A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

35. Epizód

- FRED GYERE MÁR, DOLGUNK VAN. - kiabált fel George.
- MINDJÁRT MEGYEK. - kiabt le Fred.- Én nem vagyok Charlie. Ezt jobb ha megjegyzed. - suttogta a fülembe. Majd otthagyott. Én pedig be rohantam a szobámba, és le csúsztam az ajtó előtt. A légzésemet próbálva helyre tenni. Sikertelnül. A gondolataim elkalandztak a vörös felé. Akármire is gondoltam.

Mit akar jelenteni az, hogy ő nem Charlie? Sosem kezeltem úgy mint őt. Minden szarságát elnéztem. Mindet. Akkor is megbocsátottam neki amikor miatta kerültem a gyengélkedőre. Arról nem is beszélve, hogy három hete nem beszéltünk. Erre neki az első dolga az,hogy megcsókoljon. Majd mondjon nekem egy olyan mondatot amit nem értek. Az pedig már megszokhatam volna , hogy mindig neki áll feljebb. Észre sem vettem, hogy elkeztem könnyezni . Már nyugodtan bögni se lehet, mivel az ajtó meglöködött mögöttem. Ezzel nekem szívinfarktus okozva. Bár az aki beakart jönni valószinűleg meglepődött rendesen. Belőlem pedig egy fájdalmas sóhaj szakad fel.
- Elle? Mi a baj? - kérdezte Harry.
-Mit szeretnél Harry? - még mindig az egereket itattava.
- Először is be menni!- én pedig lassan feltápászkodtam és ki nyitottam az ajtót. - Mi történt?!? - kérdezte idegesen. Hangjában pedig érezhető volt a kétségbeesés.
- Semmi. - töröltem le a könnyeim erőszakosan. Harry pedig kérdezés nélkül ölelt át és kezdte el simogatni.
-Azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem a bálba? - kérdezte halkan. Én pedig fel sóhajtottam. - Mármint csak barátok. Mert idősebb vagy nálam és érted naa. - mondta vörösödve.
- Szívesen mennék....De van már párom a bálra. - mondtam kedves.
- Ki? - kérdezte döbenten.
- Carlos Night. - mondtam egyszerűen.
- Ohh... Oké. Remélem jól fogjátok érezni magatokat. - mondta sokkoltan, miközben a szobából hátrált kifelé.
- Harry! - kaptam a keze után. - Ne menj kérlek. Nem szeretnék egyedül lenni. - mondtam halkan. Ő pedig készségesn jött vissza.
- Elmondod mi történt? - kérdezte halkan. Én pedig sóhajtva sétáltam vissza az ágyamhoz és döltem bele. Közben pedig intettem Harryek, hogy jöjjön oda. Harry boldogan feküdt be mellém az ágyba.
- Meg kell ígérted, hogy senkinek nem mondod el!-mondtam határozottan. Miközben a mellkasára hajtottam a fejem.
- Ígérem! - mondta mosolyogva, míg a hátam simogatta.
- Szóval...az első próba előtt egy nappal.... - kezdtem el a mesélését. Harry pedig mosolyogva hallgatta a dolgokat, 10 perc múlva sikeresen végeztem. A történet részletekbe menő elmagyarázásába. Fel sem mertem nézni Harryre. Féltem a reakciójától.
- És szerinted ezt mi nem láttuk? - húzta fel a szemöldökét mosolyogva.
- Miii?? - ültem fel idegesen, a fejemte fogva.
- Hát... Ronnal éppen arra jártunk, amikor Fred és te egymásra találtatok.- nézet rám zavartan. - És véletlenül végig néztük.
- Véletlenül? - kérdezte kételkedve.
- Véletlenül direkt.- mosolygott kínosan a zöld szemű.
-Mit kerestetek ti arra?- húztam fel a szemöldökömet.- Óra után nektek nem leckét kellene írnotok?
-De elméletileg igen - mondta nyugodtan. - De jelenésünk volt a Pitonnál.
- Szóval tőletek fájt a feje. - jegyeztem meg magamnak.
- Ezek szerint.- rántotta meg a vállát Harry. - De nem ez a lényeg. Aludnod kénne.- tanácsolta Harry. Én pedig örömmel bújtam hozzá még jobban. Túl sok idő nem is kellett ahoz, hogy elaludjak. Mivel az a sok minden ami ma történt lefárasztott.

Fred szemszöge

FRED GYERE MÁR, DOLGUNK VAN. - kiabált fel George.
- MINDJÁRT MEGYEK. - kiabtam ke.- Én nem vagyok Charlie. Ezt jobb ha megjegyzed. - suttogtam Ellenor fülébe. Majd otthagytam. Komótosan sétáltam le a lépcsőn. Majd ki a klubbhelyiségből. Azon gondolkoztam, hogy meg fogja-e érteni azt, hogy mire céloztam. Ha nem érti meg, hogy szükségem van rá. Akkor maradjon Charlienál. Ő úgyis az a típus, aki ha tehetné egy életen át Ellenor mellet maradna. Nem mondom, hogy én nem szeretnék mellette maradni. De én nem küzdenék érte annyit, mint Charlie.
- Fred? - lökte meg a vállam George.
- Hmm? - néztem rá.
- Nem szeretnél elmondani valamit? - kérdezte aggódalmasan. Én pedig hirtelen nem tudtam mit mondani. Nem számítottam erre a kérdés.
- De lehet... - mondtam bizonytalanul. Ő pedig bólintott. Az irányt pedigaz udvar felé véve.
- Hova megyünk? - rohantam utána.
- A tóhoz. - mondta komoran.
- Georgeii fiú van valami probléma? - kérdeztem pajkosan.
- Nincs. - mondta nyugodtan. Itt viszont megakadt a beszélgetésünk. Pedig nálunk ez egy ritka dolog. Mivel ikrek vagyunk általában tudjuk mi jár a másik fejében. De most lövésem sem volt arról, hogy mit tehetem, hogy ilyen. Mondjuk sokáig nem is tudtam koncentrálni. Ugyan is mindig a szemem elé került, az a gyönyörű barna szempár. Amiben már így is túlságosan is sokszor vesztem el. Az első alkalommal, amikor rendesen a szemébe néztem már elvesztem benne. Azóta, akaratomon kívül, tartotok vele túl sokszor, túl hosszú szemkontaktust. Most pedig ott tartunk, hogy mellette akarok ébredni minden reggel.
- Oké, mostmár mondhatod. - mondta George kimérten.
- MegcsókoltamEllenort.- daráltam el gyorsan.
- Lassabban mert semmit sem értek! - mosolyodott el George.
- Meg. Csókoltam. Ellenort.- mondtam tagoltan a szemébe nézve. George pedig elmosolyodott.
- Nehéz volt kimondani? - kezdett el kötözködni.
- Igen az volt.. Tudod miért? - nevettem fel.
- Tudom. - nevetett fel George is- Viszont erre a kérdésre a te szádból akarom hallani a választ!- mondta határozottan. Én pedig fel sóhajtottam.
- Féltékeny vagyok McLaggenre. Láttad te hányszor tapperolta le?! Ott van azaz idióta Night is. Folyamatosan stírőli. Arról nem is beszélve, hogy olyan fensőbbrendüen csókolgatja. Össze illenek Anasztáziával. Ő róla ne is beszéljünk. Az a k@rva miatt hagyott faképnél. - morogtam a végét.
- Tudod, hogy az a k@rva a barátnőd? És vele mész a bálba? - húzta fel a szemöldökét George.
- Ő meg Nigth- val. Szóval kvittek vagyunk. - néztem rá győztesen. - Te mit nem mondasz el? És ne mond azt nekem, hogy nincs semmi mert tudom, hogy van!- pirított rá.
- El hívtam Charliet a bálra.- mondta komoran.
- HOGY MIT CSINÁLTÁL? - kiabáltam rá.
- De nem tudtam akkor, hogy még fogod csókolni!- emelte fel a hangját ő is.
- Mindegy ez nem ér annyit, hogy össze veszünk. Majd távol tartom magamat Ellenortól. - nyugtattam le magam.
- Nem fogod tudni. - jegyezte meg George- Nem tudjátok távol tartani egymástól magatokat. Arról nem is beszélve, hogy meg kell neki mondanod az igazat a levéllel kapcsolatban- világított rá a lényegre.
- Ezen rá érünk még gondolkozni. - intettem és indultam vissza a kastélyba.
- Tudod, hogy 3 nap van a bálig? - kiabált utánam George.
- Igen azaz van még 72 órám ezt kitalálni. - fordultam vissza hozzá. George pedig nevetve jött utánnam. A vissza utat pedig végig poénkodtuk. A klubbhelyiség üres volt, mivel már rég túl léptünk a takarodon. Ugyan is útközben megáltak a konyhánál. A klubbhelyiségben az egyik fotelban az ajtóval szemben pedig ott ült Harry és várt. Egy enyhe szívinfarktus okozva ezzel nekünk.
- Na végre Weasley. Beszélnünk kénne.- nézet rám Harry.
- Ööhh oké. - mondtam szűkszavúan. George pedig halkan lelépett.
- Tudod Fred én nagyon jó spanomnak tartalak. Viszont Ellét jobban szeretem nálad. Az pedig , hogy miattad sír. Nos számomra nem tolerálandó. Szóval most fel mász hozzá és megbeszélitek ezt a f@szságot amit műveltek egymással!- parancsolt rám. Amúgy is fel akartam menni Ellenorhoz szóval egy bólintás kíséretében indultam meg a szobájuk felé. Halkan nyitottam be. Ginny pedig éppen az ajtóban állt.
- Mizu? - kérdeztem tőle halkan míg beléptem a szobába.
- Ma Mionál alszom.-indult ki az ajtón, majd vissza fordult. - Fred?
- Igen? - kérdeztem vissza halkan.
-Csak ügyesen. - mosolygott rám huncutul a húgom, majd halkan becsukta az ajtót. Én pedig oda sétáltam a barna bogjas hajú lányhoz. Leguggoltam a lány mellé. Óvatosan kisimitottam egy tincset az árából. Majd egy lágy csókot leheletem a homlokára. Mire ő lassan kinyitotta a szemét. Arcán pedig egy aranyos mosoly jelent meg.
- Szia szívem. - mosolyogtam rá kedvesen. - Beférek még?
- Ha ide adod a pólód. - mondta rekedtes és álmos hangon. Nekem sem kellett több. Le húztam a pólómat és oda nyújtottam a lánynak. Aki lassan felült. Le vette a poloját majd fel vette az enyémet. Majd a melltartóját is. Ezek után a nadrágjától is meg szabadította magát. A pólóm comb középig ért neki kB. Bár inkább kicsit feljebb volt az alja. Tekintettem végig vezettem a combjaim. Amik gyönyörűek voltak
- Azt a k@rva...- szalad ki a számon.
- Ennyire nem nézhetek ki rosszul. - kezdte el nézegetni magát. Én pedig oda sétáltam hozzá. Az álla alá nyúltam és meg emeltem azt.
- Gyönyörű vagy. - suttogtam az ajkára. Mielőtt bármit is csinálhattam volna Ellenor az ajkaimra tapasztotta az ajkait. A nyakam köré fonta a kezét és enyhén lábujjhegyre állt. Én pedig a derekánál fogva húztam magamhoz. A kezeim óvatosan beférkőztek a pólója alá. Majd le a fenekére. Amibe bele is markoltam. Olyan rég óta akartam már meg tenni ezt. Olyan jó érzés volt. Ez a csókunk volt az eddigi legjobb. Ő is elengedte magát és én is. Nem féltem attól, hogy valaki meg látt. Nem féltem attól, hogy elrohan tőlem Ellenor. Ezt pedig ő is érezte. Mivel egyre mohóban csókolt, így muszáj volt felvenem. A feneke alá nyúltam és felvettem. Így egy percre muszáj volt meg szakítani a csókot. A lány a homlokonra döntötte a fejét. Csak nézet a szemembe. Nem szólt semmit. Csak nézet. Én pedig a világért sem szakítottam volna meg ezt a csendet. Szépen bele döntöttem az ágyba majd mellé feküdtem. Átöleltem ő pedig a kezemet cirogatta. Míg el nem aludt.

Azt hiszem teljesen bele szeretem. Nem hagyhatom, hogy vissza mennyen Charliehoz

|Fred Wealsey|