Szabadnak lenni (Harry Potter ff.)

31: Sötét vendég (!)

Hey!
Meg is érkeztem a következő résszel, igaz ez csak egy fél fejezetnek mondható rész, de azért szerintem elég hosszú lett (4700 szó kb), hogy kirakjon egy egészet. Remélem tetszeni fog nektek, várom véleményeteket! Jól olvasását hozzá! 

! A fejezetben megtalálható felkavaró rész, jelenik meg benne erőszak is, szóval óvatosan csak. 

_______________________________

Ed Morgan
______________________________________

Szürke volt kint az ég, a sok védő varázs és bűbáj ellenére sem voltak a szüleim képesek egy kis napsütést a birtokra csempészni. Bár biztos voltam benne, hogy anyám imádja ezt az időt, sose szerette a napot és annak a fényét, talán ezért is volt mostanában ennyire sápadt.

Hangosan felsóhajtottam, bár igaz a szenvedésemet csak a játékaim hallhatták. Nővéreim a Roxfort melegében pihenhettek, míg én az új, az eddigieknél és borzasztóbb nevelőtől tanulhattam a családunk 1345. családtagját és családunk nemes történelmét, amelyet már legalább már 10-szer előadott, töviről hegyire. Mégis az asztalomon ott feküdt vagy 45 oldalnyi, kézzel írott papír tömeg, amelyet el kellet készítenem holnapra.

Ez a nő egy szadista.

Undorodva néztem rá az íróasztalomra, ahol a papír oszlop mellett pár levél a nővéreimtől és a nagybátyámtól érkezett. Mellettük pedig ott volt Gekkó, a kis gekkóm, aki hozzám hasonlóan unottan lustálkodott. Nem volt semmi izgalmas ebben a hétben, azon kívül, hogy végre újra láthattam a kicsit zsémbes ám, de szeretett nővéremet.

Mikor mehetek már a Roxfortba pihenni?

– Edward! – nyitottak be az ajtómon, melyre ijedten leestem az ágyamról, amelyről eddig lógtam.

– Au! – fogtam meg a fejemet, majd szembe találtam magamat apám kissé meglepődött, de elmosolyodott arcával. – Szia apu!

– Ed...tudod mit inkább nem kérdezem meg – nevetett fel barátságosan, majd arcáról a szelíd vigyort rosszallóan eltüntette. – Ajánlom vedd fel a ruhádat minél előbb, mert a végén még anyád feljön, annak pedig sem te, sem én nem fogok örülni azt garantálhatom.

– Rendben apa, addig bármit megcsinálok míg az a vén sárkány banya nem jön ide – fontam össze a kezeim magam előtt, melyre apám öblös nevetése újra felhangzott.

– Mrs. Margaret nem rossz tanár Ed, és nem is egy sárkány.

– De apa, ezzel a két szememmel láttam, hogy füstöt köhögött.

– És meg tudod, mit látok ezzel a két szememmel? Azt, hogy rajtad még mindig nincs ruha, pedig a Nott és a Black család is nemsokára megérkezik. Ha pedig nem leszel időben kész, a jóslástani tudásom alapján meg kell állapítanom, hogy nem csak téged, de engem is megölet az anyád. Szóval haladj, te pedig Wisp kérlek segíts neki öltözni. Ezek mellett azt a kócos loboncát is fésüld ki kérlek – adta a parancsolt a manónak, aki készségesen hoppanált fel hozzám és egy meghajlás kíséretében köszöntött apámat és engem.

– Uram! Azonnal segítek az Úrfinak – beljebb lépett, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Wisp az ágyamhoz ment, majd egy ujjcsettintéssel felemelte a gondosan előkészített ruhadarabot.

– Ha megkérhetem Úrfi...

– Persze Wisp, viszont csak Ed. Mondtam már... – keltem fel a földről majd elé sétáltam és elkezdtem levetni a ruháimat, végül pedig engedtem, hogy rám adja az új díszes öltözéket. – Amúgy Wisp, pontosan kik is fognak jönni ebédre?