Fogaid Nyoma

Ez a te szobád?

Őszintén? Fogalmam sincs! Valójában bármire, csak erre nem. Jobban belegondolva tényleg nem tudom mire számítottam. Mondjuk, azért igazán rájöhettem volna ahelyett, hogy itt szerencsétlenkedek, de egyáltalán miért érdekel ez?
Úgy döntöttem terelem a témát, ezért erre nem is válaszoltam.

"Nincs meleged pulcsiban?" jutott eszembe az első ésszerű kérdés, mert azon kívül, hogy a napot eltakarják a felhők és kezd leszállni a köd, így is majdnem 30 fok van.

"Ne tereld a témát." mondta Ezra egy –még az előzőnél is szélesebb– mosollyal.

"Nem válaszoltál..." próbáltam jól kijönni a dologból de valamiért éreztem, hogy már azelőtt elbuktam, hogy megszólaltam volna.

"Te sem."

Néhány másodpercig hezitáltam, hogy mégis mit mondjak, de semmi ötletem nem volt, ezért egyszerűen csak igazat mondtam.

"Fogalmam sincs. Mindenesetre nem egy ilyen házra az erdő közepén. Valahogy, nem ide képzeltelek el." vallottam be végre.

"Mi az, hogy az erdő közepén? Max 10 percre van a város...gyalog." nézett rám értetlenül.

"Értsd jól! Na, de akkor most te is válaszolsz!" erősködtem feleslegesen, pedig még a kérdést is csak tématerelés gyanánt tettem fel, de ha már itt tartunk, akkor miért ne válaszoljon.

"Beteg vagyok." felelte szimplán egy vállrántás társaságában, de látszott, hogy ezt ő se hiszi el.

"Azt látom..." suttogtam miközben a telefonom kijelzőjére sandítottam és szinte még én se hallottam a saját hangom, de úgy tűnik ő igen, mert rövid megjegyzésem után látványosan megforgatta zöld szempárját.

"Lásd csak!" válaszolta bebizonyítva feltevésemet, miszerint tényleg meghallotta amit mondtam "Most volnál szíves befáradni?" kérdezte unottan, épp úgy mint akinek elege van az életből.

Erre viszont már nem válaszoltam semmit, csak elindultam az ajtó felé.

Hogy a bánatba hallotta meg? Foglalkoztatott a kérdés miközben elhaladtam a fiú mellett.

Amint beléptem a hatalmas ház ajtaján, egyértelművé vált számomra, hogy a méretes épület nem csak kívülről szép, de belülről is épp olyan gyönyörű, mint ahogy azt elképzeltem. Arról nem is beszélve, hogy a belseje pontos ellentéte a külsejének, mert amilyen réginek tűnik kintről, olyan modern bentről.

Jobban szemügyre véve a házat, úgy vélem egy kissé tényleg túlzásba vitték a fehér színt. A bejárati ajtó az előszobába nyílt, ahol egy fehér szekrény és egy szintén fehér, magas fényű asztalka volt, tele kulccsomókkal. A padló végig 1x1 méteres, fehér márványlapokkal volt kirakva, ami –mondanom sem kell– tökéletesen illettek a fehér falakhoz. Kicsit beljebb érve, egy tágas nappaliba érkeztünk, ahol a hatalmas ablakokon még ilyen szürke, ködös időben is rengeteg fény szűrődött be. A függönyök hófehérek voltak akárcsak a bútorok. A nappaliban lévő plazma TV volt az egyetlen dolog a maga fekete színével, ami egy kis kontrasztot vitt a ház túlexponált ragyogásába.

Már jónéhány lépést megtettünk a bejárati ajtótót elhagyva, mikor rájöttem, hogy még mindig cipőben vagyok és ekkor az első dolog ami átfutott az agyamon az volt, hogy a fehér kövön nagyon szépen meglátszik a kosz.