"Amikor azt mondtam akárhova, nem éppen erre gondoltam." nyafogott Ezra, kicsivel azután, hogy leszálltunk a vonatról.
"Én meg nem gondoltam, hogy tényleg velem jössz." néztem rá egy cseppet még mindig kételkedve.
"Mondd, a 'megyek veled'-nek melyik részét nem értetted?" kérdezte a fiú, röhelyesnek feltűntetve a tényt, hogy még mindig nem voltam képes elhinni amit mondott.
"Őszintén szólva arra számítottam, hogy az első utcasarkon meggondolod magad, de mikor kiértünk a vasúthoz, kicsit már kezdtem aggódni, hogy mégis komolyan gondolod. Most meg éppen realizálom, hogy tényleg itt vagy." magyaráztam.
"De ezen mi olyan hihetetlen?" kérdezte Ezra fejére húzva a kapucnit.
"Mondjuk hogy nem tudom miért jöttél velem...?" mondtam, de ez sokkal inkább kérdésnek hangzott mint válasznak.
Nem értettem ugyanakkor, hogy miért húzta fel a kapucniját ilyen random módon, de ezt végül nem kérdeztem meg tőle.
"Pedig ezt már egyszer elmondtam." jegyezte meg egy vállrántás kíséretében és anélkül, hogy körülnézett volna –nemes egyszerűséggel– átsétált az úttesten. Én persze helyette is körülnéztem, hogy lássam nem jönnek járművek egyik irányból sem, amitől egy pillanatra fellélegeztem. Ezra megállt az úttest másik oldalán és visszanézett rám egy amolyan 'gyere már' arckifejezéssel. Ettől egy pillanatra elgondolkodtam, hogy kövessem-e. Mert, attól függetlenül, hogy hivatalosan már három hete osztálytársak vagyunk, különösebben nem ismertem őt. Jó formán semmit se tudtam róla és ki tudja, talán Ezra valójában egy sorozatgyilkos, aki gimnazista diáknak álcázza magát és lesből támad áldozataira akik rend szerint magamfajta védtelen, naív, lányok. Játszottam el a gondolattal. Sose lehet tudni. De ha esetleg mégis beigazolódna az irreleváns feltevésem, akkor legalább megnyugtat majd a tény, hogy én erre az eshetőségre is gondoltam. Kalandozott serényen a fantáziám, vadabbnál vadabb elméleteket gyártva, de végül minden rossz gondolatomat elhessegettem és elindultam Ezra után. Azonban valamiért –és a fene se tudja, hogy miért– valahol legbelül úgy éreztem, tartanom kéne tőle.
Mégis, úgy döntöttem, hogy mindenki megérdemel egy esélyt.
"Hát akkor ki vele, mit szeretnél csinálni?" kérdeztem egy mosollyal az arcomon, a zöld szemű fiú felé fordulva. Közben pedig mélyen eltemettem magamban a rossz előérzetem minden nyomát vele kapcsolatban, hogy ezzel esélyt adjak egy új barátság kezdetének.
Ezra látszólag meglepődött kérdésem hallatán.
"Én?" kérdezett vissza furcsálló tekintettel, mint akinek feltűnt a hirtelen hangulatváltozásom.
"Te." mosolyodtam el méginkább.
"Én eddig is csak téged követtelek." mondta értetlenül "Egyébként meg, nem szeretem ezt a várost." folytatta a kapucniját igazgatva, ami szinte teljesen eltakarta az arcát.
"Nekem igazából teljesen mindegy, mit csinálunk, csak gondoltam megkérdezlek. De mondd, miért nem szereted Ardwille-t? Szerintem jó hely." magyaráztam közben azért kérdezősködve.
"Legyen elég az, hogy az itteniek nincsenek túl jó véleménnyel a családomról." fogta rövidre, de én ettől csak még kíváncsibbá váltam.
"Ezért van rajtad kapucni?" érdeklődtem.
Nem elég, hogy eleve is ilyen darkos stílusban tolja ezzel a fekete öltözettel, de most még a kapucni is a fején volt.
"Mi?" vetett rám egy kérdő pillantást "Jah nem. Dehogy. Csak kisüti a nap a szemem." válaszolta szórakozottan, de láttam rajta, hogy ennek ellenére sincs beszédes kedvében.
أنت تقرأ
Fogaid Nyoma
الخيال (فانتازيا)(...) "Johns! Walker! Csendet ott hátul!" emelte fel a hangját Mr. Anderson aki épp a nitrogén tartalmú vegyületek tulajdonságait próbálta elmondani, de egyenlőre nem tudtam odafigyelni, mert Ezra hülyeségeivel voltam elfoglalva. "De tanár úr, én me...
