A Legfiatalabb Piton Sarj《Fred Wealsey ff.》

34. Epizód

- Fogd be Weasley, és folytassuk. - ráztam meg a fejem mosolyogva. Fred pedig felkunogott. És ott folytattuk ahol abba hagytuk. Mind a táncot, mind a barátságunkat.

George szemszöge

Így, hogy Fred képes volt majdnem 3 heti szenvedés után bocsánatot kérni. Méghozzá nem az én kérésemre. Az csak annyit jelent, hogy a mi Fredink fülig bele esett a harcias Ms Pitonba. Csak kár, hogy Poppy nem boldog. Lassan 4 napja kibékültek, de Anasztázia miatt keveset van velünk. Ha pedig velünk van, csak látszatra boldog. Az a csillogás eltünt a szeméből, ami Charlie miatt volt ott. Szegénykém teljesen össze van törve. Borzalmas, hogy bele mentem Fred agyatlan ötletébe. Az az ötlet száz százalék önzés volt. Nem nézte azt, hogy mit okoz ezzel a bátyánknak vagy Poppynak. Fred bak lővéseit pedig kinek kell rendbe hoznia? Hát nekem. Bár nem tudom, hogy mennyire fog majd ez jól elsülni. De remélem Mcgalagony megértő lesz. Írtam egy levelet Charlienak. Szembesítettem azzal ami történt. Azaz, hogy Poppy azt hiszi megcsalta őt. Illetve azzal is, hogy már van aki viszi a bálba. Közben sikeresen elértem az uticélomat. Mély levegőt vettem és bekopogtam a professzor asszony ajtaján.
- Szabad! - szólt ki a tanárnő. Óvatosan kinyitottam az ajtót, és be léptem az irodában. - Miben segíthetek Mr Weasley?- kérdezte. Míg az asztala előtti székre mutatott. Le ültem és mély levegőt vettem.
-Professzor Poppyról lenne szó. - mondtam kissé idegesen.
- Igen nekem is feltünt, hogy Ms Piton a szoknál is rosszabb hangulatban van. - jegyezte meg a prof.
-Igen, nos ez Fred és az Én hibám. - sütöttem le a szemem.
- Hogy érti ezt? - igazította meg a szemüvegét.
- Amióta Poppy ide jár. Azóta Fred megváltozott. Sokkal meggondolatlanabb és forrófejűbb lett. Mint ahogy tapasztalta a kapcsolatukbam sok a hullámvölgy. Bármin képesek össze veszni, és egy apró gesztus is elég ahoz, hogy kibéküljenek.Mivel szülségük van egymásra. Vissza húzák a másikat. De mivel Poppy nem volt ott, hogy vissza húza Fred. Nos ezért Fred bosszút állt rajta. Nagyon önző módon. Hogy is mondjam.... Mi írtunk egy levelt Charlie nevében. Amivel össze törtük Poppy szívét. - mondtam még mindig lesütött szemmel.
- Nos ez nagyon becsületes magától, hogy bevalotta. De én ezért nem büntethetem meg. - mondta kimérten a professzor.
- Nem a büntetés miatt jöttem professzor. Kérni szeretnék valamit. - néztem fel a tanárnőre lassan.
- Hallgatom. - igazította meg a szemüvegét újra Minerva.
-Van arra mód, hogy meg hívjuk Charliet a bálra?-kérdeztem reménykedve.
- Mr Weasley nekem nem áll módomban meghívni a bátyját. - mondta kimérten.
- Kérem professzor, Poppyért tegye meg. Mert ő a kedvenc tanítványa és titkon nagyon is szereti őt. - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Rendben, Mr Weasley beszélek az igazgatóval. - sóhajtott a professzor.
- Előre is köszönöm Mcgalagony professzor. - köszöntem meg és távoztam az irodából. Az arcomon győztes mosollyal indultam vissza a klubbhelyiségbe.

Alicia szemszöge

Lee valamiért beszélni akart velem. Ezért a klubbhelyiség legeldugotabb részén ültünk le egy kanapén. A közelsége pedig elterelte a figyelmem.
- Alicia te nem unod már azt, hogy Fred és Poppy kerülgetik egymást? - kérdezte.
-Tessék? - húztam fel a szemöldökömet.
-Merlinre Alicia.... - rázta meg a vállam-Azt, hogy nem fogadják el, hogy oda vannak a másik ért. - engedett el Lee miután pipacs piros lett az arcom.
- De.... - mondtam értetlenül.
- Nem gyorsítjuk meg? - kérdezte egy kaján mosollyal az arcán.
- Nem is tudom Lee. Ez az ő dolguk. Amúgy is szerintem Fred már rá jött a dologra. - mondta bizonytalanul.
- Semmi rosszra nem gondoltam. Csak egy kis Veritas-szérumra. Csak szimplán egy kis adagra. - mosolygott rám Lee.
- De mivan ha más az igazság, mint amit mi látni vélünk? - kérdeztem idegesen.
-Nem az. Fred néha beszél álmában, és már nem egyszer álmododt Poppyval.-kuncogott fel halkan. Annyira arányosan kuncog.
- Jó de tegyük fel, hogy bele megyek. Honnan szerzünk Veritas-szérumot? - kérdeztem.
- Poppynak van egy házi manója. Majd meg kérjük, hogy lopjon nekünk. - rántotta meg a vállát.
-Akkor már csak egy kérdésem lenne. Mikor akarod ezt csinálni? - kérdeztem.
- A bál estélyén. Bele öntünk egy kis adagot az italukba.- mondta határozottan.
- És ha lebukunk?- kérdeztem rá a dolog fontosabb részére.
- Azt mondjuk egy gyenge szerelmi bájitalat kaptak és a másikat látták meg először. - rántotta meg a vállát.
- Rendben. - bólintottam rá a dologra.
- Ha már kettesben vagyunk Alicia. Nincs kedved velem jönni a bálba?-mosolygot rám kedvesen. Én pedig paradicsomá változtam.
- De szívesen. - mosolyogtam rá zavarta. Majd vissza sétáltunk a többiekhez.