végig húzott az égés kastélyon egészen az udvari. Ott megálltunk levegőt venni. Csak hát  még mindig fogta a csuklóm. Kezdet idegesíteni és égete a keze csuklóm.
-Weasley mostmár igazán elengedhetnéd a kezem. - emeltem fel a kezem azzal pedig az övét is. Fred gyorsan elengete a kezem és megköszörülte a torkát.
-Asszem várnak minket... - túrt bele a hajába zavartan.
-Igen szerintem is. - motyogtam halkan. Az a mozdulat ahogyan a hajába túrt megbabonázott. Megráztam a fejem ezzel sikeresen elhesegve annak a gondolatát, hogy én akarok beleturni abba a vörös hajkoronába. Kezdet kínos csönd telepedni ránk. Szótlanul bámultuk a másikat. Az énesetemben azon filozofáltam, hogy nem szerethetek bele ebbe a fiúba, mivel az ellenségem.
-Ellenor.....- kezdte el fred.
-Na csak hogy ellogtatok galambocskáim- futott oda Lee.
-Már azt hittük rajta kapott valaki titeket. -  folytatta George.
- Éppen indulni akartunk. Ugye Fred?-  kérdeztem a fiút.
-Hee?.....Ja igen éppen indulni akartunk. - értett velem egyet a fiú.
- Akkor induljunk is. - jelentette ki Lee a lehető legegyszerűbben. George és Fred kicsit lemaradva beszélgetek valamiről. Még mi Leevel csendben caplatunk egymás mellett.
-Törpe mi történt abban kB 5 percen amíg kettesben voltatok? - kérdezett bele a dologba Lee.
- Kellett volna történnie valaminek? - válaszoltam kérdéssel kérdésre.
- Ccc-cancogott Lee- Törpi annyira látszik hogy odavagyok egymásért, hogy vak is látja. - felhúztan a szemöldököm
-Lee te nem vagy normális... - nevettem fel. - Ő az ellenségem, sőt a vetélytársam. Már hogy lennék oda érte? - akadtam ki.
- Ahogy tartja a mondás " háborúban és szerelemben mindent szabad" - molyogott rám mindentudó.
- Nincs háború, ÉS NEM VAGYOK SZERELMES. - ordítottam le a fiú fejét.
- Jól van jól van. Felfogtam- emelte fel védekezés képen a kezét. Majd elnevette magát. Én durcisan hátat fordítottam neki. Közben majdnem beleütköztem az ikrekbe. Vagyis bele is ütköztem az egyikbe. Meglepő lenne  ha nem abba a kék szembe néznék bele mint tíz perce. A lehető leggyorsabban futottam el a Fekete-tó írányába. Ott leültem a tó partjára és néztem bele a feketeségbe. Hallottam magam mögül valami zajt. A zaj egyre hangosodott majd, hirtelen megszünt. Valaki vagy valakik helyet foglaltak mellettem. Nem sok ész kellett hozzá,hogy kitudjam találni, hogy a három fiú egyike foglalt mellettem helyet. Sanszos volt, hogy nem Lee vagy éppen Fred. Szóval 90% ban biztos voltam benne hogy George.
- Pops én nem tudom mi folyik a fejedben. De azt tudom, hogy bármi van amit ki  akarsz beszélni magadból. Azt velem vagy a húgommal meg tudod beszélni. Tudom azt is hogy "ellenségek sőt mi több még vetélytársak"  vagyunk,- mutatott idézőjelet - mellesleg még egy hete sem ismerjük egymást. Azt is tudom hogy nem bízol annyira bennem vagy bennünk. De én bízom benned és bármit mondasz hallgatók mint a sír - kacsintott rám. Majd át karolt. A vállára döntöttem a fejem egy nagy sóhaj kíséretében.
-Georgei tudod én magam sem tudom mi folyik a fejemben. Sőt soha sem tudtam eddig zsongo gondolatok nélkül élni- itt kínosan felnevetem- de most még rosszabb a helyzet. Túl sok infót kaptam a hétre és még csak 5 napja vagyok itt. - döltem hátra. Ezzel pedig magammal rántottam Georgot is.
-Ha rá kérdezek elfogod mondani vagy dobjuk a témát? - kérdezte bizonytalanul. Elmosolyodtam.
-Ha nem kérdezel rá soha sem tudjuk meg. - mosolyogtam rá csintalanul.
- Szóval Poppy, mitől zsonganak még jobban a zsongo gondolataid? - fordította mostmár ő is felém a fejét. A haja a szemébe lógott. Szerencsére nekem egy erős kontyba volt fogva a hajam, mivel általában mindig szét áll. Így engem nem veszélyeztetett ez a dolog.
-Tudod én soha sem ismertem az apámát. De ugye velem ellentétben mindenki ismere, de egy szót sem mondanak tehát még a nevét sem tudom......- néztem a fiú reakcióját. A szemében szánalom csillogott. - Elvileg hasonlítók rá, vagy is mindenki ezt mondja.  De az egyetlen rokonom aki szeret az Perselus Piton. Tudom neked ez furcsa lehet sőt elképzelhetetlen, de ő az egyetlen ember aki igazán tényleg szeret, és nem egy hibának tekint. - néztem vissza az égre. Itt már nem érdekelt a reakciója.
- Igen nem is tudom elképzelni. - éreztem hogy néz, de én ezt nem viszonoztam.
- A születésem hogy anyám mondja " roxfort egyik menője az ujja köré csavart a hetedévemben aztán boldogok voltunk, majd beütött a baj" persze anyám részéről. Azaz meg fogantam én. Anyám és apám nézetei nem egyeztek, ezért születésem után kis idővel  külön mententek. Engem meg anyám "nevelt" - mutattam idézőjelet- a saját borzalmas módján.  Perselus pedig amikor lehetősége volt elvitt anyám kinzásai elől.  Ezt úgy értsd hogy ha nem tetszett neki hogy mit csináltam akkor csak  szimplán megátkozott. Próbált belőlem kisebb nagyobb sikerekkel egy aranyvérmániás halálfaló gyereket nevelni.
- Sajnálom- mondta George.
- Nem kell, ettől lettem olyan amilyen. - néztem a fiúra. Majd szép fokozatosan felültem. - És ami nem hagy nyugodni az az hogy Mcgallagon közölte velem tegnap hogy rohadtul született animágus vagyok. Mindezt apám miatt akit nem ismerek.- George szemei kétszer akkorára nöttek.
- És ezt elmondtad már valakinek. Mármint a teljes történetett. - kérdezte aggodva.
- Nem te vagy az első akinek ennyit meséltem egyszerre. De tudod nem ez a teljes story. - mosolyogtam rá fájdalmasan. - viszont mostmár mennünk kell ebédelni.- vettem fel a cuccaim és indultam el. - És George ha bárkitől is vissza hallom azt amit mondtam. Tudni fogom hogy te voltál. Viszont akkor nem leszek kegyes és kitépem a szívedet. - mosolyogtam rá. Szépen mentem a nagyteremben. Az emberek már az étkezés közepén voltak. Mit sem törödve az engem vizslató tekintetekkel odaléptem a jegyesemhez, megöleltem. Ő pedig adott egy puszit a homlokomra. Annyira nem ér hogy én vagyok az idősebb de ő a magasabb. Köszöntem a többieknek is. Azaz Marcust megöleltem és Milset illetve  Montsguet is. Míg Blaise csak a szokásos ököl pacsis köszönésünket csináltam meg.
-Héé - szólalt meg Adrian- Én is itt vagyok csajszi- nézett rám durcisan. Ezen kucognom kellett. Áthajoltam azt asztalon és megöleltem.
- Most jobb? - mosolyogtam rá. Ő pedig bólintott.
- Mért van az hogy én csak egy ökölpacsit kaptam, míg a többiek ölelés. - morogott Blaise. Olyan cuki durcizznak, ahhoz képest hogy mardisok. Bár ez is csak sztereotípia. Oda léptem mellé és átöleltem őt is.
-Na most, hogy senki nem durcizik elmennék ebédelni. - mosolyogtam rájuk. Majd oda mentem a "helyemhez" ahol senki nem ült, de kellően távol volt a diákoktól és a tanároktól is. (szerk:. Ez kicsit sem volt sheldonos😹😂) Egyszóval tökéletes volt nekem.  Éppen szedtem magamnak amikor egy bagoly szált le a csörében kétt levéllel. Kivettem a leveleket a csöréből és oda nyújtottam  egy kisebb szelet kenyeret. Az egyiken a roxfort címere volt a másik. Na szóval az egy rivaló volt. Eleget láttam már ilyen borítékot, hogy tudjam hogy nézki és mennyi időm van ki nyitni mielőtt az magától megtenné. De persze megint nem időzítettem jól, és magától kinyilt.
- POPPY ELLENOR DODGE SZÉGYENT HOZTÁL A PITON CSALÁDRA. MILYEN ALAPON VOLT NEKED MERSZED A GRIFFENDÉLBE KERÜLNI ÉS MÉG LEVÉLBEN MEG IS Írni EZT. EZENNEL KITAGADLAK ODAMÉSSZ AHOVA AKARSZ AZZAL AKIVEL AKARSZ..... - jött anyám sípoló ideges hangja ki a levélből. Én reflex szerűen csak a pálcámért nyúltam.
-Piroinito- mondtam ki a tűzgyujtó varázsigét. A rivaló pedig a levegőben gyullad meg. A hamuja pedig bele szállt az ebédembe. Eltoltam az előttem lévő tányért és magam elé vettem a másik levelet. Szépen lassan kinyitottam.

Ms. Dodge ma este 10- től várom az irodában. Roni fogja a sorokat.
Mcgallagon professzor.

Hát ez fantasztikus mondhatom. Mehetek írni. Feláltam a levelet elraktam a táskámba és a tanári asztal felé fordultam. Először Mcgallagonra néztem, bólintottam jelezve, hogy értem amit írt. Majd nagybátjámra aki inkább aggódó tekintette vetett rám. Nem törödöm módon megrántottam a vállam és elindultam a griffendéltorony felé.

Nem tudom mi van velem. KÉPES VOLT ZAVARBA HOZNI. Engem Fred Weasleyt. És ebéd közben szemrebbenés nélkül felgyújtani  egy rivalót. Ezt még mi sem mertük megtenni George-val.
                                        |Fred Wealsey|

HELLOOO. NA MOST HOGY ITTHONRÓL TANULUNK. IGY TUDOM PÓTOLNI  A RÉSZEKET. ILLETVE LEHET HOGY MÉG TÖBBET IS FOGOK TUDNI FELTENNI. DE  EZ MÉG A JÖVŐ ZENÉJE .SZÓVAL NEM IGÉREK SEMMIT ELŐRE. PUSSZIII

By:. Bogi❤