Fogaid Nyoma

Egy különleges nap

~A kávézóban~

"Szóval, akkor te félig olasz vagy?" kérdeztem tágra nyílt szemekkel a fekete ruhás fiútól.

"Nem. Az apám félig olasz." javított ki.

"Akkor részben te is az vagy."

"Részben én is az vagyok..."

"És honnan tudsz ilyen jól olaszul?"

"Nem volt nehéz megtanulni tekintve, hogy életem nagy részében ott éltem."

"Hát ez tök jó." jegyeztem meg az epres smoothymat kavargatva, miközben a zöld szemű fiú elég kedvtelenül szemezgetett a kávéjával "És az anyukád? Ő hova valósi? Már ha szabad kérdeznem..." érdeklődtem továbbra is, ugyanakkor igyekeztem nem tolakodóan kérdezősködni.

Ezra mondta, hogy szívesen mesél magáról, ha ezzel meggyőzhet arról hogy nem is olyan kiállhatatlan mint amilyennek gondolom. Én meg csak kihasználtam a helyzetet. Mellesleg egyáltalán nem rossz az, ha kicsit jobban összeismerkedek az új osztálytársammal, akit eddig még senkivel nem láttam néhány szónál többet beszélgetni. Egész úton szóval tartottam és rá kellett jönnöm, hogy az érdekes külső megjelenése ellenére, lehet vele normális eszmecseréket folytatni.

Megtudtam, hogy az idegen férfi Ezra apjának egy régi barátja, aki csak udvariasságból tegeződött vele, de akárhogy is legyen, az a kis párbeszéd kettőjük közt elég szokatlan volt számomra. Főleg az a rész amit nem értettem. Roppant kíváncsivá tesz, hogy nem tudom miről beszéltek, pedig egyébként nem vagyok az a kíváncsiskodó típus. Erre azonban nem akartam rákérdezni.

Ezra elmondta, hogy van egy családi vállalkozásuk, és ez úton nagyon sokan ismerik az apját többek közt Ardwille-ben is. Mesélt a bátyjával ápolt –akarom mondani nem ápolt– viszonyukról és a Valentinóval, még fiatal korukban kötött, szoros barátságukról is. Szóvá tette, hogy itt született Miroswoodsban, de nem sokkal születése után elköltözött a nagybácsikájához olaszországba és csak nyáron jött vissza. Beszélt még az unokatestvéreiről és a nagyszüleiről is, de mindeddig az anyjáról még egy szót sem ejtett. Engem pedig nagyon érdekelt, hogy miért.

"Az anyám-" szakadt félbe a mondata és láttam rajta, hogy tekintete kissé elsötétül. Kezei szorosabban fogták a kávéscsészét, majd egy másodperccel később elengedték azt és a zöld szemű fiú végre folytatta a félbetört mondatot "-elég érdekes teremtés. Sose ismertem az anyámat, vagy legalább is csak futólag." húzta szája szélét egy röhelyes mosolyra, majd elcsendesedett.

"Ezt meg hogy érted?"

"Úgy, hogy elég ritkán van ideje a családjára és neki amúgy is Brian a kedvence." folytatta érdektelenül, amitől úgy éreztem, hogy ha nem szólok közbe akkor ezzel rögtön témát is vált.

"De várj....mi?"

"Mit nem értessz?"

"A 'Sose ismertem' részt. Ez mégis mit takar?"

"Azt hogy eddig még nem volt alkalmam megismerni." mondta épp úgy, mintha egy értelmi fogyatékoshoz beszélne.

"Ennyire elfoglalt lenne?" néztem rá értetlenül.

"Eddig, ha jól emlékszem, 4-5 alkalomnál többször nem találkoztam vele." és amint ezt kimondta, a szó szoros értelmében tátva maradt a szám.

"De miért? Az édesanyádról beszélünk."

"Tudom. Épp ez a probléma." nevetett kínjában "Nem válthatnánk témát?"