Fogaid Nyoma

Az új Jason jelölt

"Megjöttem cicamica!" hallottam édesanyám angyali hangját, és Ezrát a nappaliban hagyva odafutottam hozzá.

"Anyuciii!" öleltem magamhoz olyan szorosan amennyire csak bírtam. Édesanya. Ő az az ember az életemben, akit akármi is történjék, a világon a legjobban fogok szeretni. "Milyen napod volt?" kérdeztem.

"Fárasztó." lépett ki a cipőjéből a szokásos, gondterhelt tekintetével, majd felakasztotta a kabátját és a slusszkulcsát az előszoba falán díszelgő akasztók egyikére "Egész nap kész bolondokháza volt. Ma érkeztek meg hozzánk az első éves rezidensek, ami nem kevés fel alá rohangálással járt. Csoda hogy ilyen hamar végeztem." magyarázta.

Akartam is mondani, hogy ma milyen korán hazajött. Még hét óra sincs, de már itthon van, ami szokatlan, mert általában nyolcig dolgozik.

"Viszont ez azt jelenti, hogy most egy jó darabig nem kell éjszakáznod." próbáltam pozitívan megközelíteni a dolgokat.

"Látod, ebben igazad van." mondta, majd megsímította az arcom "Egyébként nem tudod ki áll a házunk elött azzal a vörös sportkocsival? Be akartam járni a garázsba, de nem fértem el tőle." mondta kissé idegesen, mire Ezra megjelent az előszoba ajtajában, de anya a bejárati ajtóval szemben állt, ezért pont nem láthatta a zöld szemű fiút.

"Elnézést, az én voltam." szólalt meg Ezra a háta mögött, mire anya meglepetten fordult a hang irányába. Anya ugyanis egyáltalán nem számított rajtam kívül senki másra, vagy legalább is nem Ezrára, aki számára eddig még egy teljesen idegen személy volt. Általában ugyanis szólok neki, mielőtt áthívok valakit, de ott van pélául Emma, Viki, Matt vagy Jessy akik kb már itt laknak, mert az évek során számtalanszor voltak nálunk és én is náluk. Az ő esetükben még az ittalvósdi is kérdés nélkül működik. Régen ugyanis rengeteg 'pizsipartit' tartottunk, de annak is már legalább négy éve, hogy az utolsó ottalvós bulit megrendeztük. Emmát például csak egy éve ismerem ugyan, de az elmúlt évben annyit volt nálunk, hogy szerintem bőven behozta a többiekkel szembeni lemaradását. Ezra viszont teljesen más eset. Sok barátomat hívtam már át, de őt még soha.

"Ohh, szia! Te is Blair egyik barátja vagy?"

"Igen, Mrs. Johns. Örülök hogy megismerhetem! A nevem Ezra Walker." húzta egy ezer wattos mosolyra szája szélét Mr. Elbűvölő.

"Jajj ugyan már, szólíts csak Angelikának!" és ahogy ezt anya kimondta, reflexből felhúztam bal szemöldököm. Anya? Biztos te vagy az? Kérdeztem tőle gondolatban, mert édesanyám reakciója felettébb ledöbbentett. Ilyen gyorsan letegeződött volna egy random sráccal akit idehozok anélkül, hogy megbeszéltük volna, vagy legalább a szüleit ismerné? Ez már a lehetetlen küszöbét súrolja. "Mondd csak, te is a környéken laksz? Nem is hallottam még rólad." és anya legutóbbi megjegyzésére, Ezra egy jelképes pillantást vetett rám.

"Ez kissé elszomorít." mondta, majd ismét anya felé nézett "Blair új osztálytársa vagyok, és ugyan meglep, hogy még nem mesélt rólam, de csak nemrég költöztem a városba, ami ezt részben megmagyarázza." mondta a zöld szemű fiú színészien.

A kedves Ezra Walker szokatlan válaszára, anya egy gyanakvó pillantást vetett rám, és azt követően Ezrára is, akiről anya most már kétség kívül azt hitte, hogy ő az új Jason jelölt.

"Remélem nem zavartalak meg titeket." mondta anya Ezrának, de mikor szeme sarkából rám sandított, világossá vált számomra, hogy ezt a kérdés szerű kijelentést igazából nekem címezte.

"Jajj anya! Ezrával csak barátok vagyunk." vágtam közbe "Ugye Ezra?" kérdeztem a zöld szemű fiútól, ahogy odaálltam mellé és arra vártam, hogy megerősítse azt amit az előbb állítottam, de ez nem történt meg.