A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

31. Epizód

- Mi az, hogy meg volt az esélyed? - kérdezte George érdeklődve. Mire én csak meg forgattam a szemem.

- Az Drága George, hogy Fred este rám mozdulat. Én pedig vissza utasítottam mert Charliet kedvelem. - néztem rá.
- Miii? - kiáltott fel meglepetten.
-Halkabban már te idióta! - parancsoltam rá.
- Jó nyugi van. De biztos így történt? Mármint Freddel nem vagytok egy szinten. - magyarázta George mutogattva.
- Már megbocsás George Weasley, de most azt mondod, hogy én nem vagyok jó nő? - húztam fel a szemöldököm. - Mert nem vagyok szőke és kékszemű? Vagy nem tökéletes az alakam? Vagy nem én vagyok a legjobb nő a Roxfortban? Arról nem is beszélve, hogy az arcom sem szép. - forgattam meg a szemem.
-Én nem így értettem.-nézett rám George lesajnáloan.
- Akkor hogy? - kértem számon- HOGY MÁSHOGY TUDOD EZT ÉRTENI?!? - kiabáltam rá. A válaszát meg sem várva hagytam ott. Idegesen trappoltam a kastély folyosójain. Nem volt célom csak le akartam nyugodni. A végén már csak a földet figyeltem. Így nem volt meglepő, hogy neki mentem valakinek. Hátra is estem volna ha nem kapja el a derekamat.
-Drágám jól vagy? - - hallottam meg Alexander hangját.
- Jól persze. - szedtem össze magam, a fiú pedig lassan engedett el.
-Hallottam a kirohanásodat vacsora közben. - jegyezte meg halkan. Felnéztem a mellettem álló fiúra, és elgondolkoztam azon, hogy most ezt milyen szándékkal mondja. - Nem akarlak felszedni. Pontosan tudom, hogy ilyenkor vagy a legsebezhetőbb. Ez így nem lenne kihívás. - mondta nyugodtan.
-Hiszed vagy sem, de van barátom Timosenko. - utaltam Charliera.
- Tudom. Illetve azt is, hogy vele tényleg van valami. - mosolygott le rám.
- Tudod? - kérdeztem vissza annyira  megilletődve, hogy még a bolgár sem jött a számra.
-Csak azt ne értem, hogy miért pont annak a bátyát választottad. Akinek te is be jössz. -  gondolkodt el.
- Azért választottam Charlie Weasley mivel egy lenyűgőző ember. Jó szívű. Kedves, és mindemellett pedig félt engem. Tudod, hogy szűkségem van arra, hogy félcsenek. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt két napban mindig ott volt velem. - áradozotam a fiúról. Alexander elmosolyodott.
- Tudom, hogy a látszat ellenére nagyon is igényled azt, hogy foglalkozzanak veled. Hisz  többek között ez ez fogott meg benned. -  vakarta meg a tarkoját zavartan.
- Tudod, örülök neki, hogy össze futottunk.-mosolyogtam rá. - Mi volna  ha kibékülnénk. Mármint nem arra célzok, hogy próbáljuk meg ujjra. Hanem legyünk barátok. Hisz nagyon jól ismerjük a másikat. - nevettem fel zavartan.
- Rendben van. - kacsintott rám. Én pedig egyből megöleltem. Ő meglepődőtt, de egyből vissza ölelt. Kicsit el is húzódott az ölelés. De nem is az volt a gáz. Hanem az hogy valaki megragadta az egyik kezem  és kirántott Alexander kezei közül, majd  behúzott egyet a fiúnak. Engem pedig maga után rángatott.
- DE FREDDIE MACII.... - halottam meg  magam mögött  azt a bizonyos hangot. Én pedig elkeztem kirángatni Fred kezéből a kezemet. Fred szorítása pedig fokozatosan erősebb lett.
- Weasley engedj már!Ez fáj.- emeltem fel a hangom.
- Piton - fordult vissza hirtelen, így én neki mentem. - fogd be azt a szép szádat vagy én fogombe. De abban nem lesz köszönet. - förmedt rám.
- És mit tudnál tenni? Mivel tudna engem egy vérárulo rá venni arra, hogy maradjak csendben?- bukott ki belőlem az aranyvérmániás énem.
- Ezzel... - szegezte lassan a nyakamnak a pálcáját. Majd felemelte a fejemet a pálcáját segítségével. A testem összes izma megfeszült. - Tudod- igazított ki egy tincset az arcomból és hajolt  hozzám közelebb. -  nem tudom mit eszik rajtad Charlie. - vezette végig rajtam a tekintetét. - Selejt vagy. Olyan  aki nem érdemli meg azt, hogy Griffendéles legyen. - nézett rám gyűlölettel. Míg én az egyik kezemmel óvatosan elnyultam a pálcámért, és hirtelen a mellkasának szegeztem azt.
-Még mindig itt tartasz? - húztam fel a szemöldökömet. - Majdnem két hónapja itt vagyok és te még mindig fel tudod hozzni ezt. Bármikor vitázzunk te ezt vágod a fejemhez. Pedig mind tudjuk, hogy kedvelesz. - forgattam mega szemem.
- Mi van ha nem? Mi van ha csak megjátszom. Mi van ha csak egy jól kifundált terv része az, hogy azt hidd, hogy jobban vagyunk?- húzta fel a szemöldökét.
- Soha nem fogsz tudni engem kijátszani Weasley. - néztem rá közömbösen.  Fred megfeszült. Az arcomon pedig egy győztes mosoly jelent meg.
- Tudod Szívi-  vette el a nyakamtól a pálcáját én nem mozdítottam az enyémet. - bármennyire is azt mutatod, hogy erős vagy. Nem vagy az. Egy selejtes liba vagy. Aki lelkileg össze tört. Mert nem kapott elég szeretetet az anyától. Akinek megfelelési kényszere van a nagybátya felé.- nézett rám lenézően.
- Még egy szó Weasley és...
- És mi lesz Szívi?  Nem tudnál bántani mert szeret. - mosolyodott el gúnyosan.
-Veled ellentétben nekem nincs szükségem rád te idióta. - mosolyodtam el.
-Na ide figyelj Piton ha még egyszer le idiotázol. Olyat teszek veled amit még én is megbánok. - hajolt bele a képembe. Én pedig hátrébb léptem egyet.
- Pofix - mondtam ki a nyelvragaszto rontás. Fred pedig döbbenten és dühösen nézett rám. - Carbunculus. - folytattam a keléskeltő rontással. Fred fokozatosan kezdet el hátrálni. - Jobbam jársz ma most elkotrodsz a szemem elől Weasley patkány. - küldtem felé egy gyilkos pillantás. Fred pedig gyorsan eliszoklt.
- PITON. - kiabált rám Anasztázia.- HOGY MERTED?!?- fordultam meg ahol a ribi rám szegezett pálcával ált tölem körülbelül 10 méterre.
- Ohh Picinyem tedd le azt a pálcát. Úgy sem nyerhetsz ellenem. - mondtam neki kacér mosollyal az arcomon.
- Inkább te nem nyerhetsz Piton. - mondta idegesen.
- Hát jó.... Ha ezt akarod. - mosolyogtam rá. Mint tigris a prédájára. - Obscuro. - mondtam ki a szembekötő varázslatott. - Pirocus. - majd a tüzes pálca varázslatott aminek hatására a szőke kezéből késett a pálca. - Densaugeo. - mondtam ki utoljára fognövesztő rontást. Egy kellemes mosoly kúszott az ajkaimra amikor a szenvedő lányra néztem. Oda sétáltam és leguggoltam a lány előtt. Az könnyek áztatta arcát pedig megemeltem. A fekete kendőt pedig leoldottam a fejéről. - Picinyem én szóltam. Máskor a saját súly csoportoddal kezdj. - áltam fel és hagytam ott.
-Stupor - hallottam meg mögül a kábító átkot. Megfordulni sem volt időm.
-Stimula. -  jelent meg a folyosón Marcus és mentett meg. - Na idefigyelj McLaggen, ha még egyszer hátba akarod támadni. Vagy megtámadod kitekerem a nyakadat. - sziszegte a lánynak Marcus. - Gyere. - ragadta meg a kezem és kezdett ém húzni a Mardekár klubbhelyisége felé. Ott mindent elmondtam neki. Azaz nekik.  Az estét is Marcusnál töltöttem. Másnap az össze hugrabugos és griffendéles megvetéssel nézett rám. Nem volt kérdés, hogy az időm nagyrészét a mardekárosokkal és Durmstrangosokkal töltöttem. A súlyos  kihágás miatt egy hónapig bűntető munkára jártam. Ez mellett pedig Mcgalagonyhoz jártam külön órára és Timothynak tartottam korrepetálást. Furcsa módon ő  hajlandó volt meg hallgatni az én verziómat is.  Bár Mcgalagony is meghallgta azt. Szerinte is igazam volt de nem így kellet volna elintéznem a dolgot.
December első péntekén éppen jöttem ki dupla skvról. Meg kell jegyezzem Mordon professzor szerint kifejezetten szépen párbajozom. Szóval éppen jöttem ki a teremből és valaki megkocogtatta a vállam.  Megfordultam bár semmi jóra nem számítottam. Előttem egy nálam egy fejjel magasan szőkés barna hajú kék szemű fiú ált.
- Te vagy Poppy ugye? - nézett rám kedvesen.
- Igen én vagyok. - sóhajtottam fel.- Te pedig Cormac McLaggen. - Ő pedig bólintott. - Mit szeretnél? - kérdeztem.
-Beszélgetni.- mondta egyszerűen.

Hát én nem hiszem el. Merlinre ennek teljesen elmentek otthonról.

|Fred Weasley|

Heyy GYEREKEKEK. SORRY A KIHAGYÁS MIATT. ÉS AZÉRT IS MERT EZ A RÉSZ KICSITT RÖVIDEBBA MEGSZOKOTTNÁL.

A bolgárt a vastagon kiemelt részek jelzik.