Fogaid Nyoma

A kor nagyon is számít!

Hogy őszinte legyek, elég gyorsan sikerült megtennem, a házunk és a Silverclaw falka területe közti távot. Két perc se telt el ugyanis a telefonhívás óta, mikor a térségben fel-alá futkározva egyszer csak felfigyeltem Viktória hangjára, ami egyenesen odavezetett hozzájuk.

Valentínót láttam meg először, aki egy fának támaszkodva –szemmel láthatóan– az átváltozás szélén állt. Össze-vissza kapkodta a levegőt és bal kezén lévő karmait a fába mélyesztve próbálta visszafogni a benne élő fenevadat. A másik karja Viktória vállain pihent, aki mindeközben aggódó tekintettel figyelte a farkast.

"Tarts ki!" mondta a barna hajú lány töretlen hangon "Koncentrálj a lélegzésre."

Nem volt szándékomban a semmiből csak úgy ott teremni előttük, de véletlenül mégis ezt tettem. Valentino teljesen átlagosan reagált erre Viktóriával ellentétben, aki ijedten hátrahőkölt és egy pillanatra mozdulatlanná vált.

A félelem első jele.

Hogy ne rettentsem el őt még jobban, Valentino felé fordultam és próbáltam oldani a feszültséget, mikor hozzászóltam.

"Egek...ha nem tudnám, hogy vérfarkas vagy azt hinném, hogy épp szülni készülsz."

"Baszd meg Ezra!" morogta erre Valentino a fogait csikorgatva.

Láttam, nem értékeli a poénomat, ezért ezt nem is erőltettem tovább.

"Ritka szarul nézel ki haver." folytattam szokatlanul sápadt arcát szemlélgetve, miközben lecsavartam a termosz tetejét "Biztos angyalgyökeret szívtatok?" kérdeztem egy gyors mozdulattal öntve a pitypang teából a termosz kupakjába.

Odanyújtottam a kupakot Valentínónak, aki fújni kezdte a gőzölgő italt és –mikor már úgy éreztem egyeseknek volt elég idejük összerakni a képet– Viktória felé néztem, akinek a szemeiből színtiszta rémület nézett vissza rám.

Ekkor realizálódott bennem, hogy Blair vérétől –kontrol hiányában– ismét vörössé válhatott a szivárványhártyám, de fölöslegesen nem akartam a szemem színének visszaváltoztatására koncentrálni.

"Te vámpír vagy." mondta ezt Viktória úgy, mint valami lelkes kutató aki végre áttörést ért el a munkájában.

"Na csakhogy rájöttél... Gratulálok!" tettem hozzá egész őszintén, de így utólag volt egy olyan érzésem, hogy ez szarkazmusnak hangzott, ezért próbáltam érthetővé tenni az álláspontomat "Mondjuk csodálom, hogy Val ezt eddig még nem mondta el neked."

"Hát nem..." helyeselt, majd egy pillanatra a farkas felé nézett mielőtt kérdőn felém fordult "De akkor te tudtad hogy ő-"

"Igen, már egy ideje tudtam, hogy ő micsoda. De mielőtt végigmennénk a kérdéseiden, nem tudod mitől tépett be ennyire?" kérdeztem tőle, Valentino felé pillantva, aki már a második adag pitypang teát kortyolgatta "Kizárt dolog, hogy az angyalgyökértől ilyen rosszul legyen."

"Pedig tényleg csak egy szálat szívtunk el mielőtt felmentünk a hegyekbe a vízeséshez és-"

"A részletekre nem vagyok kíváncsi!" vágtam közbe, jelképesen a füleimre téve a kezem, mielőtt túl sokat mondott volna.