Fogaid Nyoma

Micsoda nap...

Bevonszoltam magam az iskolába, és az osztályterembe érve ledobtam magam a helyemre. Egy perc se telt el, mire Mr. Roberts berontott a terembe és rendezkedni kezdett.

"Gyerekek, kinyomtattam nektek a szülői engedélyeket és a tájékoztatót a pénteki osztálykirándulásra. Feltétlenül vigyetek el egyet az asztalról. Az alján lévő két soros beleegyező nyilatkozatot meg kérem aláíratva visszahozni holnapra."

Felkaptam a fejem a padról és mielőtt még Matt a táskás szememről kérdezhetett volna, feltettem neki a kérdésemet.

"Most pénteken?"

"Aha."

"És ezt mikor beszéltük meg?"

"Múlt héten."

"És nekem ezt miért nem mondtátok eddig?"

"Nem tudtál róla?"

"Nem."

"Hát az szopó."

"Na baszki... Legalább azt lehet tudni hova megyünk? Vagy ez is olyan lesz mint a múltkori? A Chupakabra-s."

A legutóbb...illetve azelőtt és azelőtt is, valami paranormális turistalátványossághoz látogattunk el szellemek, mítikus lények és a természetfeletti után kutatva. Mr. Moor ugyanis hatalmas szellemvadász...vagyis inkább annak képzeli magát, mert akármilyen rémtörténetet vagy legendát hall, addig nem nyugszik, míg a végére nem jár. Az élményeiről pedig képes töritanár módjára beszámolni.

Néha úgy érzem, hogy Mrs. Smith meg csak adja alá a lovat azzal, hogy megírja neki a pályázatokat amivel olyan támogatásokat kapunk, hogy még egy karibi nyaralásra is simán elutazhatnánk osztályostól. De nem, az túl jó lenne. Nem beszélve arról, hogy 'semmi tanító jellege nincsen' a kedves tanárok szerint. Helyette általában mocsártúrára vagy barlangászni járunk és olyan szállásokon alszunk, ahol a falon több a penész mint a fal.

Múlt évben valahova az Isten háta mögé mentünk egy névtelen faluba ahol gyakoriak voltak az állattámadások, mert a térségben elszaporodtak a barna medvék az elmúlt 20 év alatt. Magyarán Miroswoods csak medvékkel. Ezt a tanár úr a Chupakabra pusztításának kívánta betudni. A vicc az egészben pedig az volt, hogy egészen addig nem tudtuk hova megyünk, amíg meg nem érkeztünk a szállásra. Arról nem is beszélve, hogy egyik helyről a másikra rohantunk anélkül, hogy bármit megnézhettünk volna.

Kész csoda, hogy egyáltalán túléltük az erdő közepén és megúsztuk medvetámadás nélkül. De ettől függetlenül szörnyű volt!

Próbálkoztunk már Mr. Moor leváltásával különféle okokra hivatkozva, de ez egyszerűen lehetetlen. Úgy ragaszkodik hozzánk mint valami pióca. Gyakran mondja, hogy 'ilyen kíváncsi és kalandvágyó osztállyal ritkán van dolga' én viszont állítom, hogy elmebeteg a pali. Vele kirándulni kész életveszély. Mr. Robertsnek meg úgyis mindegy hova megyünk. Neki csak az számít, hogy nézhesse ahogy szenvedünk.

"Most elvileg az ördög hasadékhoz megyünk túrázni."

Na erről beszéltem.

"És az hol van?"

"Légvonalban kb háromszáz kilóméterre innen. Wretine környékén." informált Mathew, majd felkelt a padjából, hogy hozzon egy tájékoztatót.

"Nekem is hozz egyet, légyszi!"

"Jó-jó." válaszolta és odasétált a tanári asztalhoz, ahogy a többiek is.

Mr. Roberts az asztal mellett állt és a telefonját nézegette. Néhány matekkönyvet tartott szabad kezében. Egy darabig csendben várta, hogy fogyjanak a lapok, majd meglátta Alexet és egyszerűen késztetést érzett arra, hogy megszólaljon.