Fogaid Nyoma

Ezt meg mégis hogy csináltad?

|Blair|

Az elmúlt két hét nagyon érdekesen telt annak ellenére, hogy egész végig otthon feküdtem és a Netflix meg a szemétkaják tartottak életben.

Ez idő alatt csupán két fontosabb feladatom volt. Etetni Tejfölt és rendet rakni a szobámban, amiből az elsőt túl, a másodikat pedig alul teljesítettem, mert a második hét végére szegény kandúr rendesen meghízott. Anya szinte csodálkozott, mikor nem fért ki a kisajtón és reggel neki kellett kiengednie.

A teendőim listáján szerepelt még, hogy pótoljam az elmaradásaim de ezt szokás szerint offoltam annak ellenére, hogy tudtam, később még megbánom.

Eleinte az egyetlen újdonság az volt, hogy a Jasontől kapott olvasatlan üzeneteim száma –röpke másfél órán belül– az 50-et is túllépte már, mikor rászántam magam, hogy letiltsam. Nem akartam beszélni vele, de még chatelni se. Egy csalódás bőven elég volt számomra és akárhogy nézzük, semmi újat nem mondhatott volna.

Az viszont még ennél is szokatlanabb volt számomra, hogy Ezrával elkezdtünk beszélgetni. Mindez akkor kezdődött, mikor rám írt, hogy női parfüm illata van a pulcsijának. Én persze mondtam neki, hogy mossa ki és utána már küldte is a képet, hogy kimosta és összement. Nem ez volt életem legérdekesebb témája, de nagy magányomban, a semminél ez is jobb volt. Magány alatt pedig ténylegesen azt értem, hogy egyetlen barátomnak se hiányoztam.

Emma csak néhány rövid üzit írt, Viki a házit küldte, Matt-tel megbeszéltünk egy kocsikázást az új verdájával, de Jessy vagy Hope felől se hallottam sokkal többet. Mindenki elfoglaltan élte az életét miközben én otthon aszalódtam.

Ezra viszont folyton írt. Volt hogy csak hülye mémeket küldött, vagy valami fura témát hozott fel, de konkrétan 7-24 ben elérhető volt és mikor írtam neki, mindig visszaírt.

Emlékszem, egyik este rosszat álmodtam és felkeltem az éjszaka közepén. Megpróbáltam visszaaludni, de nem ment, ezért inkább elkezdtem leírni neki, hogy mit álmodtam, mert gondoltam, hogy mikor majd másnap elolvassa, reagál valamit. De ahogy elment az üzenet, már jött is a válasz.
Végül egészen reggelig beszélgettünk, mikor írta, hogy fél óra múlva a suliban kell lennie, de majd matekon ír. Én ezen annyira meglepődtem, mert valamiért azt hittem, hogy ha ilyenkor is fent van akkor az biztos azért lehet, mert aznap lógni tervez az iskolából.

Nem értettem, hogy ha Ezra éjjel velem írogat és napközben meg iskolába megy akkor mikor alszik? Annak viszont nagyon örültem, hogy volt kivel beszélgessek és lassan már annak is kezdtem örülni, hogy pont Ezra volt az a valaki. Mire eltelt az első hét, már szinte mindenről beszéltünk ami csak szóba jött, és ahogy egyre jobban megismertem, egyre érdekesebb lett számomra.

A sebeim szépen gyógyulgattak és idővel –meg persze a gyógyszereknek hála– a fájdalom is enyhült. A második hét vége felé pedig még pótolgattam is. De azért messze nem annyit amennyit kellett volna.

Mire oda került a sor, hogy iskolába menjek, nem is tudtam hova tűnt ez a két hét. Túl gyorsan eltelt. Észre se vettem és már a Miroswoods Gimi ajtaja felé sétáltam és az első lépcsősoron felérve köszöntem az öreg portásnak.

~Az osztályban~

Amint beléptem az osztályterem ajtaján, a szemem rögtön megakadt Ezra üres helyén. Valahol legbelül egy kissé elszomorodtam, mert már nagyon látni akartam, de ugyanakkor azt se értettem, hogy miért. Két perccel becsengetés előtt pedig elég valószínűtlen volt, hogy beesik. Gondoltam ma is lóg.